HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kisajátítási ügyekben — amelyek a polgári jog intézményéhez kapcsolódnak, és alkotmányos alapelveken alapulnak — a tulajdon szentségének feltétlen tiszteletben tartásának követelményét is kifejezésre kell juttatni a jogalkotónak. Ezeknek az ügyeknek az intézése, a hatósági eljárások nem egészen probléma nélkül valók voltak az elmúlt években.
1989 óta azt látjuk, hogy a törvényalkotás, az Országgyűlés minden évben valamilyen módosítást eszközölt a hatályban lévő, 1976. évi — mára már elavultnak mondható — 24. számú törvényerejű rendeleten. Ez a törvényerejű rendelet — amely kisajátítási ügyekben ma is az alapjogszabály —, tudjuk, másfajta társadalmi viszonyok között született, a tulajdonnal kapcsolatban másfajta alkotmányos felfogást tükrözött vissza. Talán ezért is volt szükség arra, hogy az új Parlament munkája során évente — ugyan más-más megközelítésben, más-más szempontok szerint — hozzányúljon ehhez a törvényhez. Csak hadd utaljak arra, hogy 1989-ben még az előző Parlament idején hozott a Kormány — az akkori Kormány — egy deregulációs jogszabályt, amely számos helyen módosította ezt a jogszabályt. Módosítani kellett azon alkotmányos alapelv szerint, hogy az újfajta megközelítésben a magántulajdonra épül a mai társadalmi rendszer, és a magántulajdon védelmét indokolt volt törvényi szinten is védelemben részesíteni.
Most ahhoz a problémához jutottunk el, miszerint a gyakorlati jogalkalmazásban feltétlenül érvényre kellett juttatni azokat a szempontokat, amelyek egy kisajátítási eljárás közérdekűségéhez, komoly nemzetgazdasági érdekeket hordozó beruházások megvalósításához fűződnek. Mondanom sem kell, hogy ezek a beruházások — autópálya-építések, autóút-építések, vagy gondolok itt a világkiállítási expoterületnek és más állami beruházásoknak a megvalósítására — mennyire fontosak az ország jövője és a nemzetgazdaság szempontjából.
Ezzel összefüggésben kellett és kell korszerűsíteni azokat az eljárási szabályokat, amelyek — sajnos — mára akadályozói annak, hogy kellő időben, gyorsan és egyszerűen lezárják az eljáró hatóságok ezeket a kisajátítási ügyeket. A miniszter úr expozéjában felsorolta azokat az irányokat, amelyek ennek a törvénynek a módosítására szólnak. Mi, a KDNP-frakció részéről, ezekkel az irányokkal azonosulni tudunk, és a törvénymódosításban megfogalmazott célokat is támogatni tudjuk.
Én is kénytelen vagyok azonban említést tenni néhány olyan aggályról, amelyek, bizony, a mai kisajátítási ügyek gyakorlatában jellemzően előfordulnak, és a hatóságok munkáját, azt hiszem, ennek a módosító javaslatnak a benyújtását követően is nehezíthetik.
Az egyik ilyen aggály mindjárt az: a korábbi években az úgynevezett egyszerűsített kisajátítási terv alapján lefolytatott eljárások lehetőségét kivettük a törvényből, és az általános szabályok szerint történik az úgynevezett nyomvonalas létesítményeknek — autóutak, vasútvonalak vagy folyókhoz kapcsolódó területek — a kisajátítása. Nos, ezekre az ügyekre az a jellemző, hogy mivel hosszú, kilométeres szakaszokat érintenek, nagyon sok tulajdonos, nagyon sok ügyfél fordul elő ezekben az eljárásokban. Nagyon célszerű az, hogy az eljárást meggyorsítandó, az ismeretlen helyen tartózkodó vagy nem elérhető tulajdonos, vagy az éppenséggel per alatt lévő tulajdon tulajdonos esetén az adásvételi szerződés egyébként kötelezően előírt megkötésétől záros — 30 napos — határidőn belül el lehessen tekinteni.
