KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor az elmúlt év november 17-én elmondott interpellációmban szóba hoztam a földhitelintézet ügyét, válaszában Gergátz miniszter úr úgy lépett fel, mintha minden a legnagyobb rendben volna, kész az intézet koncepciója, és már csak az van hátra, hogy a gazdasági kabinet elé vigyék - azaz, hogy semmi új és meglepő sincs felvetésemben, mert ő és munkatársai már rég túl vannak azon, amit mondtam.
Épp három hónap, negyedév telt el azóta, indokolt hát rákérdezni: hol tartanak a dolgok, ha a fentiek szerint már akkor is annyira előrehaladott állapotban voltak? Lévén oly fontos intézményről szó, amit már az első száz nap után célszerű lett volna létrehozni.
De korántsem csak erről van szó. Távolról sem csak a késés miatt kell sürgetőleg fellépni, hanem amiatt is, hogy - és ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni - nincs nagyobb, égetőbb gondja a magyar vidéknek, mint az olcsó hitel, ami nélkül se élet, se gazdaság, se kereskedelem.
És itt kell újra szóba hoznom, hogy nem válik be és nem működik kielégítően a pénzügyi alapok és a hozzá kapcsolódó pályázatok rendszere. Nem azokhoz juttatja ugyanis a pénzt, akikhez kellene, és akiknek mindennél nagyobb szüksége volna rá. Elérhetetlen, akár a négyzetgyök kettő.
Nemrégiben egy magasan kvalifikált, többdiplomás, doktorátussal rendelkező agrárszakember panaszolta, hogy neki is gondot okozott a pályázat összeállítása. Mit szóljanak akkor a Kis Istvánok, Nagy Andrások, Szabó Pálok és Kovács Jánosok és a többiek, akiknek nem kenyere az elméleti közgazdaságtan, az adminisztrálás, se a gazdasági, se a politikai aritmetika! Számukra van is meg nincs is az alapokban felhalmozott pénz, és pontosan jellemezzük a jelenlegi állapotokat, ha azt mondjuk, hogy olyan az egész, mint gázálarcban virágot szagolni vagy üvegen át mézet nyalni. (Derültség, kis taps a bal oldalon.)
