FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tegyük fel, adva van egy meglehetősen rossz városképi megjelenésű, de bőséges áruválasztékot kínáló, alacsony árfekvésű — ezért széles körben kedvelt — piac, éppen olyan, mint a kispesti Kossuth téri piac.
(14.10)
Tegyük fel, adva van egy 20 szavazattal megválasztott, korábban kis fizetésű, élettapasztalatokkal nem rendelkező polgármester, aki funkciójában nem a szolgálatot, hanem a hatalom kiélését és a gyors meggazdagodás lehetőségét látja. Nevezzük mondjuk II. Funárnak. Bármilyen hasonlósága a kispesti polgármesterrel csupán a véletlen műve.
Uralkodásának harmadik évében II. Funár polgármester elhatározza, hogy az egy év múlva esedékes önkormányzati választásokra tekintettel emlékművet állíttat magának, természetesen közpénzből. A képviselő-testület, amelynek hasonlósága a kispestivel ugyancsak a véletlen műve, készségesen meghozza a szükséges határozatokat. Hogyisne, hiszen a polgármester különböző tanácsnoki és bizottsági funkciókkal, igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagsággal, elhalasztott nyugdíjazással és még ki tudja, a közpénzek osztogatásának milyen furfangjával kézben tartja a szükséges többséget.
A többség tehát részvénytársaságot alapít, megosztozik az igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagságon, nem feledkezve meg II. Funárról sem. Az emlékművet háromszintes mélygarázsos piaccsarnoknak nevezik, a beruházást — amelyet a meglevő piac helyén kívánnak megvalósítani — piacfelújításnak, nehogy a nép gyanút fogjon. A határozatok szerint a végrehajtásért a polgármester felelős. Ám ő nem a felelősséget, hanem a korlátlan felhatalmazást látja, az illetékes alpolgármestert is kirekesztve, egy személyben dönt mindenről.
Nosza, el is kezdik gyorsan az ideiglenes árudák építését. Igen ám, de hiányzik mindenféle szakhatósági engedély, így építési engedély sincs. Hiába hoz határozatot a köztársasági megbízott az engedély nélküli építkezés azonnali leállítására, az június végétől augusztus közepéig, tehát másfél hónapig folytatódik, ezalatt 17 áruda elkészül.
Furcsa módon az időpont egybeesik a piacberuházásról kiírt helyi népszavazás időpontjával. A cél nyilvánvaló: a szavazók megtévesztése, a piac körül minden rendben. Másrészt az idő is sürget, ha nem tudják időben elkezdeni, a mű nem készül el az önkormányzati választásokig, a kivitelezés ugyanis egy év. Kilóg a lóláb.
Időközben nagy propagandakampány indul meg a közpénzből fenntartott, ám II. Funár által monopolizált helyi írott és elektronikus sajtóban. A polgárok ebből csak a beruházás előnyeiről hallanak. Sem azt nem tudják meg, hogy csak a csarnoképítés bekerülési költsége 527 millió forint plusz áfa járulékos költségek (bontás, kártalanítás, ideiglenes árudák) nélkül, sem azt, hogy az önkormányzat ennek az összegnek még a felével sem rendelkezik.
Mindenesetre a testület — biztos, ami biztos — úgy dönt, hogy a népszavazást szavazók nélkül rendezi meg. Ezért augusztus közepére írja ki, holott törvényes lehetősége lenne szeptemberi időpont kiírására is. Az eredmény nem marad el: az alacsony részvétel miatt a népszavazás érvénytelen.
II. Funár polgármester a demokrácia bajnokaként tetszeleg a helyi lapban, mondván, hogy a nép távolmaradásával támogatta törekvéseit, egyébként pedig a népszavazással nem lehet játszani. Az cseppet sem zavarja, hogy a szavazók 57%-a nemmel szavazott. Mellesleg az engedély nélkül több millió forintért felépült 17 pavilon nem kapott fennmaradási engedélyt, így azokat le kellett bontani.
Kérdéseim. — Először. Mi történik azzal az állampolgárral, aki engedély nélkül építkezik? Mennyivel esik súlyosabb megítélés alá, ha az engedély nélküli építkezést a tiltó határozat ellenére is folytatja?
Második. Mi történik azzal a polgármesterrel, aki önkormányzati beruházásokba fog engedély nélkül? Mennyivel esik súlyosabb megítélés alá, ha az építkezést a tiltó határozat ellenére is folytatja?
Harmadik. Figyelembe véve, hogy az állampolgár kára, ha büntetést kell fizetnie, vagy az engedély nélkül állított építményt le kell bontania, kinek a kára, ha a közpénzből létesült építményt kell lebontani és újra máshol felépíteni?
Negyedik. Törvény felett áll-e a polgármester?
Ezzel az első témakörben feltett kérdéseimet befejeztem. (Elnöki közbeszólás: Kérném a második kérdését.)
Most egy konkrét esetről lesz szó. A polgármestert senki sem vonhatja kérdőre? — ez a címe a kérdésemnek.
Tisztelt miniszter úr! A kispesti piacberuházás előkészítése során az önkormányzat ideiglenes árudákat építtetett 24 millió forintos költséggel. Az árudákat szakhatósági és építési engedélyek nélkül kezdték el építeni. Az építkezést a köztársasági megbízott tiltó határozata ellenére másfél hónapon keresztül folytatták. Az építmények végül is nem kapták meg a fennmaradási engedélyt, ezért azokat eredeti helyükön lebontották, majd máshol ismét felépítették.
Itt viszont — e kérdés benyújtásakor már több mint egy hónapja — a használatbavételi engedélyt nem kapta meg a tisztiorvostól. A reménybeli felhasználók sem tolonganak, hiszen magát a piacberuházást sem készítették megfelelően elő. Az önkormányzat az 527 millió forint plusz áfa bekerülési költség felével sem rendelkezik, a többire pedig nincs finanszírozó. Azóta újabb ideiglenes árudák építkezését kezdték meg. Tudomásom szerint ezeket is engedélyek nélkül.
A piaccal kapcsolatos valamennyi testületi határozat a polgármestert jelöli meg felelősként, ezért hozzá fordultam a kár mértékét, illetve a felelős személyét tisztázó tájékoztatásért.
A polgármester úr először kitért, majd ismételt kérdésemre megtagadta a választ. Tudomásom szerint önkormányzati képviselők is hasonlóan jártak. A felelősség megállapítását kezdeményező képviselői előterjesztést a testület 13:12 arányban leszavazta.
Kérdéseim. — Először. Miniszter úr több ízben kifejtette, hogy a polgármesterek hatáskörét bővíteni kellene. A kispesti polgármester jogkövetőnek egyáltalán nem nevezhető magatartása és a következmények elmaradása láttán úgy vélem, talán inkább a polgármesteri tevékenység jogszerűségét biztosító garanciák erősítésére lenne szükség. Egyetért-e ezzel, miniszter úr?
Másodszor. Az országgyűlési képviselők súlyos államtitkok birtokába juthatnak és jutnak, a Magyar Köztársaságot különböző nemzetközi fórumokon képviselik, ahol a világ bármely táján ismert államférfiak partnernek tekintik őket. (Juhász Pál és más SZDSZ-képviselők: A kérdést! Rövidebben!)
