BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt megköszönöm a lehetőséget, hogy képviselő úr kérdése kapcsán a Parlament működése során, azt hiszem, első ízben irányítja rá a figyelmet egy olyan súlyos problémára, mint a fiatalkorúak bűnözése, ezzel kapcsolatban egy speciális területre.
Engedjék meg, hogy anélkül, hogy untatnám önöket, néhány számot ismertessek, hiszen részben a válaszhoz is hozzátartozik, mégpedig az, hogy 1991-ben 6200 jogerősen elítélt fiatalkorú járta meg a magyar bíróságokat. Ezek közül 1103-mal szemben kellett szabadságvesztés-büntetést kiszabni, ebből 897 volt, aki végrehajtható szabadságvesztést szenvedett; 1992-ben hasonló a szám, tehát 6898 — valamivel több — jogerős elítélt közül 891 elkövetővel szemben szabtak ki végrehajtható szabadságvesztést. Tehát körülbelül 12-13%-a a fiatalkorú elkövetőknek az, akiket valóban effektív szabadságvesztés-büntetésre ítélnek a bírósági eljárás során.
A képviselő úr által említett jelenség mögött ezek a számok vannak. Természetesen egyetértünk azzal, hogy a hivatkozott számú jogszabály által is kötelezően előírt, a gyermek jogairól szóló egyezmény 37. §-ának b) és c) pontja szerinti megkülönböztetett figyelem és garancia kell, hogy kísérje a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott minden kényszerintézkedést, elsősorban a szabadságelvonást, hiszen a mi ratifikációs szándékainkat is ez a gondolat vezette.
Nem értek azzal egyet, képviselő úr, hogy itt valamilyen rendezetlen jogi helyzet lenne, hiszen nagyon röviden — és tényleg a teljesség igénye nélkül — fölsorolnám mindazokat a garanciákat a törvényi szabályozásban, amelyek szerintem most is az egyezménynek megfelelően, garantálva a fiatalkorúak jogait, megteremtik a lehetőségét az egyezmény végrehajtásának. Mindenekelőtt arra hivatkozom, hogy a fiatalkorúakkal szemben tényleg csak kivételesen, a végső esetben kerül sor letartóztatás foganatosítására; természetesen ezen belül is a soron kívüli elbírálás és eljárás lehetősége kötelező és a gyakorlatban is megvalósuló szempont, és igyekszik a büntetés-végrehajtás, illetőleg a nyomozati szakaszban a rendőrség az elhelyezéssel kapcsolatos előírásokat figyelembe venni.
Természetesen a képviselő úr által említett, nyilván valamilyen tapasztalati tényeken alapuló nehézségek előfordulnak, azonban meg kell mondanom, hogy akkor, amikor megköszönöm a képviselő úrnak, hogy erre a problémára fölhívta a Parlament nyilvánossága mellett a közvélemény figyelmét is, az azonban valószínűleg nem szolgálja az említett szempontok szerinti, valóban segítő szándékot, hogy a képviselő úr különböző eseteket mint nem ritka eseteket úgy aposztrofál, mintha rendszeres, napi történés lenne a letartóztatásban lévő fiatalkorúak körében — ahogy ön mondja — a megerőszakolásukkal való szembenézésük. Én azt hiszem, képviselő úr, hogy a megoldást konkrét bejelentések, címek, dátumok feltárása szolgálná. Úgyhogy ebből a szempontból én arra gondolok, hogy képviselő úr itt sokkal több konkrétumot említhetett volna, és sokkal megfelelőbb formát is választhatott volna erre. Ezt tehát így nem tudjuk elfogadni.
Természetesen a képviselő úr által a kérdések között a jövő jogalkotást illetően javasolt elképzelés, amellyel a fiatalkorúakkal szemben jelenleg a felnőttekkel azonos intézetben történő elhelyezéssel ellentétben javítóintézetben történő végrehajtást javasol, felmerült azoknak az új kodifikációs elképzeléseknek a során, amely az egész, a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőeljárási szabályozást szeretné belátható időn belül megváltoztatni. (Az elnök csengetéssel figyelmeztet az idő lejártára.) Itt azonban nem a képviselő úr által említett előzetes javítóintézetbe helyezésre gondolunk, hanem arra, azt tartjuk elképzelhetőnek, hogy az előzetes letartóztatást javítóintézetben szeretnénk végrehajthatóvá tenni. Tehát ebből a szempontból talán a képviselő úr törekvéseivel azonos a jogalkotói szándék.
Ezeket tudom röviden válaszolni képviselő úr kérdéseire, és készen állunk — mind magam, mind munkatársaim — a képviselő úr által jelzett, itt nem konkretizált esetek kivizsgálására, ha valóban vannak ilyenek. Addig azonban ezekkel így nem tudunk foglalkozni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(15.10)
