HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (Kisgazda)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (Kisgazda)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (Kisgazda) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban minden alkalommal sürgettük a szociális piacgazdaság, valamint a korszerű energiapolitikai elvárásoknak megfelelő új gáztörvény mielőbbi meghozatalát. Tettük ezt azért, mert a legutóbbi három évtizedben rendkívül dinamikus fejlődésen átesett magyar gázipar tartalékai kimerültek, így, a peremfeltételek alapvető megváltoztatása nélkül, nem képes a szükséges megújulásra, a műszaki és mennyiségi szempontból egyaránt biztonságos gázellátás fenntartására, illetve ésszerű továbbfejlesztésére.
Engedjék meg, hogy megkíséreljem tömören felvázolni azt a képet, amely gáziparunkra ma jellemző, és amely helyzetből az előttünk álló gáztörvénynek kell kiutat találnia.
A fele-fele arányban orosz importból, illetve hazai termelésből származó, évente mintegy tízmilliárd köbméter földgáz a hazai energiafelhasználás közel egyharmadát jelenti, így a hazai energiaellátás egyik alapvető pillére.
Ellátásunkban az import változatlanul egyirányú, a diverzifikálást még ma is csak tervezzük, a hazai termelés csökkenő, és a földgáz vertikumát tekintve veszteségessé vált MOL Rt. nem képes a termelés csökkenését lassító beruházások anyagi hátterének megteremtésére.
A gázszolgáltatók beruházásai döntő részben már régen külső forrásból származnak, technikai megújulásra már csak formális összegeket fordítanak. Ennek ellenére eredményük alig éri el a vagyonuk vagy évi forgalmuk 0,7-0,8%-át.
E lényegében szomorú kép után úgy véljük, mindnyájunk előtt világos és egyértelmű, hogy szükséges a gázszolgáltatás helyzetén javítani.
Mint ismeretes, a hazai gázszolgáltató vállalatok gazdasági társasággá alakultak át 1993. január elsejével, és ezzel kikerültek a vállalati törvény hatálya alól.
A gazdasági társasággá történő átalakulásukkal azonban nem változott meg az a helyzet, hogy a gázszolgáltató társaságok működési területükön természetes monopolhelyzetben vannak, mert a fogyasztónak választási lehetősége nincs, hogy mástól vásárolja meg a termékeket.
A természetes monopolhelyzetben levő szolgáltatások esetén a piaci verseny törvényei nem vagy csak korlátozottan érvényesülnek. Ezért a gázszolgáltatásra is szükséges olyan piacpótló és piachelyettesítő szabályozás, amely megteremti a fogyasztói érdekvédelem közgazgatási intézményrendszerét és szabályozza a szolgáltató és a fogyasztó kapcsolatát, mint ahogy ez az előbb itt már elhangzott.
A kérdés ezek után az, hogy a most benyújtott törvényjavaslat alkalmas-e ezen célok elérésére. Tudjuk, hogy a törvénytervezet benyújtását sokoldalú, komoly egyeztetési eljárás előzte meg. Ezért meglepőnek tűnik, hogy a javaslat csak a legfőbb keretét adja a gázszolgáltatás szabályozásának, egyéb jogszabályokra és miniszteri rendeletekre bízva a részleteket, sokszor nagyon fontos és nagyon lényeges részleteket is.
E további előírások, rendeletek tervezetét nem ismerjük, ezért a törvényjavaslatot kell szükség szerinti utalásokkal, garanciákkal kiegészítenünk.
A törvénytervezetben a Kormány javaslatot tesz a gázszolgáltatók felügyeletét és a fogyasztói érdekvédelem állami, intézményes fórumát jelentő Magyar Energiahivatal létrehozására. Ez így helyesnek tűnik, de akaratlanul is eszünkbe jut a több évtizede működő Energiafelügyelet példája, amely kis létszámú szervezetként indult, de 1978-ban, a második olajárrobbanás körül, az energetika és főleg a szénbányászat iránt különösen fogékony akkori ipari miniszter a létszámát rendkívüli mértékben felduzzasztotta, mintegy e szervezettől várva az energetikai hatékonyság megvalósulását.
