SÁPI JÓZSEF (MDF)
SÁPI JÓZSEF (MDF)
SÁPI JÓZSEF (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokszor hangoztatott tény, hogy Magyarország a gazdasági fejlettség tekintetében nagyon eltérő fejlettségű területekkel, régiókkal, kis térségekkel rendelkezik.
Különösen szembetűnő a különbség a Dunántúl, Budapest és vonzáskörzete, illetve a Tiszántúl és azon belül is egyes tájegységek, mint például Bihar, Szatmár vagy a Szűcs Sándor által Háromföldnek nevezett térség összehasonlításában.
Nem lehet vita tárgya az, hogy ezen utóbbiak és hozzájuk hasonló területek kiemelt támogatásban részesüljenek. Több ok indokolja ezt. Egyik az, hogy megakadályozzunk egy országon belüli népvándorlást, mely egyik oldalon települések megszűnését, elsorvadását jelenti, a másik oldalon pedig a jól működő településkört teszi ki fölösleges tehernek, kezelhetetlen szociális feszültségeket gerjesztve.
A másik ok az, hogy figyelemmel kell lennünk Nyugat-Európában már megtörtént folyamatokra, és ezekből tanulnunk, okulnunk kell.
Konkrétan miről van szó? Nyugat-Európa országait tekintve szembeötlik, hogy eltérő tájhagyományok és földrajzi feltételek ellenére hasonló jelenségeket tapasztaltunk a hetvenes években. Az új gazdasági szerkezet más régiókat emelt a fejlődés élvonalába, mint amelyek a korábbi iparosítás szakaszában váltak fejletté. Szertefoszlott a gazdaság fejlődésének olyan korábbi hajtóereje, mint az ipari nyersanyag jelenléte, a nagy tömegű termékek szállítási lehetősége, a szakmunkásgárda szükségessége, a nagyvárosi vonzáskörzeteknek az ipari kooperációra nyújtott előnye.
A korszerű ipar nem szűken szakképzett, hanem iskolázott, átképző munkaerőt kíván. A piac változásaihoz való alkalmazkodás is a viszonylag kis üzemméreteknek kedvez. Ezért a gazdaság szétszóródik a városi agglomerációk közötti falusias, kisvárosi régiókban. Ezt látva támogatni kell, hogy ezen területeken is a városi régiókéhoz hasonló infrastruktúra épüljön ki.
Természetközeli lakókörnyezet is nagyobb vonzást gyakorol az új iparágakban foglalkoztatott, képzett szakemberekre, mint amilyen vonzást egy korábbi és jelen korszakban a belvárosi élés jelent.
Mindebből adódik a magyar településfejlesztési feladat. Egyfelől szükséges egy társadalmi egyetértés, szolidaritás, mely elismeri a fokozott elmaradással küzdő térségek állami támogatását. Másfelől e támogatásnak célt kell találni. Az állami területfejlesztésnek el kell érnie a fejlődésre képes régiók modernizálását, élvonalba kerülését.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a területpolitika legfőbb ösztönző eszköze a vissza nem térítendő beruházási támogatás. Fontos döntési elv a támogatás odaítéléséhez, hogy additív legyen, de nélküle a program ne valósuljon meg. Térségfejlesztő hatású beruházást segítsen. Új munkahelyek jöjjenek létre, illetve a meglévők korszerűsödjenek általa.
Fontos cél, hogy az elmaradottság területi típusaira is egyaránt figyelemmel legyen. Találja meg a hagyományos, elmaradott területeket, ipari válságövezeteket és a speciális területeket.
Tisztelt képviselőtársaim! Gondolom, hogy az elmondottakkal többségük egyetért. Ha ez így van, akkor pedig reményemet fejezem ki az iránt, hogy az előttünk lévő területfejlesztési támogatás irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslatot támogatják, elfogadják, hiszen mindezeket a feladatokat megoldani — a problémákat — hivatott, amelyekről szóltam.
Remélem azt is, hogy az az országjobbító beruházás, fejlesztéssor, amely ma a vidék Magyarországán is tapasztalható, gyors döntésük reményeként tovább folyhat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