Az is célszerű, hogy egy eljárásban bírálja el a köztársasági megbízott hatósága azokat az ügyeket, amelyek azonos jogalapon nyugszanak, és amelyeket azonos jogcímen nyújtott be a kisajátítást kérő. A bonyodalmat talán az okozza, hogy egy autópálya-építésnél is gyakran előfordul: nem azonos a kisajátítást kérő. Például az M1-es autópálya Győr és Hegyeshalom között megvalósuló szakaszánál legalább négy kérelmező is benyújtja kérelmét a kisajátítási hatósághoz. Utóbb derül ki esetleg, hogy egy-egy falu esetében nem találtak valakit, kihagytak egy személyt, vagy nem sikerült azzal egyezséget kötni. Több fázisban, több ütemben nyújtják be a kisajátítási kérelmeket, és ilyen esetben számomra aggályos, hogy hogyan tudja az eljáró hatóság egyetlen eljárásban, egy határozattal befejezni az ügy intézését.
Hogyha úgy fogjuk fel az eljárási törvény alapján, hogy minden ilyen kérelem külön ügyként fogható fel, ez esetben azt gondolom, megoldható egy határozatban. De hogyha nem, akkor bizony több gyakorlati problémát fog ez előidézni.
A KDNP-frakció részéről azonban a legnagyobb problémát ott látjuk, hogy a tulajdonviszonyok rendezetlensége, illetőleg a tulajdonrendezés folyamatának szakaszában — gondolok itt a kárpótlási ügyekre, a kijelölt kárpótlási földalapokra, de még a szövetkezeti földeknél a részaránytulajdonok nevesítésének elhúzódására, be nem fejezésére, lezáratlanságára — olyan helyzetek állnak elő, hogy nincs tulajdonos, nevesített tulajdonos, akitől elvonják a tulajdont, és nincs akivel megállapodjanak a kártalanítás összegében, és — természetesen — nincs tulajdonos, aki érvényesíteni tudja az igényét a bírósági eljárásban a kártalanítási összeg esetleges vitatásában, vagy megfellebbezheti a kisajátítás jogalapját.
(16.30)
Ilyen esetben az a helyzet, hogy a kisajátítási hatóságok saját gyakorlatára, belátására vagy ötletességére van bízva, hogy ezeket az ügyeket hogyan oldják meg: vagy letétbe helyezik a kártalanítási összeget, vagy felfüggesztik az eljárásokat, mint ahogy erre nagyon sok esetben van példa.
De mindenképpen káros az, hogy — mondjuk — egy nagy volumenű állami beruházás ilyen problémák miatt akadjon fel, és a frakciónk legnagyobb hiányérzete ott van, hogy a törvénymódosító előterjesztés ezeknek az ügyeknek a megoldására bizony nemigen kínál lehetőséget. A frakcióból erre mindenképpen szándékozunk módosító indítványt benyújtani az általános vita lezárásáig.
Azt gondolom, fontos azt is kifejezni a törvényben az Alkotmánybíróság 1991-es határozatával összhangban, hogy az esetleges bírósági perindítás ugyan nem akadályozza a tulajdon birtokba adását a kisajátítást kérő számára, de ki kellene mondani a törvényben, hogy természetesen az Alkotmánybíróság által előírt egyidejűséget — tehát a birtokba adásnak és a kártalanítás kifizetésének azonos időpontra való kötődését — akkor lehet megvalósítani, amennyiben a hatóság az előzetes végrehajthatóságot az eljárási törvények rendelkezései alapján kimondta.
Összességében szükségesnek, indokoltnak és nagyon fontosnak tartjuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, és azokkal a korrekciókkal, módosító indítványokkal, amelyeket benyújtani kívánunk, javaslom az elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP soraiban.)
