GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! A honvédelmi törvényjavaslat vitája során elkerülhetetlen, hogy ne kanyarodjunk vissza néhány olyan kérdéshez, amelyet részben a biztonságpolitikai, részben a honvédelmi alapelvek rögzítenek — mint ismeretes — országgyűlési határozat formában és hatpárti egyetértéssel.
Más dolog azonban tendenciákat, irányokat meghatározni, és más dolog konkrét jogokat és kötelességeket egyértelműen, struktúrákat pontosan és hosszú távra szólóan rögzíteni. És a honvédelmi törvénnyel szemben nyilvánvalóan csak ez lehet a követelmény. A törvényben ugyanis már nem lehet a szándékokat pusztán leírni, itt már a politikai akaratnak szabatos normákban kell megjelennie, a feladatoknak körülírás helyett pontos hatáskörökben kell kifejeződniük, s a fogalmaknak egyértelműeknek és egymásra utaltnak kell lenniük. Úgy gondolom, hogy a jogállamiság követelményeinek csak ilyen tartalmú és szerkezetű törvénnyel lehet megfelelni, márpedig, azt hiszem, az vitathatatlan, hogy a honvédelem területén is érvényesíteni kell a jogállamiság követelményeit.
Úgy gondolom továbbá, hogy ezeket a követelményeket annál is inkább hangsúlyozni kell, mert a haza védelmének mind az egyes ember, mind pedig az egész ország szempontjából van egy történelmi és erkölcsi töltése, és ez így helyes. Éppen emiatt azonban fennáll a veszélye annak, hogy ha a racionális számvetések, a realitások korlátai nem igazolják az akár jó szándékú törekvéseket, akkor könnyen moralizálásba, historizálásba torkollhat a kérdés.
Véleményünk szerint a honvédelem ügye — nem tagadva, sőt hangsúlyozva a polgárok érzelmi azonosulásának fontosságát — elsősorban mégiscsak a józan ésszerűség szempontjai szerint vizsgálható és rendezhető el. A szocialista frakció így közelít a benyújtott törvényjavaslathoz.
Frakciónk több hozzászólásban kívánja a javaslatról véleményünket elmondani. Első hozzászólóként néhány alapkérdést érintenék, úgy mint mi a Szocialista Párt védelmi felfogása; másodikként hogyan értelmezzük azt az általunk is elfogadott tételt, miszerint a honvédelem nemzeti ügy; s végül hogyan illeszkednek vagy nem illeszkednek a demokratikus állami berendezkedésről vallott nézeteinkhez a törvényjavaslatnak a honvédelem irányításáról szóló szakaszai és ehhez kapcsolódóan hogyan értelmezzük a honvédség politikamentességének kérdését.
Ami a Szocialista Párt védelmi felfogását illeti, utalni kell elöljáróban arra, hogy az elmúlt mintegy 45 esztendőben szerte a világon, de elsősorban Európában minden politikai erő abból a realitásból indult ki, hogy a kétpólusú világban a biztonságot csak a katonai tömbök rendszere szavatolja. Azt is tudomásul vették, hogy ez a biztonsági logika az ötvenes évektől a nukleáris elrettentés doktrínájával fonódott össze.
Ami a honvédelem ügyét illeti, mindez azzal is járt, hogy az egyes, a szövetségben részt vevő ország saját honvédelme legfeljebb áttételesen volt értelmezhető, hiszen a szövetségek nem vagy nem elsősorban az egyes országok védelme érdekében jöttek létre, hanem egy politikai formáció védelmére. A Varsói Szerződésben a szerződésnek ez a jellege egyértelmű és meghatározó volt, annak minden következményével együtt, de úgy gondolom, ez az elem jelen volt a nyugati szövetségekben is.