Az állami költségvetési támogatás lehetőségeinek csökkenésével e nagy létszámú, hatalmi jogosítványokkal bőven felruházott szervezetet a vállalkozás irányába taszították. Gondolható, hogy a hatósági és vállalkozási tevékenység ilyen összefonódása melegágyát képezi sokat bírált és káros jelenségeknek.
(17.40)
A törvényjavaslat szerint itt most nem erről van szó, de félünk attól, hogy a változó feladatokhoz igazodó, célszerűen változó létszámú és hatáskörű szervezet későbbi önkorlátozása stratégiai tevékenység végzésére nem lesz megvalósítható. Ezért javasoljuk feladatainak egy — döntés-előkészítést igénylő — részét, német és osztrák példákhoz hasonlóan, a gázszakma létrehozható, színvonalas műszaki-tudományos szervezetének átadni. Így e jelentős kezdeti ráfordítást igénylő munka végzése nem az állami költségvetést terhelné: körvonalazódhatna egy esetleges többirányú privatizációt követően is a magyar gázipar egységes megjelenése.
A törvényjavaslat megoldást keres a fogyasztói érdekvédelem kérdésére is. A Magyar Energiahivatal megbízását ez ügyben helyeseljük, de feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a hivatal menedzsmentjében megfelelő képviseletet nyerjen a fogyasztói érdekvédelem.
Szükségesnek látjuk továbbá, éppen az igénykielégítés sorrendjében első helyre sorolt lakossági és kommunális fogyasztók érdekvédelme miatt, a természetes monopolhelyzetben lévő gázszolgáltatók olyan védelmét, hogy a fogyasztók ellátásához szükséges gázmennyiséghez és órai teljesítményhez minden körülmények között hozzájussanak. Ha ez az országos gázmérleg esetleges deficitje miatt nem lehetséges, módot kell nyújtani a gázszolgáltatási kötelezettség bizonyos mennyiség, illetve teljesítmény feletti átmeneti moratóriumára.
A törvényjavaslat feltétlenül kiemelendő kérdésköre a gázár- és -tarifarendszer. A javaslat alapvető hiányossága, hogy tovább halogatja a gázár- és -tarifarendszer megnyugtató megoldását. E kérdéskörrel mindössze a VII. fejezet foglalkozik nagyon röviden, illetve az általános indoklásban olvasható egy mondat, amely szerint a gázdíjaknak fedezetet kell nyújtaniuk a hatékonyan működő szolgáltatók indokolt költségeire és nyereségére; továbbá a 17. pont (2) bekezdése úgy szól, hogy a fogyasztóként jelentkezők, a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre meghatározott mértékű hozzájárulást kötelesek a gázszolgáltatóknak fizetni. Ez természetesen helyes — de nagyon kevés.
Képviselőtársaim! Az évtizedek óta torz, mindennemű gazdasági megfontolást nélkülöző szociális gázárrendszer, sajnos, csak látszólag szolgálta a lakosság érdekeit. Lényege az a szemléletmód volt, amely a szociálpolitikát az energiaárakban — benne a gázárakban — kívánta megvalósítani. A költségektől teljesen elszakított fogyasztói ár sem a szolgáltatót, a termelőt, sem a fogyasztót nem ösztönözte helyesen gazdasági döntéseinél, valójában pazarlásra ösztönzött: olcsóbb volt több gázt felhasználni, mint tisztességesen hőszigetelt lakást építeni; fölöslegesen terhelte a környezetet; a gázhasználat örvendetes bővülésén túl olyan településekre is eljutott a vezetékes gáz, amelyek esetében szükséges beruházásokat nálunk sokkal gazdagabb országok sem engedték volna meg maguknak.
