HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy nincs itt Tóth Albert kollégám, aki a többségi véleményt adta volna elő. Ugyanis a bizottsági ülésen egyedül kormánypárti képviselőtársaink voltak azok, akik az előttünk fekvő törvényjavaslatot, illetve országgyűlési határozati javaslatot támogatták.
Annál is inkább nehéz a többségi álláspontot ismertetnem, miután a kisebbségi álláspont elmondását vállaltam magamra. Emlékezetem szerint — és a bizottsági jegyzőkönyvek ezt nyilván alátámaszthatják, utána lehet nézni — Tóth Albertnek az volt a legfőbb indoklása az előttünk fekvő javaslat mellett, hogy megkéstünk az idővel, nincs idő most már bővebben foglalkozni ezzel a javaslattal, és így fogadjuk el.
A bizottságban legalábbis ezt mondta. Én más érvet nem tudok felhozni a többségi vélemény mellett.
Ezek után, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy a bizottság kisebbségi álláspontját ismertessem.
Immár harmadik esztendeje kísérletezik az Országgyűlés emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottsága a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásával. A most előterjesztett javaslat arról a közel 20 millió forint elosztásáról rendelkezik, amely a bizottság döntése értelmében tartalékul szolgált az önhibájukból és önhibájukon kívül első körben kimaradt szervezetek számára.
Mint minden évben, ezúttal is kénytelen vagyok az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményét, a javaslat elutasítását és annak okait ismertetni.
Tisztelt Ház! A bizottságban komoly érdemi vita alakult ki az elkülönített tartalékalap elosztásáról. A kisebbségben maradtak részéről több olyan aggály, kétely is felmerült, amely lehetetlenné teszi részünkről a javaslat elfogadását.
Nézzük sorjában! Mára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi támogatási rendszer a legnagyobb jóindulat mellett is elavult, korszerűtlen és alkalmatlan. A rendszerváltás által is beindult pezsgés a hazai kisebbségek életében jelentős változásokat hozott. A gombamódra szaporodó rengeteg új egyesület, klub, érdekvédelmi szerv létrejöttével nem csupán minőségi, hanem komoly mennyiségi átalakulás is történt.
Az emberi jogi bizottság által kialakított követelményrendszer e szervezetek támogatására, sajnos, a visszájára sült el. Nevezetesen: sokszor a pénzhezjutás lehetősége indukálta egy-egy szervezet létrehozását. Úgy kerültünk mára abba a helyzetbe, hogy az idei esztendőre majd 300 szervezet nyújtott be kérelmet. Ennek egyenes következményeként mind az emberi jogi bizottságra, mind a bizottság munkáját segítő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalra elvégezhetetlen menynyiségű munka hárult.
Tisztelt képviselőtársaim! Gondoljanak csak bele: a bizottságnak közel 300 szervezet gazdálkodását, tevékenységét, alapszabályát, éves terveit kellett volna megismernie. A saját magunk által állított követelményrendszer ismeretében még e szervezetek pénzügyeinek rendezettségéről is meg kellett volna győződni. Ez azonban sajnos nem történt meg, nem történhetett meg. Nincs ma olyan intézmény Magyarországon, amely e szervezetek mindegyikét évről évre el tudná számoltatni, ellenőrizni tudná.
Úgy fordulhatott elő, hogy a pályázóknak csupán töredéke került pénzügyi ellenőrzés alá. Ők ezzel már az indulásnál hátrányos helyzetbe kerültek, hiszen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal által kidolgozott pontrendszer fontos eleme a pénzügyi gazdálkodás rendezettsége.
Itt jegyezném meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel nem szeretném védeni azokat a kisebbségi szervezeteket, amelyeknél súlyos anyagi visszaélések történtek, mert azokkal szemben igenis keményen kell fellépni, azokat igenis ki kell zárni a támogatási rendszerből mindaddig, ameddig nem tudnak a saját gazdálkodásukról a megfelelő szervek felé elszámolni.
Ugyanakkor azonban meg kell jegyezni azt is, hogy ma Magyarországon jószerével nincsen olyan egyesület, politikai párt, minisztérium, amelynek a pénzügyi gazdálkodásában ne lehetne ilyen-olyan, kisebb-nagyobb hiányosságokat fölfedezni, és ezt valamennyien tudjuk.
Ez a pontrendszer egyébként — amit az imént említettem — nem vált be. A számsorokat tanulmányozva kiderül ugyanis, hogy a végleges javasolt támogatási összegeknek semmi közük nincs az elért pontszámokhoz.
Engedjék meg, hogy néhány példát említsek csupán. Az előttünk fekvő javaslatban az Amalipe hagyományőrző egyesület 56,25 pontot kapott a hivatal előterjesztése szerint. A pontszámok abból tevődnek össze, hogy egy-egy egyesületnek hány tagszervezete van, tudják-e igazolni a szervezeteiket, be vannak-e jegyezve, az anyaguk teljességét osztályozzák, a részletezettségét, az Állami Számvevőszék jelentését, ahol már van ilyen, ahogy az előbb említettem.
Ezekből kaptak a szervezetek különféle pontokat. Tehát még egyszer mondom, hogy az Amalipe 56,25 pontot ért el. Ez 2,8 millió forintos támogatást jelentene. Kiszámoltam, ebben az esetben 1 pont értéke 49700 forint. Tovább nézve a számsort, az Eperjeskei Ifjúsági Élet Jobbulásért Szervezet 1,42 pontot kapott. Erre 110000 forint jár. Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, egy pont értéke 85700 forint az előző 49700 forinttal szemben.
A Magyarországi Cigány Anyák Érdekvédelmi Szövetsége 17,1 pontot gyűjtött össze, amiért 920000 forintot adnának az előterjesztés szerint. Ez pontértékben 53 801 forintot jelent.
Végigsorolhatnám a többi 30 szervezetet és egységet, és ha képviselőtársaim utánaszámolnak, akkor láthatják, hogy nem találnak két olyan egyesületet, amelynél ez a bizonyos pontszám ugyanazt az összeget takarná.
A bizottságban érdeklődtem, hogy milyen számrendszerben, milyen szorzóval dolgozott az előkészítő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A válasz sem engem, sem másokat — többek között kormánypárti képviselőtársaimat — nem nyugtatott meg, ugyanis a hivatal munkatársa egy úgynevezett technikai szorzóra hivatkozott, amelynek mibenlétét többszöri kérdezésemre sem tudta meghatározni.
(16.30)
Sejtelmeim szerint a pénzelosztásnál egy prekoncepció jegyében sikerült a gombhoz varrni a kabátot.
Tisztelt Ház! Még sorolhatnám a tárgyalt határozati javaslat gyengeségeit, ám ehelyett engedjenek meg néhány végkövetkeztetést. Az előttünk fekvő javaslat tulajdonképpen az adófizetők pénzének, a közpénzeknek egy adott területen való felhasználásáról rendelkezik. Az előterjesztés távol áll a gondos gazdaszemlélettől, következetlen, elfogadhatatlan. A felhasználás ellenőrzésének hiánya, az átgondolatlan elosztás, maga az egész mechanizmus súlyos kérdőjeleket von maga után.
Ennek függvényében bízom bölcs belátásukban, s jelezni szeretném, hogy a magunk részéről ilyen biankó csekkhez nem adjuk nevünket. (Egy hang: Úgy van! Úgy van! Bravó!) Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
