PÉLI TAMÁS (MSZP)
PÉLI TAMÁS (MSZP)
PÉLI TAMÁS (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttem szólók sok olyasmit elmondtak, amit nekem itt meg kell ismételnem, de nem tudok lemondani erről, hisz az információk véleményem szerint nagyon fontosak, mert ezek birtokában tudnak helyesen megítélni majd egy népcsoportot, amelynek nevében most szólni kívánok.
Köszönöm Kávássy Sándor képviselőtársamnak mindazt, amit elmondott, sok dologban egyet kell hogy értsünk. 155 évvel ezelőtt - öt nap híján - a magyar történelem legdicsőségesebb napjai kezdődtek. Nagyon örülök, hogy a nagy ünnep előtt a Parlament ismét tárgyalja a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezetet, amely egyedülálló és kiváló alkalom számomra, hogy egy 570 esztendős üzenetet oszthassak meg önökkel.
Nagyon régen kell ezt kezdenem, de múltkorjában sokan nem voltak itt, amikor a cigányság eredetéről, európai történelméről dr. Antall József - akkor történész - 1957-ben írt tanulmánya alapján elmondtam egy-két fontos momentumot. Most a magyar vonatkozású eseményeket ismertetném önökkel, melyeket részben az ő segítségével, részben pedig saját kútforrásokból merítettem.
Zsigmond német-római császár, magyar király 1422-ben menlevelet adott az akkor már jelentős csoportokban hazánkba menekülő cigányoknak. Itt kell megjegyeznem, hogy a a cigány nép ebben az időben már mintegy 600 esztendeje elhagyta őshazáját, Indiát, illetve Pandzsábot, vagyis az 5 folyó völgyét.
A muzulmán félholdtól menekült a kereszt fénye felé, s akkor úgy tűnt, új hazára lelt. A menlevélben lehetőséget, jogot kapott mesterségeinek gyakorlásához és a letelepedéshez.
Az akkor ideérkezett cigányok leszármazottai azok, akik ma mintegy félmillióan élnek Magyarországon, akik kettős identitásúak, vagyis cigányok és magyarok.
A magyarországi reneszánsz idején igazságos Mátyás uralkodása alatt kiváló fémművesként, udvari zenészként, kőművesként voltak a birodalom hasznos alattvalói. A híres fekete seregben fontos szerephez jutottak mint napra- és tettre kész fegyvermívesek.
Az akkori Magyarország szerette ezeket a jókedvű, szabad embereket. Aztán jött a nemzeti tragédia, amit hazánk soha nem tudott kiheverni, az ország három részre szakadt, mindenki ellenség lett, a legjámborabb lény is megvadul, ha sarokba szorítják, tehát ha több sebből vérzik. Drága és közös hazánk ekkor roppant össze s nem tudta tolerálni a másságot, nem voltak olyan etikai kondíciói, hogy a másságban ne az ellenséget lássa. Ettől számítva a cigányság sorsa a peremre szorultság, a megvetés, a pogromok, a menekülés.
Ismét fut, bújik, és most már nincs hová, hiszen a művelt Európa még ennél is borzasztóbb lehetőségeket kínál. Például Franciaországban a XVI. században Liontól Dijonig majd minden fára felakasztottak egy cigányt. Angliában a levágott fülekért fizettek, és sorolhatnám még a borzalmakat.
Hogy földhöz jusson szeretett hazájában, hogy röghöz kössék, erre semmi remény, hisz ez az az időszak, amikor hatalmas termőföldek vadulnak el, mikor egy virágzó mezőgazdaság, mely minden itt élő embernek kenyeret adott - vagyis négymillió embernek Mátyás király uralkodásának idejében -, nemcsak politikai, de biológiai dzsungellé is válik.
Néhány évtized alatt erkölcsileg és gazdaságilag is lezüllesztett országban nem találta helyét egy olyan kisebbség, amely ugyan vallásában közös volt a többségi nemzettel, de megjelenésében, néhány szokásában különbözött a magyarságtól, de főképp a germán betelepülőktől. Az akkori Magyarországon az új telepesek könnyebben keveredtek, az önállóságukhoz is több törvényes garanciát biztosított a hatalom. Mégis a végvárakban megtaláljuk a cigány kovácsokat, pattantyúsokat és a magyar zenekincset sajátos előadásmódjukkal gazdagító muzsikusokat.
Amit most kívánok előadni, az üzenet a történelmi valóságból. Az előtt is hallottuk - én pontosítanám -, Lippai Balázs, Bocskai fejedelem ezeres kapitánya cigány volt.