Ebben a helyzetben a nyugat-európai szocialista, szociáldemokrata pártok voltak azok, amelyek megpróbáltak kitörni ebből a — különösen számukra — nehezen elviselhető csapdahelyzetből. A szociáldemokrácia ugyanis természetéből adódóan nem viselhette el, hogy a fegyverkezési verseny jelentős összegeket von el a szociális kiadásoktól, s nagy értékek mennek veszendőbe a tömegpusztító fegyverek felhalmozásával, nem szólva arról az állandó fenyegetésről, amit ez az emberiség számára jelentett. Ezért kezdeményezte a nemzetközi szociáldemokrácia a fegyverkezési verseny megfékezését, és indított el különböző nemzetközi akciókat.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy most, amikor szerencsére a világban a helyzet megváltozott, megváltozhat-e egy szocialista, szociáldemokrata párt védelmi felfogása? Megítélésünk szerint nem változhat meg akkor sem, ha a honvédelem a szó szorosabb értelmében véve is, egy ország honvédelme értelmében is tartalmat kap. Ez a felfogás a jelenlegi helyzetben továbbra is egyértelműen a háború elutasításában és elkerülésében fejeződik ki.
Ezért megfontolásra javasoljuk, hogy a törvényjavaslat preambulumában, amely arról beszél, hogy a Magyar Köztársaság tartózkodik a fegyveres erő alkalmazásától és az ezzel való fenyegetéstől, nem kellene-e honvédelmünk védelmi jellegét egyértelműbben és világosabban megfogalmazni, nevezetesen úgy, hogy a Magyar Köztársaság nemcsak tartózkodik, hanem kizárja, hogy támadó háborút indít; és világosan fejezze ki, hogy a Magyar Köztársaság nem járul hozzá területéről semmiféle agresszióhoz, de ugyanakkor lelkiismerete szerint vesz részt másutt jelentkező agreszsziók nemzetközi egyezmények szerinti megelőzésében, illetőleg megfékezésében.
Úgy gondoljuk, a magyar honvédelem védelmi jellegét, ami az Alkotmányban is szerepel és biztonságpolitikai elveink is megerősítik, itt a honvédelmi törvényben egyértelműbben és világosabban lehetne és lenne célszerű megfogalmazni. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, ez természetesen nem zárja ki azt, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a Magyar Köztársaság erős honvédelemmel rendelkezzék.
Tisztelt Országggyűlés! A tervezet — helyesen — abból indul ki, hogy a honvédelem nemzeti ügy. A kérdés azonban az, hogy a polgárok hazafias elkötelezettségére és áldozatkészségére való hivatkozás mellett mi ennek a tartalma, milyen feltételei vannak, és mit kell tenni annak érdekében, hogy a honvédelem valóban az egész nemzet ügyévé váljék.
A probléma több oldalról is vizsgálandó. Az első megközelítés — úgy vélem — kézenfekvő. Nevezetesen az, hogy a honvédelem nemzeti ügy abban az értelemben, hogy a honvédelem az ország egész területe szuverenitásának, valamennyi polgár vagyonának, életének, a teljes és oszthatatlan nemzeti értékek védelmét jelenti. Ugyanakkor — s ez a dolog másik oldala — hatékony és visszatartó honvédelem csak az egész ország fegyveres és nem fegyveres intézményei, tulajdoni formától függetlenül minden gazdasági szervezet, állami és önkormányzati szervek, munkaadók és munkavállalók, magyarok és nem magyar állampolgárok egységes és együttes erőfeszítésével valósulhat meg.
Úgy véljük, hogy a törvénytervezet ahhoz, hogy a honvédelem valóban az egész ország hatékony együttműködéseként valósulhasson meg, pontosításra szorul. Vitatható ugyanis például az állami szervek közötti feladat- és hatásköri megosztás, felülvizsgálandók megítélésünk szerint e vonatkozásban az önkormányzati szervek szerepéről írott szakaszok, és úgy gondoljuk, világosabbá kell tenni, hogy a gazdasági szervezetek kötelezettségei milyenek egy honvédelmi felkészülés követelményeinek tükrében, különös figyelemmel a piacgazdaság követelményeire.
A következő megközelítés — már abban a kérdésben, hogy hogyan fogjuk fel a honvédelem mint nemzeti ügy kérdését — tulajdonképpen már a biztonságkategóriát érinti.
