LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az 1990. évi LXXXVII. törvény értelmében a hatósági árat úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításai és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson. Meg kell állapítani, hogy az oroszlányi hőerőműben a hő- és villamosenergia-szolgáltatás együttesen és külön-külön is veszteséges.
Az erőmű működőképességéhez a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság 1992-ben közel egymilliárd forint járadékot biztosított. A veszteség oka sajnos a 30 éve épült technológiai berendezés színvonala és az erőmű ellátását biztosító oroszlányi szénbányák termelési költségeinek igen magas szintje. Az oroszlányi hőszolgáltatás ugyanis nem hulladék hőenergiából történik, hanem egy sokkal drágább technológiából, azaz a kondenzációs turbinákból elvételes, azaz megcsapolásos rendszerrel.
Az oroszlányi hőerőmű szolgáltatási költsége 1992-ben 156 millió forint, árbevétele viszont csak 120 millió forint volt. A költségekhez viszonyítva tehát az erőműnek fizetett díj ilyen értelemben nem magas, hanem alacsony, hiszen nem fedezte az előállítás költségeit. A fogyasztóknak természetesen meg kellene fizetniük a karbantartási költségek arányos részét is. Ez az elv azonban természetesen nem érvényesülhet teljes egészében, és ebből származott a hőszolgáltatás múlt évi 36 millió forintos veszteségének is körülbelül egynegyed része.
Más kérdés, hogy a helyi önkormányzat az erőművi hőárakon túl milyen egyéb működési költségeket épít be a lakossági tarifákba. Az oroszlányi önkormányzat 1992. év folyamán az 1992. évi V. törvény alapján a költségekhez igazodva határozta meg ezt a 8 forint 27 filléres légköbméter/hó nagyságú - így igaz, a budapestinek közel dupláját kitevő - rendelkezésre állási díjat.
Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium korábbi rendelete az átalánydíjas áralkalmazás szempontjából egy helyiséget fűtöttnek minősített, ha abban az előírt légtérhőmérséklet reggel 8 és este 8 óra között folyamatosan biztosított. Ezt a tervezői szabványelőírást radiátorok beépítésével közvetlenül, vagy a környező helyiségekből átáramló hőmennyiséggel közvetlenül is megvalósíthatja. Sajnos, ilyen a mostani előírás. 1992. február 25-e óta az önkormányzatok állapítják meg a helyi távszolgáltatás tarifáit és változtathatják meg áraikat, feltételeiket.
A minisztérium kötelessége, hogy az erőműből kiadott gőz és melegített víz árát az ártörvény előírásainak megfelelően rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén módosítsa. Ennek alapján az oroszlányi lakosságot érintő teljesítmény- és hődíjakat, sajnos, nem csökkenteni, hanem emelni kellene. A fogyasztók azonban nem képesek egy lépésben elviselni az energiaszolgáltatások örökölt támogatásának megszüntetését, ezért az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ezen a téren is a fokozatosságot érvényesíti még olyan módon is, hogy ezzel a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság egyes erőműveinek, így köztük az oroszlányi erőműnek is átmeneti veszteséges üzemeltetését, fenntartását biztosítja.
Az oroszlányi lakossági fűtési tarifákat nemcsak az erőműből szolgáltatott gőz és melegített víz hatósági ára, hanem a városban működő Távhő Kft. költségei is befolyásolják. Ennek felülvizsgálata a város önkormányzatának kötelessége, ő jogosult rá.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék, és egyben felajánlom képviselő úrnak, hogy a szakmai segítséget, ami a vízproblémák tanulmányozásához szükséges, tőlem telhető legmesszebbmenőkig biztosítom. (Taps.)
