ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) (Hangosítás nélkül) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! (Zaj, közbeszólások: Nem halljuk! — A hangosítás újra működik.)
Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Népjóléti Minisztérium 1994-től meg kívánja szüntetni az I. és II. csoportba tartozó, teljesen munkaképtelen, mozgássérült rokkantak közlekedési támogatását, legalábbis így tudják azok, akik hozzám fordultak aggályukkal.
A minisztérium az utóbbi évek során már megszüntette ezeknek a rokkantaknak a kiemelt nyugdíjemelését, amit szerintük még a pártállam sem tagadott meg tőlük, ez évtől leállította az alanyi jogon járó lakbértámogatást, és jelentősen csökkentette a közgyógyellátásra felírható gyógyszerek körét.
Miközben a Kormánynak úgy tűnik — és ez már nemcsak az ő véleményük —, vannak számolatlan milliárdjai a külföldön jó anyagi körülmények között élő honfitársaink kártalanítására, sőt nyugdíjat is folyósítanak számukra, az itthon halmozottan hátrányos helyzetben lévő, élő rokkantakat újabb és újabb megvonó intézkedésekkel sújtja. Pedig ezek az idős, beteg emberek 30-40 évi becsülettel végzett munka után váltak rokkanttá, és önhibájukon kívül, költségesebb életvitelük miatt még a többi, egyébként egészséges nyugdíjasnál is hátrányosabb helyzetben vannak.
Kérdésem mindezért arra irányul, miniszter úr, hogy az említett körbe tartozók a betegségük kezelése miatt elengedhetetlenül szükséges közlekedési támogatást megkaphatják-e a jövőben is alanyi jogon? Várom szíves válaszát. (Szórványos taps.)