(15.40)
Azaz azt, hogy a honvédelem mellett az ország biztonságához tartozik belső stabilitása, azt, hogy az országot nem feszítik szét áthidalhatatlan érdekellentétek, hogy a társadalom nem szakad szét kevés számú gazdagra és milliónyi szegényre. Ezért döntő, hogy a honvédelem és a honvédség mint a biztonság egyik fontos, de nem kizárólagos eleme, az ország adottságaihoz és realitásaihoz igazodóan részesedjék a nemzeti jövedelemből, hogy mindenkor vegyük számításba: a katonai elemeket nem lehet fejleszteni mondjuk a környezet károsítása, a szociális feszültségek további növelése árán, mert ez végső soron, meggyőződésünk szerint, az ország biztonságát veszélyeztetné. Ezért mi, szocialisták, továbbra is mértéktartást kérünk a katonáktól, megértve, hogy szeretnének a hivatásuknak a legmagasabb színvonalon, a legkorszerűbb eszközök felhasználásával eleget tenni, maguknak és családjuknak jobb életkörülményeket biztosítani. Ezt a megértést azonban csak az az állam kérheti, amelyik maga sem pazarol, s amely a honvédelem területén is ésszerűen gazdálkodik. Mindezt azért látjuk a nemzeti ügy kategóriájába tartozó kérdésnek, mert ha ezekben a kérdésekben nem sikerül közmegegyzésre jutni, könnyen csapdahelyzetbe hozzuk magunkat.
Az egyik veszélyforrás az, hogy a politika nem lesz képes ellenállni az önmagában nézve jogos, de az ország adott helyzetével nem arányos katonai fejlesztési igényeknek. A másik veszélyforrás az előbbinek az ellentéte: azaz elmaradnak azok a fejlesztések is, amelyek pedig nélkülözhetetlenek a hatékony honvédelemhez.
Tudomásul kell venni, hogy a honvédelem legtöbb kérdése túlmutat a választási ciklusokon, s ennyiben soha nem lehet egy-egy kormány vagy a mindenkori parlamenti többség magánügye. Ebből a szempontból talán nem szerencsés, hogy ezt a honvédelmi törvényt az új választásokhoz viszonylag közel vitatjuk, mert fennáll annak a veszélye is, hogy nem mindenki tud elszakadni attól, hogy a honvédséghez szólva végső soron több százezer választóhoz is szól.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül az irányítás kérdéseiről szeretnék szólni. Ismert az, hogy ez az egyik legvitatottabb pontja a tervezetnek. A tervezet kétségtelenül differenciált struktúrát vázol fel, amelyben megpróbálja elhatárolni az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, a honvédelmi miniszter és a honvédség parancsnoka feladat- és hatáskörét. Ezek a szabályok véleményünk szerint összességében mégis mutatják azt a lényeges eltérést, amely a mi felfogásunk és a kormánykoalíció felfogása között az Alkotmány értelmezésében és annak következtében az egyes államszervezeti megoldások között húzódik.
A koalíció felfogását, kissé egyszerűsítve, véleményünk szerint úgy lehetne jellemezni, amely talán azzal írható le, hogy mivel vannak szabad választások útján létrejött parlamentek és azoknak felelős kormányok, ebből következően az államszervezet működése, alakításának és fenntartásának döntő, mondhatni kizárólagos szervezete a végrehajtó hatalom, és tulajdonképpen ha ez a parlamenti felelősség valamilyen formában érvényesül, a berendezkedés demokratikusnak minősíthető.
Ehhez még hozzátartozik, hogy az utóbbi időkben több utalás fogalmazódik meg koalíciós körökből abban a vonatkozásban, hogy úgymond az erős állam felé mozdult el Európa, azaz az erős végrehajtó hatalom kiépítése irányába mozdult el a világ.
Megítélésünk szerint ezzel pontosan ellentétes tendenciák érvényesülnek a polgári demokráciában. Ezekkel a véleményekkel szemben mi azt valljuk, hogy az Alkotmány szellemének egy ettől eltérő felfogás felel meg, amely nem egyszerűen a hatalommegosztás elvére épül, centrumban a Kormánnyal, hanem az egyes állami szervek kölcsönös kontrolljára, a fékek és egyensúlyok nagyon differenciált rendszerére. Ez, és csak ez teszi lehetővé, hogy a hibák időben és gyorsan korrigálhatók legyenek, s az ország ne kerüljön választásról választásra az újrakezdés kényszerébe.
