GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciója alapvetően pozitívan értékeli a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat elkészültét. A törvényjavaslat érdeme, hogy az európai bevált gyakorlatnak megfelelően célul tűzi ki egy olyan köztestület létrehozását, amely részben közhatalmi, részben pedig - az orvosok tekintetében - szakmai kontrollt gyakorló érdek-képviseleti testület.
A kamara közhatalmi és szakmai tevékenységében kiemelt feladatot képeznek a kamara etikai, illetőleg fegyelmi jogköre, a külföldi állampolgárságú orvosok magyarországi foglalkoztatásával kapcsolatos döntések, a képzési követelményrendszer meghatározásában, valamint a jogszabályalkotásban való közreműködés lehetősége, továbbá a kamara szakmai, tudományos, információs feladatai.
A kamara érdek-képviseleti funkciója ugyancsak helyesen jelenik meg a törvényjavaslatban. E funkció lényege a klasszikus konzultatív funkciók gyakorlásában jelölhető meg. Ezek: az orvosi tevékenységre, illetve az orvostársadalomra vonatkozó kormányzati döntések előkészítésében, illetőleg az orvosok anyagi és szakmai helyzetét érintő alkufolyamatokban való részvétel; az erre vonatkozó jogszabályok megalkotásába történő bevonás; az ilyen döntések véleményezése; illetőleg a döntés-előkészítés folyamatában történő érdekartikuláció, érdekegyeztetés és érdekérvényesítés.
A törvényjavaslat ezen alapvető pozitívumai mellett is le kell azonban szögeznünk, hogy mellőzhetetlennek és mielőbb megalkotandónak tartunk egy átfogó kamarai kerettörvényt. Csak egy ilyen átfogó kamarai kerettörvény teszi ugyanis lehetővé az egyes ágazati kamarákra vonatkozó jogi szabályozás kiérlelt, végleges formába öntését, mind a koncepció, mind pedig a részleteket illetően.
Jelenleg ugyanis e kérdésben az orvostársadalom megosztott, és szükség lenne arra, hogy az orvostársadalom mélyebben megismerje a kamarára vonatkozó lehetséges szabályozási elveket és irányokat, és egy belső szakmai vitában lehető konszenzussal érlelje ki a végleges megoldást.
A törvényjavaslat egyik lényeges sarokpontja - és ez széles körben vitatott -, hogy vajon feltétlenül szükséges-e az orvosi diplomához kötött tevékenység gyakorlását szabályt erősítő kivételekkel - például elsősegélynyújtás esete - kötelező kamarai tagsághoz kötni. Vélményünk szerint - és ezt az európai országok ez irányú gyakorlata megerősíti - a kamara fogalmához kogensen hozzátartozik a kötelező tagság, enélkül ugyanis nem lehet kamaráról beszélni. Kötelező kamarai tagság előírása nélkül a kamara nem tudja az alapfeladatát és célját ellátni, vagyis nem képes az egész orvostársadalom önkormányzati, közhatalmi, szakmai és érdek-képviseleti szerve lenni.
A törvényjavaslattal kapcsolatban felmerülő másik lényeges és erősen vitatott kérdés, hogy egy ágazaton belül létezhet-e kamarai pluralizmus, vagyis hogy azonos ágazaton belül lehetséges-e több, azonos feladatot és célt ellátó kamara. A kiérlelt nyugat-európai gyakorlat erre nemmel válaszol, tág tér és lehetőség nyílik viszont arra, hogy az ágazaton belül egyesületi formában különböző szövetségek, illetőleg szervezetek jöjjenek létre. De a kamara alapszabályától függően lehetőség lehet a kamarán belüli speciális érdek, illetve szellemiség szervezeti megjelenítésére is.
A törvényjavaslatból sajnos hiányzik a kamara és az ágazaton belüli más szervezetek közötti viszonyra vonatkozó elképzelés.
A törvényjavaslat ezenkívül több részletkérdésben is vitatható rendelkezéseket tartalmaz. Így például vitathatók a törvényjavaslat azon rendelkezései is, amelyek a kamarából történő kizárás eseteit szabályozzák.
A probléma nem a kötelező kizárás eseteinél, hanem a mérlegelési jogkör alapján történő kizárásról szóló rendelkezésben van. Ez ugyanis úgy szól, hogy kizárható a Magyar Orvosi Kamarából, aki kirívóan súlyos fegyelmi vétséget követ el. E megfogalmazás, vagyis valamely fegyelmi vétség kirívóan súlyosnak minősítése a minősítő részéről esetleg teret adhat megalapozatlan, szubjektív döntésnek is, amely döntés ugyanakkor rendkívül súlyos következménnyel, átmeneti egzisztenciavesztéssel jár. E rendelkezés esetleg lehetővé teheti egy kamarai tag tekintetében, hogy valamely érdekcsoporttól függővé, illetőleg kiszolgáltatottá váljon. Ebben az esetben a bírósági jogorvoslat sem garancia, mivel az csupán a döntés jogszerűségére terjed ki, de nem terjed ki a mérlegelés helyességére.
Ugyancsak vitathatóak a törvényjavaslatnak a kamara szervezetére és működésére vonatkozó egyes szabályai körülményessége, esetenkénti túlrészletezettsége, illetve az, hogy egyes rendelkezései törvényi vagy pedig alacsonyabb szabályozási szintre tartoznak-e.
Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a törvény megfelelő garanciákat és eljárási rendet tartalmaz arra nézve, hogy a jelenlegi kamara megszűnését követően létrejövő Magyar Orvosi Kamara demokratikus úton létrejövő, demokratikus kamara lesz. Ezt szolgálja többek között az, hogy a létrejövő kamara hatásköreit nem az egy és oszthatatlan Magyar Orvosi Kamara fogja gyakorolni, hanem az önálló jogalanyisággal és hatáskörrel rendelkező különböző területi szintű kamarák, sőt, csak ők fognak rendelkezni önálló jogalanyisággal, a Magyar Orvosi Kamara mint egész, nem.
Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciója a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslatot az elengedhetetlenül szükséges módosításokkal és annak határozott legszögezésével, hogy felétlenül és mielőbb szükség van egy átfogó kamarai kerettörvényre, támogatja. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
