BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Kis technikai zavar. Tehát a jelenlegi exlex állapot áthidalására megoldás lehet, ám sürgősen intézkedni kell egy nemzeti munkavédelmi program előkészítéséről.
Én magam arra vállalkoztam, hogy a munkavédelemről szóló törvényjavaslat egy-egy szeletéről fejtsem ki a szocialisták álláspontját.
Mielőtt azonban mondandóm lényegére térnék, engedjenek meg nekem egy elfogult megjegyzést. Negyedszázada foglalkoztat a kérdés, bár tökéletesen tisztában vagyok vele, mit takar a munkavédelem mint fogalom, ám képtelen vagyok rájönni, mi a fenét kell védeni a munkán? Hasonló gondom van a tűzvédelemmel is.
Tudom, a törvényjavaslat készítői gondoltak erre, még a Magyar Tudományos Akadémiát is megkeresték. A tudományos válasz szerint az elnevezés annyira átment a köztudatba, hogy mindenki azt ért alatta, amit kell. Ennek ellenére erősen foglalkoztat a gondolat, hogy módosító javaslatot nyújtsak be a törvény címére, talán így: "Törvény a munkavégzés biztonságáról és egészségvédelméről." Ajánlom szíves figyelmükbe és továbbgondolkodásra!
Képviselőtársaim! A tisztelt Ház asztalán fekvő törvénytervezet elfogadása és a ráépülő előírásrendszer megalkotása, majd a végrehajtást segítő ellenőrző hatósági munka meghatározó fontosságú elemei a munkavállalók védelmének, az egészség, a testi épség megőrzésének a munkahelyeken. Nagyon fontos elemei, de önmagukban mégsem tudják biztosítani a célok maradéktalan megvalósítását. Mégpedig azért nem, mert a jogi szabályozás csak akkor lehet eredményes, ha az emberek ismerik, megértik és elfogadják a szabályokat. Természetesen akkor, ha azok érdekeikkel, céljaikkal összeegyeztethetők.
Ilyen szempontból vizsgálva a törvénytervezetet, két fontos témára kívánom ráirányítani szíves figyelmüket.
Mindkettő állami feladatként került meghatározásra, de részletes szabályozását sem e törvény, de ismereteim szerint más jogszabály sem tartalmazza.
Az első téma az egészséges, biztonságos életvitelre, munkára való nevelés, képzés, az ismeretek folyamatos bővítése. Ezt már gyermekkorban, az alsófokú tanintézetekben meg kell kezdeni és az oktatási rendszer szerves részévé kell tenni. Az iskolai oktatás minden szintjén be kell építeni az életkorhoz és a tanult tárgyakhoz igazodva a megelőzést szolgáló ismeretek oktatását.
A középfokú oktatási intézményeknél azt kell célul kitűzni, hogy a végzős, tovább nem tanuló, munkába álló pályakezdő fiatalok legalább azokkal a minimális ismeretekkel rendelkezzenek, amelyek alapot adnak a munkáltatók által biztosított munkavédelmi oktatás megértéséhez, a biztonságos munkavégzés elsajátításához. Ezt természetesen az oktatási törvényben kell konkrétan szabályozni.
Az alapismeretek iskolai elsajátítása valószínűleg elősegítené az iskolai, a háztartási, illetve a szabadidős, valamint a közlekedési balesetek jelenleg igen magas számának csökkenését is.
A szakmai képzés részeként a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt erősíteni és korszerűsíteni kell a munkabiztonsági, üzem-egészségügyi ismeretek elsajátítását. Korszerű, a műszaki, technológiai fejlődéssel lépést tartó ismeretanyagot kell oktatni és annak elsajátítását megkövetelni.
Tűrhetetlen, hogy a közép- és felsőfokú végzettségű műszaki és agrárszakemberek nagy része az alacsony követelményszint miatt minimális ismeretekkel is alig rendelkezik. Ennek következményeként felmérhetetlen személyi és anyagi károk keletkeznek.
A munkavédelmi szakemberképzés is fejlesztésre szorul tartalmilag és szervezetileg egyaránt. A posztgraduális képzés fenntartása mellett mérlegelni kell az iskolarendszerbe beépített munkabiztonsági szakemberképzés távlati bevezetésének lehetőségét, legalább a felsőoktatás szintjén.
Elképzelhetőnek tartjuk a műszaki egyetemeken a munkabiztonsági mérnökképzés megszervezését. Ezzel egyúttal megoldható lenne a középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek számára is a régóta várt lehetőség, a felsőfokú végzettség megszerzése.
A munkavállalók munkabiztonsági oktatásában a törvény nagyfokú önállóságot kíván biztosítani a munkáltatóknak. Ezzel mi is egyetértünk, de az önállóság mellett nagy nyomatékkal hangsúlyozzuk a felelősséget is. Azt a felelősséget, amely ráadásul a munkáltatók jól felfogott érdekével is találkozik. Tehát kívánatos, hogy minél kevesebb írásbeli kötöttség, formalitás legyen, de ugyanakkor dokumentált, számonkérhető és adott esetben szigorúan számonkérendő kötelezettség biztosítsa a hatékonyságot.
(12.30)
Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy adott esetben a dokumentumnak bizonyító ereje van.
