SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ami a kérdéssorozat tartalmi oldalát illeti, mert csak erről szeretnék beszélni, jelenleg az 53/1992-es kormányrendelet szabályozza az egyes mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatásával kapcsolatos kérdéseket.
A támogatási rendszer nem a tb által korábban kialakított rokkantsági csoportok szerint differenciál, hanem azokat tekinti súlyos mozgáskorlátozottaknak, akik a rendelet mellékletében meghatározott mozgásszervi vagy egyéb betegség miatt mozgásukban tartósan oly mértékben korlátozottak, hogy ezzel szabad mozgásuk jelentősen beszűkült.
(14.40)
1991-ben vezették be a közlekedési támogatás rendszerét. Korábban ugyanis csak benzintámogatás létezett. Tehát a gépkocsival rendelkező mozgáskorlátozottakat támogattuk. Az új rendszer a gépkocsival nem rendelkezőknek is ad egy ilyen támogatást. Ez indulásakor évi 5000 forint volt. Az elmúlt évben 12000 forintra emelkedett.
A költségvetési törvény ez évben 1 milliárd 125 millió forintot irányzott elő ennek a konstrukciónak a fedezetére. Ezzel szemben várhatóan 3 milliárd forintnyi kifizetésre kerül sor. Ez nyilvánvaló, hogy nem tartható. A rendszer újraszabályozását indokoltnak tartjuk, megőrizve a rendezőelvet, mely szerint a rászoruló és súlyos mozgáskorlátozottak kapják meg a támogatásokat. Nagyon nehéz természetesen ezt megoldani. Szükséges az érdekvédelmi képviseletekkel való szoros együttműködés.
Tisztelt Ház! A rokkantnyugdíjasok ellátásának emelésével kapcsolatos észrevételek előtt szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a nyugdíjemelés nem kizárólagos kompetencia a Népjóléti Minisztérium számára. Általában egyeztetünk, a javaslatok megtétele előtt egyeztettünk már az önkormányzatok megalakulása előtt is az érintett szervezetekkel.
Ha nem tudtunk közös megegyezésre jutni, mindenkor közöltük ezt a tisztelt Házzal.
Az önkormányzatok megalakulását követően egy nyugdíjemelési döntés volt, ahol változtatás nélkül terjesztettük elő az önkormányzatok véleményét. A felvetés tartalmát érintően úgy gondolom, nem véletlen, hogy a kifogásolt ügyben az önkormányzatok kiemelt emelést nem javasoltak.
Miért? Egyrészt azért, mert a nyugellátás megállapításakor 5-5%-kal magasabb ellátást kapnak, ami százalékos emelés esetén természetesen tovagördül. A másik ok, hogy egy ilyen típusú kiemelés feszültségeket jelent a nyugdíjasok között. Ugyanis az idős korú nyugdíjasok romló egészségi állapotuk miatt sok szempontból már hasonló helyzetben vannak, mint azok az állampolgárok, akik korábban betegedtek meg, és a nyugdíjkorhatár előtt már rokkantsági nyugdíjban részesültek.
Az eltérő emelést javasolni csak azért, mert eltérő életkorban következett be az egészségromlás, nem volna igazságos. Ezt jól igazolták azok az eseti döntések '89 júliusában vagy 1991 augusztusában, amikor ilyen típusú emelés történt.
Persze egészen más a helyzet, ha a szolgálati idő szerinti differenciálódásról van szó, mert akkor valóban, aki rokkantnyugdíjas, nem rendelkezhet azzal a hosszabb szolgálati idővel, ami a megfelelő emelésben részesíti. Ilyen volt a '92. év januári és a korrekciós emelési javaslatunk is. A Parlament ezt fogadta el. A rokkantnyugdíjasokat a tényleges szolgálati időtől függetlenül hosszú szolgálati idejű állampolgároknak tekintettük.
A külföldiekre nézve is hadd mondjam meg, hogy a nyugellátásra jogot szerzett személyek állampolgárságától és lakhelytől függetlenül kapják a nyugdíjukat. A korábbi…