Feltehetően ebben a nemzetmentő és győztes szabadságharcban nem az egyedüli, hiszen a hajdúk jelentős százaléka egy újabb cigányvándorlási hullám következtében nem nélkülözte e nép talpraesett és bátor harcosait.
(10.40)
A letelepedett hajdúság leszármazottai, utódai közt járva nemegyszer látok cigányosan csinos asszonyokat, férfiakat. Nem romantikus kitalálmány: Thököly kurucai, Rákóczi fejedelem testőrei között is ott találjuk a romák legjavát.
Ezzel kapcsolatos történelmi dokumentációk nagyrészt feldolgozatlanul - talán bizonyos politikai szándékok miatt, ki tudja - megtalálhatók a levéltárakban.
S ez után, a forradalmak bukása után mit kaptak? A büntetések dupláját. Mikor Mária Terézia megtiltotta, hogy a nyelvükön megszólaljanak, hogy egymás között házasodjanak, hogy gyermekeiket ők neveljék, a császárnő megalapozta azt az intézményrendszert és azt a hivatalos gondolkodást, amiben a cigányság megítélésében szinte a mai napig alig van vagy volt változás. Pedig Mária Terézia uralkodása alatt azt is elrendeli, hogy "minden tárogatót, török sípot égessenek el, nyoma se maradjon a kurucok kedvenc hangszereinek". Ezt nem én mondom, ezt idézem egy XIX. századvégi híradásból, amikor is József főherceg, aki igen nagy barátja volt a cigányoknak - talán ez közismert -, kutatásokat kezdett, és egy XVIII. századi krónikás jegyezte le a következőket: "A cigányok elrejtik és megőrzik az eszközöket is, és a dalokat is. Pedig a tét nem kevés. Súlyos büntetés jár azoknak, akiknél ilyet lelnének. Az 1747. esztendőben a rebellis szegedi magyarok a nagyvásár alkalmából sokan együtt, és persze szép számmal cigányok is, rázendítettek a híres kuruc kesergőkre. - Ezt sem én mondom. - Még az ég is elsírta magát, ömlött az eső. Az ünneplőkre ekkor vasas németek támadtak, s a magyarok fegyver nélkül, saját testükkel védték muzsikáló cigány testvéreiket, és szólt, jajgatott a tárogató."
Ugorjunk egy évszázadot, és elérünk a Kárpát-medencében élő összes nép legdicsőségesebb éveihez, 1848/'49-hez, a magyar forradalom és szabadságharc, de hitem szerint a világszabadságharc eseményeihez.
Tisztelet a hősöknek és a katonáknak, akik sorában magyarok, zsidók, cigányok piros sapkával a fejükön szuronyrohamra indultak a szerb Damjanich vezetésével. Ki karddal, ki hegedűvel védte, óvta a nagy lehetőséget, a szabadságot. A megtorlás rettenetes és ismert. De míg a kiegyezés után bizonyos mértékben a zsidóság emancipációja legalizálódott, az értelmiség nélküli cigányság nem tudta az ekkor még jelentősebb hátrányt behozni. S a Balkán, Közép- és Kelet-Európa iparosodása, a mezőgazdaság modernizációja az addig hasznos, hagyományos cigány iparosokat kiszorította, s az elszegényedés szembeötlőbb lett.
Báró Eötvös József remek könyvében, A falu jegyzőjében azt írja, hogy kik is ezek a cigányok. Nem szó szerint idézem, csak tartalmában. Azt mondja: ők azok, akik, ha meghalunk, eltemetnek minket, ők azok, akik, ha házasságot kötünk, húzzák a talp alá valót, ők azok, akik, ha elromlik a zár, hogy vagyonunkat megvédjük, megjavítják, ők azok, akik lábas jószágunkat meggyógyítják. Így ír báró Eötvös József a múlt század második felében.
Mintegy alátámasztva: mindez a lehetőség megszűnik, a szociális feszültségek pedig megnőttek, és ne feledjük, az ún. békeidőben is egymillió koldus országa voltunk, és tízezrek menekültek Amerikába, és ki tudja, hová, hogy megélhetésüket biztosítsák. Közben Európa egy rettenetes tragédia felé sodródott. Ez az első világháború. A monarchia összeomlott, és ezt méltán nevezhetjük második Mohácsnak, Magyarország ismét darabjaira hullott, s a cigányság jelentős része a magyarokkal együtt a határokon túl kellett, hogy megélje - s éli ma is - kettős, esetenként hármas identitását.
