ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Benyújtott kérdésem rövidített szövege így hangzik: Szezon múltával lehangoló a balatoni összkép. Egy tekintélyes idegenforgalmi szakember nemrég a következő diagnózist adta: "A víz állapota jelenleg aggodalomra ad okot, hiányos és zavaros a jogi háttér, áttekinthetetlen és kiszámíthatatlan a közgazdasági környezet. Az idegenforgalom korábban működött szervezeteit mára szétverték. A Balatoni Szövetség minden mással foglalkozik, csak a turizmussal nem; a ma még fiatal Balatoni Regionális Tanács sokak szerint sóhivatal, amely nem rendelkezik sem kompetenciával, sem anyagiakkal. Egyetlen szereplőnek sem világos a szerepe, és mindennek bizonytalan a jövője." Hozzáteszem, az Országos Idegenforgalmi Hivatal messziről jött elnöke szakállas és megfáradt hazai közhelyeket ismételget a tó szerepével kapcsolatban.
Az idei nyár többféle tanulságot is hozott. A természet nincs tekintettel a jogalkotásra; a tó algásodik, mert foszforterhelése nő; a meder kotrása nem elegendő; a szennyvízelvezetés, a csatornázás, a víztisztítás programja már évekkel ezelőtt kifulladt. A vonzerő kopik. Az építési fegyelem egyre rosszabb, a közegészségügyi viszonyok főszezonban ijesztőek. Nem működik a piac, bizonytalan a tisztességes üzlet, zugárusok és feketekereskedők kaszálnak. Az idegenforgalom túladóztatott szereplői — akiknek zsebében a helyi önkormányzatok is kotorásznak — alig gondolhatnak fejlesztésre, hisz az egy hónapra összeszűkült szezonban kell, kellene besöpörniük a nyereséget, a bérleti díjakat, a rezsi- és egyéb költségeket. Teljesen megoldatlan a balatoni kutatások finanszírozása; a gazdálkodószervezetek privatizációja, a vagyoneladások nemcsak önkormányzati érdekeket sérthetnek, de tovább nehezítik a tóhoz fűződő nemzeti érdekek öszszehangolását is.
(14.30)
Hínárosodnak az érdekek a tucatnyi szerveződés, egyesület, szövetség, kamara, tanács körül is zsíros falatok reményében, nemkívánatos összefonódásokkal, pozícióhalmozással, úgyhogy túl sok a haszonlesés és túl sok a tehetségtelen nyüzsgés a tó körül.
Félő, hogy a tervezett átmeneti törvény — melyről miniszter úr többször is említést tett, tehát az átmeneti törvény a Balatonról — az átmenet idejére sem realizálható valóságos feltételek híján, a minőségi turizmus finanszírozási feltételei nélkül, a balatoni regionális rendezési terv felülvizsgálata nélkül, a nemzeti környezeti és természetpolitikai koncepció és a modern, európai léptékű környezetvédelmi törvény nélkül.
A végrehajtás nemcsak anyagiak és fejlesztések híján akadhat el, hanem a központi elgondolásokkal ellentétes, önkormányzati, üzleti és más ellenérdekeltségek miatt is; például szabad-e utat engedni a kárpótlással elindult újabb parcellázási, telepítési, építési folyamatnak, infrastrukturális fejlesztés nélkül?
Ezért kérdezem, miniszter úr: az átmeneti törvény, bármennyire jó szándékú is, önmagában kevés átfogó szabályozás, harmonizáló érdekviszonyok nélkül. Miként gondolja hát a felhalmozódott gondok nem átmeneti megoldását, hanem a komplex kérdéskör — tehát jogi, közgazdasági, közigazgatási, idegenforgalmi kérdések — tartós rendezését, alárendelve azt a privilegizált, egyetlen igazán lényeges rendezőelvnek, a vízminőség megnyugtató védelmének? Várom szíves válaszát!
Elnök Úr! Elnézést, hogy most túlléptem az időt.
