DRAGON PÁL (FKgP)
DRAGON PÁL (FKgP)
DRAGON PÁL (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy olyan, központi alapokról szóló törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyet az államháztartási törvény rendelkezései miatt törvényi szabályozás alá kell vonni. Első olvasatában kifogástalannak találtam a tervezetet, hiszen szerződésen alapuló kötelező felelősségbiztosítást az 1991. július 1-jén történt bevezetést megelőző időszak még nem rendezett. Így folyamatos e kárügyek kezelése, fontosságát senki sem vitathatja.
Továbbá az sem jelent problémát, hogy az alap kezelésével az Állami Fejlesztési Intézetet bízzák meg, valamint az sem, hogy az államháztartási törvény rendelkezéseitől eltérően az alap megkapja azt a jogosultságot, amely szerint gazdasági társaságban tagként részt vehet. Valami azonban mégis gondolkodásra késztetett.
A törvényjavaslat ugyanis nem tárja elénk, hogy mekkora összeget tesz ki a Hungária Biztosító Rt. által átadott készpénz, részvény, az egyéb értékpapír mennyisége összesen. Megpróbáltam utánanézni a dolgoknak, és a következőket találtam.
1986. július elején megszűnt az Állami Biztosító monopóliuma és megalakult hazánk második biztosítóintézete, a Hungária Biztosító Részvénytársaság. Megosztották a biztosítási területeket egymás között, gyakorlatilag a Hungária Biztosító lett a kötelező felelősségbiztosítás gazdája.
Tekintve, hogy a kötelező felelősségbiztosítás a benzin árába volt beépítve, a gyakorlat azt jelentette, hogy a Hungária rendezte a kárigényeket, majd lehívta a költségvetésből a neki járó összeget. Gyakorlatilag előfinanszírozta a központi kiadások egy részét. Ez a tevékenység nem csupán kárrendezésre terjed ki, hanem a balesetből, rokkantságból eredő vagyoni és nem vagyoni jellegű igények rendezésére is, mint például a rokkantság alapján történő járadékfizetésre is.
További kiadást jelent, hogy automatikus jelleggel évente 4%-kal emelik a járadék összegét. Ez a rendelet állt fenn egészen 1991. július 1-jéig, amikor is bevezették a szerződésen alapuló kötelező felelősségbiztosítást, amikor - mint tudjuk - a benzin árából kikerült ez a teher. 1991. július 1-jétől a már létszámukban is gyarapodott biztosítótársaságok csak az új rendszer alapján teljesítettek kifizetéseket. A felelősségbiztosítás nyomán kivételt csak a Hungária Biztosító jelentett, amely a múlt örökségeként cipelte az úgynevezett benzines felelősségbiztosítás terheit.
(11.20)
A kárigény elévülése ugyanis egyfelől öt év, másfelől minden esemény - például egy egyszerű levélváltás - tovább nyújthatja ezt az időt.
A Hungária tehát kénytelen volt tovább folytatni az 1986-ban megkezdett tevékenységét egészen 1992. június 30-áig, amikor is egy kormányrendelet alapján a képzett alapot - amely ugyan effektíve nem igazán állt a rendelkezésére - átadta az Állami Fejlesztési Intézetnek a gépjármű-felelősségbiztosítás kárrendezési alapjára. Ezzel azonban még nincs vége az ügynek.
Mint ahogy a törvényjavaslatban olvashatjuk, 1991. június 30-a előtti károkból fakadó biztosítási kötelezettségeket az alap terhére 1992. október 31. napját követően az Állami Fejlesztési Intézet teljesít. A törvény 1993. január 1-jével lép hatályba. A javaslat 2. §-ának (3) bekezdése szerint az Állami Fejlesztési Intézet biztosítóintézetet bízhat meg a kötelezettségek teljesítésével. Számomra az előbb felsorolt három rendelkezés egy kissé kuszának tűnik - ám van még egy körülmény, amiről a javaslatban nem történt említés. Ez pedig az, hogy 1992 októberében az ÁFI kötött egy megállapodást a Hungária Biztosítóval, amely szerint 1992. november 1-jétől a biztosító rendezi a járadékfizetéseket. Tehát ismét visszakerült hozzájuk az ügy: függetlenül az elévülési időtől peres és nem peres eljárások sokasága vár megoldásra.
Az 1991 előtti felelősségbiztosításból fakadóan számuk több ezerre becsülhető, sőt, előfordul olyan eset is, hogy egy 1978-ban történt baleset nyomán érvényes igénnyel lépett fel károsult járadékot követelve.
Nem merek jóslásokba bocsátkozni, de azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom: milliárdos nagyságrendű az igények kielégítésének végösszege - ráadásul még az sem tudható, mikor fog az utolsó igény is elévülni vagy teljesülni. Igaz, hogy az APEH jelenleg teljesen átvizsgálja a múltban történt kifizetések jogosságát, ám az esetleges szűkített körű kötelezettségek nagyságrendje így is igen magas lehet.
Örülök, hogy a miniszter úr expozéjában biztosítottnak látta a fedezetet, de amennyiben az alap nem nyújt elegendő fedezetet az igények kielégítésére, úgy ezért is az államkasszába kell nyúlni, vagyis ismét a költségvetés kiadásai növekednek. Így nem tudok egyértelműen állást foglalni a javaslat mellett.
Kifogásolhatónak tartom azt is, hogy most hozunk egy törvényt, ami már január 1-jével életbe lépett, és aminek alapján már tavaly intézkedtünk. Kérem ezért az előterjesztőt, hogy döntésünk megkönnyítése érdekében egészítse ki a törvényjavaslatot további információkkal az előbb vázolt felvetéseimmel kapcsolatban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