A hatalomnak sokszor sikerült bűnbakot csinálni cigányból, zsidóból, svábból, tótból, oláhból. A legborzasztóbb vérengzés 1944-ben történt, a nyilas rémuralom hónapjaiban. Ki ne tudná, hogy 1956 dicsőséges napjaiban, az azóta fogalommá lett pesti srácok közt is nagyon sok VIII., IX. kerületi roma harcolt.
S mi van azóta? Gondoljunk csak, hölgyeim és uraim, Marosvásárhelyre, 1990-ben. A cigányok azt kiáltották a vatrások gyűrűjébe szorított magyaroknak: Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok! S jöttek. A következmény talán önök előtt is ismert. Miközben népeink mindig kezet fogtak, miközben együtt éltek, haltak, a hatalomnak sokszor sikerült minket különböző csapdákba csalni, mint mondtam volt.
Ezután a historikus, néha patetikus hang után, engedjék meg, hogy egy kicsit szakszerűbb legyek, és a törvénnyel foglalkozzunk. Itt van egy jelentéstervezet, amit az Európa Tanácstól kaptam, nevezetesen myfrau Verspagettól, aki szocialista, és Hollandiában él. Verspaget asszony rövid összefoglalásából néhány gondolatot idéznék, hiszen ez a kérdés - úgy tűnik - nemcsak számunkra fontos. A nemzetközi szervezetek - és különösen az Európa Tanács - sokat foglalkoztak a cigányok helyzetével. A gyakorlatban azonban nem történt valóságos javulás ezen a téren. Végeredményben több mint öt évszázada Európa kulturális örökségének részesei. A cigányságot terület nélküli kisebbségként kell elismerni.
Különleges intézkedésekre van szükség az oktatás, a tájékoztatás és a mindennapi élet terén. Reprezentatív cigány szervezetek tanácskozási joggal vehessenek részt az Európa Tanács munkájában. Az Európa Tanács egyik célja, hogy elősegítse egy valóságos európai kulturális identitás kialakítását. A cigányok nagymértékben járulnak hozzá Európa kulturális sokszínűségéhez, mégpedig több szempontból. Részint nyelvüknél és zenéjüknél, részint kézműves tevékenységüknél fogva. A cigányokkal szembeni tolerancia hiánya mindig is létezett, mindazonáltal egyre rendszeresebben kerül sor faji vagy szociális töltésű gyűlöletek kitörésére, és a közösségek közötti feszült viszony idézte elő a többi között azt a szánalmas helyzetet, amelyben jelenleg a cigányok többsége él.
Fontos annak biztosítása, hogy a cigányokat is megillessék az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkelyében rögzített jogok és szabadságjogok, mert ez teszi lehetővé számukra jogaik érvényesítését.
Említést érdemel a többi között a parlamenti közgyűlésnek a kisebbségek jogaira vonatkozó 1134/1990-es ajánlása. Miután azon ritka kisebbségek egyikét alkotják, amelyek nem rendelkeznek területtel Európában, különleges védelemre is szorulnak.
A diszkriminatív intézkedések elleni harccal és a kisebbségek védelmével foglalkozó albizottságnak az ENSZ-ben a kisebbségek védelméről szóló 1991. augusztus 28-i, 1991/21-es határozata szerint számos országban különböző akadályokba ütközik a roma közösséghez tartozó személyek polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogainak teljes körű érvényesítése.
Feltehetően tehát - ezeket nem tudjuk biztosan, de mondjuk így akkor -: 7-11 millió cigány él Európában. Nem kevés, uraim és hölgyeim. Magyarországon mindenesetre, nagy valószínűséggel, minden harmadik, negyedik ember cigány.
Tisztelt Ház! Ezek után természetesen elsősorban roma szempontból vizsgálom ezt a törvénytervezetet. A cigányságnak kell egy ilyen törvény, pontosabban kell a nemzetiségek s etnikumok helyzetét jogilag rendező törvény. Egyébként előbb tévedtem, nem minden harmadik, negyedik, hanem minden tizenhetedik, tizennyolcadik (Derültség.) , úgyhogy a morgolódást be lehet fejezni.
A cigányságnak kell egy ilyen törvény, pontosabban kell a nemzetiségek és etnikumok helyzetét jogilag rendező törvény. Hiszen a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog alapvető emberi jog, amely egyéneket és közösségeket egyaránt megillet, s amely biztosítja az egyéni szabadság, az egyéni szuverenitás, valamint a nemzet - mint valódi közösség - típusú szerveződés közötti harmonikus viszonyt.
