GAÁL GYULA előterjesztő:
GAÁL GYULA előterjesztő:
GAÁL GYULA előterjesztő: Köszönöm. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési törvény módosítására nyújtottunk be törvényjavaslatot Soós Károly Attila képviselőtársammal együtt annak érdekében, hogy a humán szolgáltatást végző különböző magánintézmények, társaságok költségvetési támogatási formája megváltozzon. Azért nyújtottuk be törvényjavaslatunkat, mert a tavalyi év gyakorlatától eltérően a költségvetési törvény 1993-ban nem biztosítja a humán szolgáltatást végző gazdasági társaságoknak azt a normatív állami hozzájárulást, amit a korábbi években biztosított.
1992 szeptemberében elkezdődött egy tanév, egy olyan tanév, amelynek során az előző évi költségvetési törvény rendelkezéseire támaszkodva több, társasági formában működő magánoktatási és humán szolgáltató társaság is megkezdte a tevékenységét, sőt bővítette tevékenységét, és ezt lehetővé tette a költségvetési törvény által biztosított állami költségvetési támogatás. Ebben a formában, ezekben a magánoktatási intézményekben körülbelül tízezer gyermek tanul jelen pillanatban, körülbelül tízezer családnak a további sorsát, lehetőségeit határozza meg, hogy a költségvetési törvény hogyan változtatta meg, hogyan módosította ezeknek az oktatási intézményeknek a támogatási forrásait.
Az történt tehát, hogy 1993. január 1-jétől az idei évre vonatkozó költségvetési törvény megszüntette a társasági formában működő humán szolgáltatást végző intézmények normatív állami támogatását, és ezzel lehetetlen helyzetbe hozta mind az iskolákat, oktatási intézményeket, mind pedig - és elsősorban az ő érdekük az, aminek fontos hangot adni - azt a tízezer gyermeket, akiknek a további lehetőségei, oktatási intézményekben való részvételi lehetőségei múlnak ezen a döntésen.
A költségvetési törvény módosítása az érintetteknek két körét hozta nagyon nehéz helyzetbe. Egyrészt azokat, akik a közoktatás valamilyen intézményében vesznek részt, az óvodától kezdődően az általános iskolán keresztül a gimnáziumig. Pontosan 11 olyan társasági formában működő oktatási intézmény van, amely a közoktatásnak ezen a szintjén nyújt szolgáltatásokat, és mindezt társasági formában teszi.
Hangsúlyoznom kell, hogy itt elsősorban olyan társaságokról van szó, amelyek speciális képességű gyermekekkel foglalkoznak, olyan adottságokkal rendelkező gyermekekkel, akikkel való speciális foglalkozásokra nincsenek meg a kialakult állami intézmények, vagy hogy ha vannak, nehezen elérhetők. Hangsúlyoznom kell azt is, hogy nem a profitszerzés motívuma az, amely ezeket az oktatási intézményeket társasági formában hozta létre, hanem az adott pillanatban, adott helyen egyszerűen ez tűnt a célravezető formának.
Most a költségvetési törvény új rendelkezésével, amely ezeket a társaságokat kirekeszti az állami normatív támogatások köréből, ennek a közoktatásban részt vevő 11 társaságnak a tevékenysége válik kérdésessé egy olyan intézkedés miatt, amely nem a tevékenység értelmét, célját, motívumait kérdőjelezi meg, hanem a tevékenységet végzőnek a szervezeti formáját. Tehát csupán arról van szó, hogy ha ez a 11 óvoda vagy iskola, gimnázium megváltoztatná a társasági formáját, átalakulna egyesületté, például betéti társaságból, akkor jogosult lenne erre a költségvetési támogatásra. Most, hogy társasági formában működik, egy figyelmetlen törvényi megfogalmazás miatt kirekesztődött ebből az ellátási formából.
Hangsúlyozták is a Pénzügyminisztérium szakemberei az előzetes vitákban, hogy nem is ezt a kört célozta a költségvetési törvény megváltoztatása. Tulajdonképpen ez egy figyelmetlenség, kívülrekedtek azon a körön, amelyre figyeltek a törvény megfogalmazói. Ők ugyanis nem ezeket az oktatási intézményeket akarták kirekeszteni a támogatásból, hanem a szakmunkástanulók gyakorlati képzését főtevékenységként végző gazdasági társaságokat.
(18.40)
Az történt ugyanis, hogy az elmúlt egy-két év során több, korábban a vállalatba integrálódott oktatási tevékenység vált önállóvá, több gazdasági vállalat, szervezet leválasztotta magáról meghatározott gazdasági körülmények miatt - tulajdonosváltozás, privatizáció, csődeljárások miatt - az oktatási tevékenységet, és ezt önálló társasági formában szervezte meg.
Ezeknek a körét kívánta a Pénzügyminisztérium törvényjavaslata, illetve a Parlament által is megszavazott költségvetési törvény kirekeszteni a normatív állami támogatásból, mondván, hogy ezeknek az oktatási intézményeknek a problémáját a szakképzési alapból kell biztosítani, és a szakképzés rendszerében kell megoldani a támogatásukat.
Az előzetes bizottsági vitákban is e körül bontakozott ki a legnagyobb vita. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több bizottság is megtárgyalta, és ezért módom van reagálni az ott elhangzott érvekre is. E körül a kérdés körül alakult ki a legnagyobb vita abban a kérdésben, hogy célszerű-e önálló intézményként megszervezni a szakmunkástanulók gyakorlati képzését, nem az-e a jobb oktatási forma, hogyha a vállalatokon belül integrálódik ez a tevékenység, és a tanulók közvetlenül vehetnek részt egy vállalat életében, közvetlen bepillantást nyerhetnek a gazdálkodó-szervezet működésébe?
