KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy néz ki, hogy az utolsó napokra teljes anarchia állapotába kerülünk a földrendezésről és a földkiadó bizottságokról szóló törvénymódosítás kapcsán. Jóllehet erről már majd egy éve folynak a viták és a tárgyalások, teljes konszenzus alakult ki. Mondhatom nyugodtan, hogy a nyolc párt, amely a Parlamentben képviselettel bír, hozzájárul ahhoz, hogy a részarány-tulajdonosok költségtérítésben részesedjenek.
A vita mindössze abban állt, és emiatt hiúsult meg a december 7-i szavazás is, hogy teljes legyen-e ez a költségtérítés vagy részarány szerint történjen-e.
A Pénzügyminisztérium képviselőivel történt megállapodás szerint az 50%-os térítést a Kormány mindenféleképpen el tudja fogadni. A koalíciós képviselők között most, szinte az utolsó órákban valamiféle vita keletkezett, aminek okát nem tudjuk, és egyszerre olyan dolgokat hoztak be, ami kezelhetetlenné teszi ezt az egész témát és ezt a megoldási kört. Ha ebben nem tudnak megállapodni, valószínűleg csak a jövő évben tudjuk rendezni. Nagyon sajnálnám, ha ez bekövetkezne, és nagyon kérném a képviselőtársakat, hogy felejtsük el most azokat a jogi aggályokat, amelyek a földrendező bizottságok működésére vonatkoznak. Ugyanis hosszadalmas a téma, alkotmányjogi problémákat is felvet: hogy egy jegyző hatáskörébe hogy adhatunk oda tulajdonmegszüntetési döntési jogkört; véleményen szerint nem adhatjuk oda a jegyzőnek, le lehet telepíteni azokat a lehetőségeket, amelyek az ügyvitelt, az ügyvitelszervezést, a határozatok kiadmányozását rendezik, de a döntési jogkört tulajdonosok nélkül nem kaphatja meg. Ezt a vitát kérem, fejezzük is be, és ezzel a mai napon ne foglalkozzunk.
A másik ilyen jellegű indítvány az, amely most fix összegben kívánja a részarány-tulajdoni kimérési költségeket meghatározni. Álláspontunk szerint ez jóval drágább, mint az eredeti megoldás, még annál is drágább, mintha teljes egészében az államháztartás viselné a kimérési költségeket. Úgy gondolom, emögött van egy olyan hátsó szándék is, hogy a földhivatalnál dolgozó földkimérőknek egy egész szép kis juttatást tudnánk biztosítani, amennyiben ők túlórában, munkaidőn kívül végeznék ezt a feladatot. Ez sem járható út.
Ha a kormányzattal a megállapodás megtörtént, akkor a kormánypárti képviselők szíveskedjenek már egyeztetni, és döntsék el, hogy a 100%-os vagy az 50%-os kimérési költség mellett vannak-e. Ami egyébként nem szabadítja el a hatalmas nagy pénzeszközöket, ugyanis ha figyelmesen elolvassuk ezt a törvényt, benne van, hogy a megyei földhivatalok, amennyiben saját munkaerejükkel, saját apparátusukkal nem tudják ezt elvégeztetni, akkor pályáztatnak és meghirdethetik azt a költségkeretet, amit el tudnak ismertetni.
Tehát itt a Kormánynak a minisztériumon keresztül megvan az a rendelkezési joga, hogy ezt a keretösszeget a leghatékonyabban és a legoptimálisabb, költségtakarékos szempontok figyelembevételével irányíthassa. Nem olyan nagy probléma ez, összességében 6 milliárd forintot jelentene öt évre. Ha az 50%-os variációt fogadjuk el, akkor ennek feléről beszélhetünk.
Az SZDSZ mind a két variációt támogatja, annak függvényében, hogy a kormányzat mit fog mondani, készséggel állunk rendelkezésre, és azt várjuk, hogy a kormánypárti képviselők között végre legyen már ebben egyetértés, hogy a mai nappal határozni tudjunk, és annak a pár tízezer embernek, akik művelik a földet, mert ez is benne van a törvényben, hogy nyilvánvalóan azok fogják megkapni ezt a költségtérítést, akik hasznosítani és használni kívánják ezt a földet, biztosítsuk végre a lehetőséget, hogy egy kis könnyebbséggel indulhassanak el az amúgy is nehéz mezőgazdasági helyzetben, amikor a beruházásokra sincs pénzük, nem még a saját földjeiknek – amelyek korábban termelőszövetkezeti használatban voltak – kimérésére.
Úgy gondolom, hogy 40 évi szenvedés után enynyit ők is megérdemelnek. Köszönöm szépen. (Taps.)
