TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat általános vitája során több kérdést is megfogalmaztunk, amiben szerettük volna hallani az előterjesztő, illetve a koalíció véleményét. E kérdések egy részét a bizottsági vita nem érintette, más részében pedig az ellenzéki javaslatokat elutasító állásfoglalás született.
Szerencsére, volt több olyan ellenzéki indítvány is, amit vagy teljes egészében, vagy annak lényegi elemeit - egy bizottsági csatlakozó módosító javaslatba beépítve - elfogadta az emberi jogi és az alkotmányügyi bizottság. Így előnyükre változtak például az összeférhetetlenségi szabályok.
A törvényjavaslat eredeti szövege egyrészt ugyancsak szűk körre szorította a parlamenti biztos tisztségére jelölhető személyek körét - például kizárta a bírákat -, ugyanakkor az alsóbb szintű államigazgatási tisztviselők köre - a köztársasági megbízott vagy a jegyző -, a koncepció logikájából csak nehezen indokolhatóan, elég széles maradt.
Persze, választhattunk volna egy, a spanyol szabályozáshoz hasonló megoldást, ahol a parlamenti biztosnak minden spanyol állampolgár megválasztható, aki állampolgári és politikai jogainak teljes birtokában van.
(18.00)
De a hivatal gyakorlása összeférhetetlen mindenféle politikai tisztséggel, így a párttagsággal is - a spanyol törvény 7. §-ának (1) bekezdése -, valamint a legkülönbözőbb gazdasági pozíciókkal.
Nem véletlen, hogy több módosító javaslatunk az összeférhetetlenség körültekintőbb meghatározására irányult. Örülünk annak, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó javaslataink egy része elfogadásra került.
A párttagság tilalmának elutasítását, aminek a magyar Alkotmányban is vannak hagyományai - gondoljunk a bírákra -, azonban sajnáljuk.
A kétharmados törvények mindig felvetik a kétharmadosság értelmezésének kérdését, mire vonatkozik a minősített többség, a további részletszabályok milyen szavazataránnyal alkothatók meg, milyen döntés szükséges majd a különbiztosok megválasztásakor?
Vélhetően a törvényjavaslat korai, 1990-es benyújtásának köszönhető, hogy ezeknek a kérdéseknek egy részében nem alakult ki vita. Ennek egyedüli oka, hogy a Kormány nem ravaszkodott, így a törvényjavaslat eredeti szövege alapján is világos, hogy a különbiztosok megválasztásához is az országgyűlési képviselők - és nem a jelenlevők - kétharmadának szavazatára lesz szükség, hasonlóan az általános hatáskörű országgyűlési biztoshoz.
A törvényjavaslat 4. §-ának (3) bekezdése ugyanis világosan rögzíti, hogy az országgyűlési biztos megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A törvényjavaslat 2. §-ának (5) bekezdése pedig meghatározza, hogy az országgyűlési biztosra vonatkozó rendelkezéseket - eltérő rendelkezés hiányában - az országgyűlési biztos általános helyettesére és a különbiztosra is érteni kell.
A Kormány persze szívesen hagy a maga számára kiskaput egy kétharmados törvényben. Ez a szándék az országgyűlési biztosról szóló törvény esetében is tetten érhető.
A 30. § (4) bekezdése a különbiztosra vonatkozó eltérő szabályokat már csak feles törvényben kívánja szabályozni. Javaslom, hogy a Kormány nyugodtan reteszelje be ezt a kiskaput. Részben azért, mert egy feles döntéssel áterőltetett szabályozás esetén is kétharmaddal kell a különbiztost megválasztani, részben mert az Alkotmány 32/B. §-ának (7) bekezdése ezt a szabályozást amúgy is alkotmányellenessé tenné.
Bár szorosan nem a törvényjavaslathoz kötődik, továbbra sincs válasz a nemzetiségi biztosra vonatkozó kérdésünkre. Félő, hogy az 1990-es, nem kellően átgondolt alkotmánymódosítás zsákutcába viszi a szabályozást, és egy működésképtelen intézményt hozunk létre, ha továbbra is egy 13 tagú grémiumban gondolkozunk.
Ugyancsak tisztázni kellene, hogy a ciklus hátralevő részében létesítünk-e különbiztosi intézményeket. Jól érzékelhető ma már az a törekvés, hogy minden fontosabb területnek legyen különbiztosa. Én azonban óvnám a tisztelt Házat attól, hogy egy vadonatúj intézmény szaporításához kezdjen anélkül, hogy a működési tapasztalatokat ismerné.
A bizottsági tárgyalás után két igazán jelentősnek mondható koncepcionális kérdés maradt, amiben továbbra is komoly véleménykülönbség van a Kormány és a FIDESZ között.
Az egyik a 17. §, az a kérdés, hogy mikor induljon az országgyűlési biztos eljárása. Az állampolgár várja meg, míg minden jogorvoslati lehetőséget kimerített vagy akár párhuzamosan is indulhasson el az eljárás?
A jogorvoslati eljárások elhúzódása és a súlyos alapjogsértés veszélye miatt mi az utóbbi megoldást támogatjuk.
A másik lényeges pont az országgyűlési biztos vizsgálati és iratbetekintési joga. Az általános vitában is elmondtuk - és véleményünk azóta sem változott -, hogy a parlamenti biztos vizsgálata nem függhet a vizsgálandó személyek engedélyétől. A titokvédelmi szabályok betartása természetesen fontos követelmény, de ha a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve az Információs Hivatal felügyeletével megbízott tárca nélküli miniszter korlátlan jogot kap arra, hogy a működésük ellenőrzésére hivatott országgyűlési biztos mozgását korlátozzák, illetve hogy a miniszterek előterjesztése nyomán olyan feles törvény szülessen, ami rendkívül szűk korlátok közé szoríthatja az országgyűlési biztos iratbetekintési jogát, akkor az alapjogok megsértésében esetleg élenjáró közigazgatási szervek esetében mondunk le a Parlament ellenőrzési jogának gyakorlásáról.
Tisztelt Ház! Kíváncsian várjuk, hogy a Kormány milyen álláspontot alakít ki e kérdésekkel kapcsolatban a szavazás során, és a törvény támogatását ettől tesszük függővé. (Taps a bal oldalon.)
