RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A meliorációval kapcsolatos vitához szeretnék némi információt nyújtani, részint tisztába tenni ezt a kérdést.
A meliorációs munkák szükségességét a nagyüzemi művelés által túlságosan igénybe vett és ezáltal leromlott talajok termőképességének rendkívüli csökkenése, a talajok elsavanyodása, illetőleg az elvtelen és rossz műszaki, vízgazdálkodási szempontból hátrányos nagyüzemi táblásítás tette szükségessé.
(11.20)
Tehát az indíték mindenféleképpen az a művelési rend volt, amelyet szocialista nagyüzemnek neveztünk az elmúlt időszakban.
A talajok értékének a csökkenése aranykorona-értékben nem nyilvánult meg. Tehát ez az értékcsökkenés a termőképesség rendkívüli leromlását jelentette, ugyanakkor a meliorációs beavatkozás, a melioratív munka nem egy kifejezett javítást, hanem egy jobbátételt jelent, melioration vagy melioráció - mondja a latin, ez nem azt jelenti, hogy egy új beruházással új termelőeszközt hozunk létre, hanem egy leromlott állapotot helyrehozunk. S abban az esetben, ha ez térségként működött, Bodrogköz vagy más térség, békési belvizes övezetekben, akkor egyértelmű volt az a szándék, hogy itt nem egy beruházásról lévén szó, jobbá kell tenni, fel kell emelni a termőterületet arra az aranykorona-értékre, amelyen ez nyilvántartásba került, amelyen ezt jegyzik. Tehát itt nincs beruházás. Minthogy nincs beruházás, úgy hiszem, az aranykorona-értékre visszavetített termőföldkiosztás mindenféleképpen tartalmazza a meliorációs költségeket is. Én sem kisgazda-, sem politikai szempontból nem tartom helyesnek azt, ha most ezt a költséget teljes egészében ráterhelnénk a földterület használóira, illetve az igényjogosultak számlájára.
Két okból nem tartom helyesnek. Az egyik ok az, hogy akár saját erőnek vesszük - tudniillik 70%-ban nagy országos átlagban állami támogatásból valósultak meg ezek a beruházások, 30%-ot saját erőnek hívott az akkori kormányzat, s ez a saját erő végeredményben nem volt más, mint annak a tagságnak a jövedelme, amely azon a területen képződött, ahol éppen ő gazdálkodott. Tehát ő egyszer ezt már kifizette. Az a tagság megvette, az a tagság kifizette a meliorációs költségnek a 30%-nyi részét, s most még egyszer meg akarjuk vele fizettetni kárpótlási vagy pedig földrészarány-tulajdonosok címén. Ezzel a fizetéssel így nem hozunk létre új termelői értéket, csupán a javított, az eredeti formájában helyreállított értéket fizettetjük meg velük, azokkal az aránytulajdonosokkal vagy azokkal a kárpótoltakkal, akik ebből a földterületből nyertek.
Egészen más a kérdés az öntözés vagy a termőhelyépítés tekintetében. Az öntözés nyilvánvaló értéknövelést jelent, az beruházás, az a termés fokozása, bár bizonyos tudományos szempontok szerint a melioráció magában foglalja a komplex vízgazdálkodást, tehát a felesleges káros vizek elvezetését és a vízhiányoknak a pótlását is. Tehát még az is ide értendő, mint ahogy azt Hollandiában, mint ahogy azt Franciaországban vagy a világ bármely más fejlett mezőgazdasági országaiban ezt így is tekintik. De ez még elfogadható, mert ez egy többletértéket hoz létre, hiszen egy öntözésre berendezett terület értéke hektáronként legalább 50-70000 forint fejlesztési hitelt, illetve költséget igényel. A termőhelyépítés, a tereprendezés szintén beruházás, ennek a befizettetését korrektnek és jogosnak találom. Viszont nem találom jogosnak és nem találom korrektnek annak az önértéknek vagy saját erőnek a megfizettetését, ami a termőhelyek leromlásából fakadó helyreállítást jelenti. Itt egyetértek Pelcsinszki Boleszláv képviselő úrral és mindenkivel, aki ezt a költséget kívánja kivonni a részarány-tulajdonosok terhéből. Ez helyes, a tisztességes megoldás ez lenne. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