Nem egysíkú, igazolásul szolgáló, hanem egyértelmű, a munka jellegéhez, a változásokhoz, a fejlődéshez igazodó oktatási rendszerre van szükség, amit egy minimumkövetelményt leszámítva - a munkaszervezet adottságai alapján helyben kell kialakítani és megvalósítani.
Hölgyeim és uraim! Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a közeljövő újszerű feladata lesz az e törvény alapján a munkavállalók által választandó munkavédelmi képviselők felkészítése. Ezért minél előbb ki kell dolgozni és meg kell szervezni továbbképzési rendszerüket. Az ehhez szükséges anyagi eszközöket a munkáltatóknak, az oktatás megszervezését, tematikáját és konkrét lebonyolítását véleményünk szerint a munkavállalói érdekképviseleteknek, a szakszervezeteknek kell biztosítani.
Hibának tartjuk, hogy meg sem említi a törvényjavaslat a munkabiztonsági propagandát. Ez a tevékenység soha nem volt a magyar munkavédelem erős oldala, de most teljesen mélyponton van. Pedig a közvélemény figyelmét fel kell hívni a megelőzés fontosságára, ismertetve a bevált módszereket. Bár ez is pénzbe kerül, de azért sokkal olcsóbb, mint a műszaki fejlesztés. A tömegtájékoztató eszközök, az általános és a szaksajtó, valamint a propagandaanyagok felhasználásával sokat lehetne tenni a megelőzés érdekében.
Tisztelt Ház! A másik téma, amelyről szólni kívánok, a megelőzést szolgáló hatékony érdekeltségi rendszer megteremtése. A szakemberek körében régóta köztudott, hogy anyagi érdekeltség nélkül nincs igazán hatékony munkabiztonság. Ám hiába volt a felismerés, mert amíg a gazdaságban sem érvényesült, illúzió volt elvárni, hogy a munkavédelemben komoly szerepet kapjon. Ma már elérhető feladat, hogy a piacgazdaság kiépítésével párhuzamosan az egészségvédelem, a baleset-megelőzés szolgálatába kell állítani az anyagi érdekeltséget, a piaci módszereket. A feladatot a törvényjavaslat is említi, de sem konkrét módszereket, sem felelősöket nem határoz meg.
Ezek után tehető fel a szónoki kérdés: mit kellene tenni? Nos, a társadalombiztosítási rendszeren belül elkülönült baleset-biztosítási rendszert kell kialakítani, amelyben minden munkáltató és munkavállaló részt venne. A szolgáltatások a jelenlegihez hasonlók lennének. A fizetendő biztosítási díj, elkülönülve az általános tb.-járuléktól, eltérő mértékben kerülne meghatározásra. A biztosítási díjtétel megállapítására egy osztályozási rendszert kell kialakítani a munka jellege, veszélyessége, illetve a berendezések, eszközök műszaki színvonala alapján. Egyetértve az MDF vezérszónokával, javasoljuk, hogy egyúttal egy bonus-malus rendszer bevezetésével arra kell ösztönözni a befizetőket, hogy tevőleges baleset-megelőző munkával csökkentsék a költségeket. Ezáltal a munkáltatók érdekeltté válnak a munkakörülmények folyamatos javításában, a technológiai, biztonságtechnikai fejlesztésben, az elemzésen alapuló, korszerű megelőzés személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésében.
Az is fontos szempont, hogy a biztosító is érdekelt legyen a megelőzést szolgáló kutatás, oktatás és propaganda támogatásában. Ezenkívül saját szakembereivel, ellenőreivel részt venne a munkakörülmények javításában. Elő kell segíteni véleményem szerint egy második, önkéntes biztosítási rendszer kiépítését is. Ez elsősorban az átlagosnál veszélyesebb technológiát alkalmazó és kisebb, kevésbé tőkeerős vállalkozások számára jelentene nagyobb biztonságot. Magán-biztosítótársaságoknál kötnének baleset-biztosítást munkavállalóik javára. A bekövetkező munkabaleset sérültjének kártérítését a munkáltató helyett, a biztosítási szerződés alapján, a biztosító fizetné.
Szükségesnek tartom egy jól működő ösztönzőrendszer kialakítását is. Adó- és vámkedvezményekkel kellene ösztönözni a vállalatokat biztonságos, zárt rendszerű technológiák alkalmazására, korszerű védőberendezések, védőeszközök beszerzésére, munkavédelmi kutatásokra, fejlesztésekre. Ma, sajnos, mindennapi gyakorlat, hogy korszerű berendezésekre a védelmet nem vásárolják meg, mert az amúgy is magas áron túl még a gyakran luxuscikkhez hasonló arányú, észszerűtlen adót is meg kellene fizetni. Meggyőződésem, hogy a mai helyzetben, amikor a műszaki megelőzés fejlesztésére pénzügyi okokból alig van lehetőség, meghatározó szerepet kell biztosítani a megelőző munkavédelemben egy jól kidolgozott, jól működő érdekeltségi rendszernek.
Hölgyeim és uraim! Csatlakozva mindazokhoz, akik hangsúlyozták a törvényjavaslat fontosságát, én is kérem önöket, mielőbb vitassuk meg, a szükséges és lehetséges helyeken módosítsuk, végül emeljük törvényerőre, mert a jelenlegi helyzet sokáig már nem tartható. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