Felmerült még érvként az is, hogy a költségvetési törvény által meghatározott lehetőségek nem rossz irányba terelik-e az oktatási formákat akkor, hogyha ennek az önálló szakképzési formának teret engednek?
Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom leszögezni, hogy a szakképzés jelenlegi rendszerében mód nyílik arra, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek nem fő tevékenységként végzik a szakképzést, hanem egyik melléktevékenységük a gazdasági tevékenység mellett, módjuk van a költségeik elszámolására, és a szakképzés támogatási rendszerének keretében a költségeik megtérítését igényelhetik.
Ezért azt kell mondanom, hogy inkább hátrányos helyzetbe kerültek azok az intézmények, amelyek fő tevékenységként gazdasági társasági formában szervezték az oktatási tevékenységet, hiszen ezek a tavalyi évben 37000 forintos normatív támogatásra jogosultak, az idén - ha ki nem vették volna őket a költségvetési törvényből, akkor - 40000 forintos támogatásra lennének jogosultak, amely nem tűnik elegendőnek a tevékenység finanszírozására.
Tehát nem költségvetési motívuma volt annak, hogy ezek az intézmények önállósultak, hogy fő tevékenységként gazdasági társaság végez gyakorlati szakmunkástanuló-képzést, hanem a gazdasági átalakulási folyamatban rejlő belső okok - felszámolások, csődök, privatizáció, tulajdonváltozás - található meg mögötte.
De most végül is azt gondolom, nem is ezeknek a kérdéseknek a végigtárgyalása a legfontosabb feladata a Parlamentnek, hanem az, hogy tudatosítsa azt a problémát, hogy a tanév közepén történt egy finanszírozási rendszerbeli változtatás, ez az oktatási intézményeknek két jól körülhatárolható körét lehetetlen helyzetbe hozta, és nekünk erre a problémára valamilyen módon reagálni kell. Ha azt akarjuk, hogy a szakoktatás rendszere ne kerüljön válságba e probléma miatt, akkor nekünk ezt az átmeneti finanszírozási űrt mindenképpen rendezni kell, mégpedig visszamenőleg 1993. január 1-jétől kezdődően.
Itt hangsúlyozni szeretném természetesen azt is, hogy miközben az eddigi gyakorlatnak megfelelően normatív támogatást kaptak ezek az önálló tevékenységként oktatási tevékenységet végző gazdasági társaságok, mindenkor mellékelniük kellett az önkormányzat megbízását állami oktatási feladatok társasági formában való ellátására. Tehát azt a megbízatást, hogy ők állami feladatot végeznek, és önkormányzati felkérésre végzik ezt az állami feladatot, minden esetben igazolniuk kellett, és igazolták is. Tehát nem arról van szó, hogy egy saját érdekkörükbe tartozó profitszerző tevékenységet folytattak és ennek érdekében állami támogatásra tartottak igényt, hanem arra, hogy igazoltan állami feladatokat láttak el. Ezt meg is tehették, hiszen az oktatási törvény, az 1985. évi I. törvény meg is mondja a következőket: Az így meghatározott állami feladatok teljesítésében megbízás alapján, amivel ezek a társaságok rendelkeztek, a törvény, illetőleg más jogszabályok rendelkezései szerint természetes és jogi személyek, ideértve ezek jogi személyiség nélküli társaságait is, részt vehetnek.
Tehát az oktatási törvény világosan leszögezi, hogy a gazdasági társaságok is vállalhatnak állami megbízás alapján ilyen feladatot. Akkor pedig, ha az oktatási törvény így rendelkezik, méltánytalan és igazságtalan, ha a költségvetési törvényben nem a tevékenységet, az elismert állami tevékenységet segíti az állami finanszírozás, hanem meghatározott szervezeti formákat támogat.
Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy azt a csekély változtatást, amit a költségvetési törvényben kérünk, azt, hogy a humán szolgáltatásokat végző egyházak, társadalmi szervek, alapítványok mellett a gazdálkodószervezetek is rendelkezzenek ezzel a normatív állami támogatással, támogassák. Támogassák annak érdekében, hogy ne kerüljön lehetetlen helyzetbe az a tízezer gyerek, aki ilyen oktatási formákban vesz részt, ne kerüljön lehetetlen helyzetbe a szakképzés rendszere, és ne kerüljön lehetetlen helyzetbe az a tucatnyi magánoktatási intézmény, amelyek szintén állami megbízás alapján látnak el közfeladatot.
Ha a finanszírozás módjában a későbbiekben mód lesz változtatásra elsősorban a szakképzési intézmények révén, akkor ezt a szakképzési törvénnyel kapcsolatban, annak módosításával kapcsolatban, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvény módosításával kapcsolatban a későbbiekben meg lehet oldani. De ez nem pótolja azt, hogy most már negyedik hónapja ezek a társaságok nem kapják meg a működésükhöz elengedhetetlenül szükséges állami támogatást.
Kérem ezért, hogy minél gyorsabb eljárásban hozzuk meg ezeknek az intézményeknek a nélkülözhetetlen döntést, és támogassák képviselőtársaim, hogy normatív állami támogatásban részesülhessenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
