KATONA TAMÁS (MDF)
KATONA TAMÁS (MDF)
KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék azért én is néhány szót Bretter Zoltán barátomnak és képviselőtársamnak a költekező kormányzat vádjával kapcsolatban elmondani.
Azt hiszem, már csak azért is nehéz volna az ország gondjait pusztán a kormányzati kiadások megszorításával valahogy megoldani, mert ha jól számolom, mondjuk ha a mai napon bezárnék minden minisztériumot és megszüntetném a kormányzatot, 20 milliárd forintot biztos meg tudnék takarítani — és úgy tudom, a költségvetés hiánya ennél jóval nagyobb. Itt nem egy költekező kormányzatról, hanem egy szegény társadalomról és egy szegény kormányzatról van szó.
Ha valaki relatíve gazdagnak mondhatja magát, akkor az az önkormányzat. Gondoljuk meg, hogy Németországban a személyi jövedelemadóból 15% marad az önkormányzat kezében. Nálunk először 50, de most is 30% marad. Ezt nem ok nélkül kapják az önkormányzatok, és természetes, hogy nem valami adomány, ez egy kormányzati szándékot takar. Azt a kormányzati szándékot, hogy mi ne csak beszéljünk Európáról, ami borzasztóan könnyű, hanem teremtsük meg Európát a falvainkban, a nagyon elhanyagolt falvainkban és kisvárosainkban is, hogy ezeken a településeken ne csak iskola legyen, hanem legyen csatornázás, legyen telefon, legyen gázvezeték. És Istennek hála, hogy az önkormányzatok ezzel a lehetőséggel, akárcsak az iskolaépítés lehetőségével, nagyon jól éltek.
Ez azonban nem pusztán egy kormányzati vagy nem pusztán egy önkormányzati zsenialitás, hanem egyfajta közös érdek. Én úgy gondolom, és az országot járva inkább ezt láthattam tapasztalni, hogy soha ennyi tanterem, soha ennyi iskola nem épült az országban, mint az elmúlt három évben, tudniillik ezeket az adatokat kívánatos azért együtt látni, és nem elkülöníteni önkormányzati érdemre és kormányzati felelősségre. És éppen emiatt úgy érzem, hogy a magyar költségvetésben ez az elem szándékosan, kormányzati politikából van jelen, hogy lehetőleg az országnak a korábbi rendszere által meglehetősen elhanyagolt területeit már csak az infrastruktúra, a jövendő gazdasági beruházások, a művelt emberfők érdekében versenyhelyzetbe tudjuk hozni, ezt a lemaradást meg tudjuk szüntetni. (Taps.)