(10.50)
Itt azonban meg kell állni egy pillanatra. A szocialisták a kisebbségi kérdés kezelésében kulcsfontosságúnak tartják a politikai, a jogi szakértelem fokozását és az indulati-érzelmi töltés lehetőségek szerinti mérséklését. A cigányság számára az önszerveződéshez, az érdekérvényesítéshez való jog csupán szükséges, de önmagában nem elégséges feltétel ahhoz, hogy megmeneküljön a fizikai létét fenyegető - elsősorban szociális természetű - gondoktól. Valós érdekei és gondjai mindig a szőnyeg alá lettek seperve.
Éppen ezért nagyra értékeljük azt, hogy a törvénytervezet tartalmazza az önkormányzatok, érdek-képviseleti szervek létrehozását, s nem vitás, hogy ezek megteremtése egyben a roma emberek politikai és kulturális érettségének fokmérője is lesz. Mindaddig azonban, amíg a kormányzatnak nincs a cigányságot érintő, azonnal elkezdhető válságkezelő programja - és mint tudjuk, nincs -, addig nem elégedhetünk meg az önkormányzati és egyesületi szerveződés jogi lehetőségének biztosításával. Síkra kell szállnunk a cigányságot és mindenki mást is fokozottan terhelő munkanélküliség csökkentéséért, a családok biztonságáért.
A demokráciában az embereknek nemcsak jogokat, hanem átképzést, gazdaságosan működő munkahelyek megteremtését, vállalkozásbarát adórendszert és mindezeken keresztül biztos megélhetést kell teremteni. Ne csak jogegyenlőséget teremtsünk ebben az országban, hanem esélyegyenlőséget is! Talán ez az a gondolat, ami leginkább megkülönbözteti elvbarátaimmal a mi nézetrendszerünket a pusztán polgárjogi nézőponttól.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A másik gondolatkör, amit szeretnék önöknek kifejteni, a törvény végrehajtásának pénzügyi garanciáival függ össze. Megengedhetetlen, hogy a garanciák többségét az állam átháríthassa az önkormányzatokra - figyelembe véve az ország teherbíró képességét. Fontos lenne bizonyos alapkérdésekben rögzíteni az állami garanciákat: határidőket kitűzve, konkrét állami felelősségvállalásokat rögzítve. Nem tűnik megfelelőnek a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok induló vagyonának biztosítása sem. Nagyon problematikus, hogy a helyi önkormányzatok hajlandók lesznek-e használatba átadni vagyonuk egy részét. Kidolgozatlan a nemzeti és etnikai kisebbségi alap elosztási kritériumrendszere, a kuratórium összetétele is.
Javaslom: a törvénytervezet további kimunkálása során vegyenek fontolóra négy, a pénzügyi garanciák megteremtését szolgáló megoldást.
A magyar állam egyszeri alkalommal, a kisebbségi országos önkormányzat megválasztására leadott szavazatok arányában, induló vagyonhoz juttathatná a kisebbségek országos és helyi önkormányzatait, hasonlóan a pártok működésének elindításához. Lehet ez föld, épületvagyon, tőkevagyon-hozadék vagy más, egyéb vagyonforma.
A második: a folyó finanszírozást biztosító nemzeti, etnikai kisebbségi alap működési elvei és kuratóriuma összeállításának rendje kerüljön be a törvény szövegébe - 62/3 ez egyébként.
Az állam által az óvodai, az anyanyelvi iskolai oktatáshoz biztosított normatív támogatást - 6/2 - mindenkor az a szerv kapja meg, amely az iskolafenntartói jogokat gyakorolja. Ha a helyi kisebbségi önkormányzat az iskolafenntartó, akkor a normatív állami támogatást közvetlenül ő kapja meg.
Mivel a személyi jövedelemadó 30%-a helyben marad a helyi önkormányzatoknál, célszerű lenne, ha még további 20%-a maradna ott olyan településeken, ahol kisebbségek élnek.
Persze, az a helyzet, hogy törvényi garanciákkal megoldani mindezt nem biztos, hogy lehetséges lesz. Egy hátrányos helyzetű országban, hátrányos helyzetű kisebbségként, valódi erkölcsi biztosítékok híján - hadd legyek pesszimista - valódi megoldás nincs.
Sokszor idézik itt József Attilát - hadd tegyem én is: "Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak…" - talán így sikerül, hisz' egy magabiztos, erős többségi társadalom képes mindenre. Még toleranciára is.
Ennek a gondolatnak a jegyében megköszönöm figyelmüket… Hát, jó sokáig beszéltem - köszönöm. (Derültség, taps.)
