LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a nemzetiségi kisebbségekről szóló törvény jelen Parlament azon törvényei közé fog tartozni, amely a kétharmados törvények között kellő konszenzussal születhet meg. Ezen feltételezésemet arra alapítom, hogy igen komoly munka áll a törvény mögött, és a hat párt nemcsak ígéretet tett rá, hanem aláírásával, teljes mandátummal szentesítette azt az ígérvényt, amely szerint a pártok által meghatározott kardinális kérdésekben megszületett az egyetértés, és ezt az egyetértést írásban rögzítették a pártok. Ezért úgy gondolom, hogy mindazon indítványok esetében - amelyek egyik bizottságban sem kapták meg az egyharmad szavazatot - a pártok belátására van bízva, hogy ezek után támogatják-e, és megnehezítik a szavazást a tisztelt Háznak, vagy olyan nagyvonalú bánást tanúsítanak, amit a törvény megérdemelne, hogy ezeket az indítványokat nem engedik szavaztatni a Házzal, hiszen ebben a vonatkozásban is történt a pártok között megállapodás, és remélem, hogy a megállapodást minden párt meg kívánja tartani.
Ezért engedtessék meg, hogy megjegyezzem, hogy az egyeztetés nem könnyű műfaj, és én rendkívül eredményesnek tartom az egyeztetést, hiszen itt nem a kormányszervek és a pártok között, hanem a kisebbségi szervezetek között is folyamatosan folyt az egyeztetés, és tudomásul kell venni, hogy különböző szórtságban, különböző történelmi feltételek mellett különböző kisebbségeknek más-más érdeke lehet, és nem lehet úgy kezelni a kisebbségeket, mint egy korábbi hazafias népfronti időszakban, amely egyetlen közös pont alapján - hogy: kisebbség - egyenlő módon kezelte a kisebbségeket, és külön érdekek is megjelennek. Az egyeztetés mechanizmusa pedig azért működött jól, mert úgy tűnt, hogy egyes álláspontok a viták során változtak mind a kisebbségi szervezetek részéről, mind a különböző pártok részéről és a kormányzat részéről is. Tehát ez a biztosíték arra, hogy egy olyan törvény született, amely maga mögött bírja a többségi konszenzust. Természetesen a törvényalkotás nem az örök élet műfaja, ilyen módon a gyakorlati alkalmazás során fölvetődhetnek olyan problémák, amelyek során a későbbi törvényalkotónak a módosításokat a működőképesség érdekében végre kell hajtani.
Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy még két dologra reagáljak. Az egyik: sajnálatos módon a jelen törvényben nem megoldott az ombuds intézménye, hiszen a jelenleg hatályos alkotmány a közösségi ombuds intézményét állítja fel a nemzetiségi ombuds vonatkozásában, ugyanakkor a módosító indítvány és a hatpárti konszenzus alapján az ombuds intézményét rendkívüli módon gyengítené egy ilyenfajta felállás, és az eredeti koncepcióba sem illeszthető bele. Ugyanakkor engedtessék meg, hogy a már meghozott ombudstörvény alapján az ombudstörvény akként rendelkezik, hogy egyes speciális kérdéseket speciális törvényben kell rendezni, és jelen törvényszöveg a hatáskör-összeütközésekre nem ad eligazítást.
(17.50)
Ezért föltétlenül szükségét érzem akár bizottsági módosító indítvánnyal rögzíteni azt, hogy jelen törvény hatálya alá tartozó kérdésekben nemzetiségi ombuds jár el, hiszen így lehet az általános ombuds és a nemzetiségi ombuds közötti hatáskör-összeütközést kiiktatni. Ezt a módosítást feltétlenül el kell végezni a törvény alkalmazhatósága miatt és a törvény alkalmazhatósága szempontjából. Ezt a kérdést egyébként az ombudstörvény esetén is felvetettem.
De a két törvény különböző meghozása miatt, sajnos, abba a zsákutcába sétálhatunk bele, amikor a gyakorlati alkalmazás során a hatáskör-összeütközés a gyakorló jogászok számára problémát okozhat.
A másik kérdéskör: Giczy György képviselőtársammal a sillabusz szerinti 134-es számon adtuk be azt a módosító indítványt, ahol az egyes kisebbségekre jellemző vallási tevékenységet az állam támogatja. Itt hadd hívjam föl Mészáros István képviselőtársam figyelmét, hogy számunkra elfogadható az ehhez kapcsolódó, Jakabné s társai által adott módosító indítvány is. Itt nem arról van szó, hogy egy emberi jog tekintetében bármit rákényszeríthetnének az egyházakra, hanem arról van szó, hogy elismerjük azt a történelmi szerepét a kisebbségi megtartás és identitástudatba, amit az egyházak tevékenysége jelentett és jelenthetett. Itt most nem kívánok Márton Áron ilyen irányú írásaira és abban az élethelyzetben fölmerülő egyházi tevékenységre utalni, hogy a diktatórikus körülmények között mit jelentett a saját nyelven való egyházi liturgia, a saját nyelv ápolásában mit jelentett ilyen körülmények között az egyházak tevékenysége.
Sőt rá kívánok mutatni arra, hogy már Magyarországon egyes kisebbségek részéről fölvetődött ez az igény, és úgy gondolom, hogy ha a törvény funkcióját is biztosítani kívánjuk, akkor ezt az igényt is valahogy biztosítani kell. Erre alkalmas az a módszer, hogy az egyházakra semmit nem kényszerít rá állami szerv, de ha ilyen jellegű tevékenységet folytatnak egyházak a kisebbség körében, akkor ezt a tevékenységet az állam támogatja.
Ilyenfajta megoldás a mai rendszerbe beilleszthető, üdvös és a kisebbségek által kívánatos. Ezért bármelyik módját vagy a módosító indítványunkhoz való csatlakozást is támogatni kívánjuk. Köszönöm szépen. (Taps.)