Véleményünk szerint ez van összhangban a jogállamiság és a jog uralma elvének követelményével. Ebből következően messze nem tartjuk alkalmasnak azokat a szabályokat, amelyeket a törvénytervezet a honvédség irányítására megfogalmazott. Véleményünk szerint a hatpárti módosító indítványok jó irányban kívánják módosítani az eredeti javaslatot, ugyanakkor továbbra is aggályaink vannak a miniszter és a honvédség parancsnokának viszonyára vonatkozó szabályok ügyében.
Nagyon lényeges lenne, hogy e kérdésben még további alapos megfontolások érvényesülnének, hiszen a miniszter és a tőle szervezetileg elválasztott honvédség közötti viszony mikénti szabályozása példa lehet egy következő nagy téma ügyében, úgymint a belügyminiszter és a rendőrség viszonyára vonatkozó szabályok megalkotásának is.
Én úgy gondolom, még egyszer hangsúlyozva, hogy a hatpárti módosító indítványok, amelyek a tisztelt Ház előtt fekszenek, jó irányú változásokat mutatnak, de még nagyon szükséges lenne ezek további finomítása, különös tekintettel a honvédelmi miniszter hatáskörére.
Ami az irányítás egyéb ügyeit illeti, mi ehhez kapcsolódónak érezzük és nagy fontosságúnak tartjuk, hogy a honvédség, s minden fegyveres erő és testület polgári ellenőrzése megvalósuljon, s a fegyveres erők, fegyveres testületek rendeltetése nagyon pontos alkotmányos, s ennek alapján törvényi behatárolásban szabályoztassék.
A tervezet — megítélésünk szerint helyesen — a honvédség egyfunkciós rendeltetése mellett foglal állást, de az idevonatkozó szabályok még ugyancsak pontosításra szorulnak. A fegyveres erők polgári, politikai ellenőrzése, felügyelete egyszerre fontos belpolitikai érdek, nevezetesen, hogy a fegyveres erőket rendeltetésüktől idegen feladatra ne lehessen felhasználni, és egyben a nemzetek közötti bizalom megteremtésének és fenntartásának is a feltétele. És ez nem egyszerűen annak a kérdése, hogy lehet-e a hivatásos állomány tagja politikai pártnak, hanem éppen az előzőekben vázolt irányítási rendszer kiépítésének és működésének, és amely nem csupán többségi mechanizmusra, hanem a politikai erők egyetértésére kell hogy épüljön. Ezt természetesen nem cáfolja az sem, hogy a mindenkori kormánynak a honvédelem gyakorlati kérdéseiben határozott felelőssége van, és ehhez megfelelő eszközökkel kell rendelkeznie.
Meggyőződésünk, hogy a magyar fegyveres erők hivatásos állománya iránt bármilyen összetételű parlament és kormány bizalommal lehet, mert az kész és képes alkalmazkodni az alkotmányosság és a jogállam követelményeihez, és csak ezt tekinti a maga számára követendőnek. Úgy volt ez a feszültebb időszakban, s minden alapunk megvan arra, hogy így lesz a jövőben is. Ezért is kell visszautasítani minden mesterségesen gerjesztett bizalmatlanságot, s az ebből fakadó megalapozatlan, a honvédség harckészültségét gyengítő indokolatlan átszervezéseket és személyzeti politikát.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a honvédelmi törvény tervezete megítélésünk szerint sok kívánnivalót hagy maga után, amelyen részben változtat az úgynevezett hatpárti módosító javaslat, és amelynek elkészítésében múlhatatlan érdemei vannak a Honvédelmi Minisztérium vezetésének és apparátusának.
Ugyanakkor mégis azt szeretném befejezésül hangsúlyozni, hogy erre tekintettel sem szükséges az, hogy most valami hirtelenjében összecsapott s végig nem gondolt honvédelmi törvényt alkosson az Országgyűlés, mert megítélésünk szerint a hatpárti módosító javaslat ellenére több, alaposan végiggondolandó, s talán korrigálható része is van a törvénynek.
(15.50)
Tisztelettel tehát azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy nagyon alapos vitát folytasson erről a kérdésről, és a sietség ne legyen oka annak, hogy olyan törvényt alkossunk, amely hosszú távra szólóan eredményesen és jól szolgálja a Magyar Köztársaság honvédelmének az ügyét. Köszönöm szépen. (Taps.)