A másik oldalról a gázszolgáltatás teljes műszaki leromlásához vezetett az érvényes árszabályozás. Tudjuk, hogy a társadalom jelenlegi teherviselő képessége nem teszi lehetővé az azonnali piaci gázárak kialakítását, ugyanakkor az is biztos, hogy rövid időn belül rendezni kell ezt a kérdést — természetesen a lakossági kompenzáció részletes kidolgozásával.
A befektetni vágyók érdeke is az árképzés helyes megoldása. A törvényjavaslat komoly fogyatékossága, hogy ezzel a gondolatkörrel nagyon röviden és nem megfelelően foglalkozik.
Végül engedjék meg, hogy felhívjam szíves figyelmüket a törvényjavaslat 33. §-ának igazságérzetünket valahol sértő intézkedésére, mely szerint az e törvény hatálybalépését megelőzően létesített és a gázszolgáltatónak át nem adott vezetékrendszert a gázszolgáltató köteles részvényátadással vagy adásvétellel saját tulajdonába venni.
Talán emlékeznek rá: kezdeményező szerepünk volt az 1969. évi gáztörvény olyan módosításában, amely a gázellátás kiépítéséhez anyagiakkal hozzájáruló lakosságot és önkormányzatot jelentős részvénytulajdonhoz juttatja. E törvénymódosítás a törvény hatálybalépéséig, azaz 1993. szeptember 3-áig teljesített hozzájárulásokra terjed ki. Az Országgyűlés nagy szavazattöbbséggel fogadta el, és információm szerint a lakosság és az önkormányzatok is nagy megelégedéssel fogadták a döntést. Ez tehát a múlt rendezése.
Az előttünk álló törvényjavaslat szerint a fogyasztóként jelentkezők a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre hálózatfejlesztési hozzájárulást kötelesek fizetni. Biztos vagyok abban: lesznek, akik ezt a hozzájárulást a szolgáltatónak nyújtott hitelnek tekintenék, számítva ennek visszatérítésére. Itt nem erről van szó: a gázszolgáltató társaságok teherviselő képessége az önfinanszírozó árrendszer megvalósítását követően elsősorban a gázár függvénye. Szélső esetként a mai gázár nem tesz lehetővé semmiféle fejlesztést saját forrásból, de meghatározható olyan ár is, amely lehetőséget ad az igények döntő részének saját forrásból történő kielégítésére. Ez, persze, a mai ár közel háromszorosát jelentené, továbbá azt, hogy a mai fogyasztókörnek kényszerűen kellene részt vennie az áron keresztül az átlagosnál sokkal rosszabb paraméterekkel rendelkező beruházások költségeinek a fedezésében.
(17.50)
Igazságérzetünk azt diktálja, hogy a gázárat átlagos költségű bekapcsolás fedezetére kell megállapítani, és természetes, hogy az átlagosat meghaladó költséget az új fogyasztónak kell állnia minden visszatérítés nélkül. Annál is inkább, mert ennek sehol sem teremtődik meg a fedezete. Bízom abban, hogy ezzel a szemléletmóddal ért egyet az Országgyűlés, így a múlt és a jövő megnyugtatóan szabályozásra kerül.
Maradnak azok a beruházók, akik nem tartották be az 1969. évi gáztörvény előírásait, és amíg a törvényt betartókat közmegelégedésre részleges térítésként részvénytulajdonban részesítettük, és a jövő fogyasztói hálózatfejlesztési hozzájárulást fizetnek, a mondhatnám "dörzsölt" vagy feledékeny beruházók teljes értékű térítésben részesülnének.
Véleményünk szerint nincs indok a fogyasztók többségét bántó kivételekre, ezért megoldásként e törvényjavaslat hatálybalépéséig az 1993. évi LXXXII. törvény érvényességének kiterjesztését javasoljuk, ami maximum 56% erejéig részesíti részvénytulajdonban a befektetőket.
Tisztelt képviselőtársaim! Amint hallhatták, számos kérdésben fogalmaztuk meg véleményünket. A törvényjavaslatot összességében indokoltnak és szükségesnek tartjuk, és a megfelelő módosító javaslatokkal elfogadásra ajánljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
