ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretnék szólni erről a törvényjavaslatról. Elsősorban a Fodor úr által elmondottakhoz tennék hozzá annyit, hogy az a kilenc hónap nem kilenc hónap, hanem jóval 12 fölött volt. Csak, ahogy ugye történni szokott, az nem került a plenáris elé, hogy annak idején ezt a módosítást a Fórum beadta.
(10.00)
Akkori pénzügyminiszterünk mereven zárkózott el, és valóban lesöpörte az egész indítványt. Ugyanakkor néhány hónap múlva, miután megszabadult a poszttól, már teljesen másképp látta a költségvetésnek a helyzetét.
Ezt csak azért kívánom elmondani, mert valószínű, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy ez a törvénytervezet ilyen szerencsétlen, és főleg hosszadalmas utat járt be.
A bizottságról elmondottakkal kapcsolatban: amit Szabó képviselőtársam elmondott, az gyakorlatilag magában foglalja a bizottságokban történteket. Annyit szeretnék én is mondani, hogy a kényszerpálya kétségtelenül megvan. Nem valószínű, hogy van lehetőségünk arra, hogy a két dolgot kapcsolva ma meg tudjuk oldani. Ilyen vonatkozásban célszerűnek látom azt, hogy mivel a költségtérítést meg lehet oldani, igaz ugyan, hogy teljes értékű megoldás nem lesz, mert az való igaz, hogy a bizottságok egy része hiányzik, de legalább azokban az esetekben, ahol működő bizottságok vannak vagy még életre kelthető bizottságok vannak, ez megoldást ad. Természetesen hamarosan és a lehető leghamarabb vissza kell térni arra, hogy ezeket a bizottságokat valamilyen formában működőképessé tegyék, mert az biztos, hogy a jelenlegi körülmények rendkívül zavarosak, és meg kell mondani, hogy nagyon sok esetben csak egy szűk körű érdek érvényesül, ami a közvetlen bizottsági tagokat vagy rokoni kapcsolatokat illeti, azt követően, miután ez megszűnik, vagyis saját maguk dolgait rendezettnek vélik, a bizottságok működésképtelenné lesznek vagy feloszlanak.
Ezt a következő rendelkezést, ami a bizottságokat érinti, mindenképpen célszerű volna figyelembe venni, és úgy megalkotni ezeket a bizottságokat, hogy teljes értékűen és a dolog megoldásáig végig ők csinálják meg ezt a folyamatot. Mert szerencsétlen dolog, mikor két, három, esetleg négy bizottság követi egymást, hisz akkor már nem lehet valahol a felelősséget megtalálni. Ez nyilvánvaló.
A Fodor úr által beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban én még annyit kívánok elmondani, hogy a B változatot – amit egyébként korábban a Kormány is támogatott – magam is jónak tartom. Egyetlen szó kivételével, ez pedig az a rész, ahol rendelkezik afelől, hogy milyen feltételek mellett veheti igénybe az illető ezt a támogatást. Itt mindenképpen ki kellene hagyni azt, hogy ha nem adja haszonbérbe; nem volna célszerű, hogy azokat az embereket, akik haszonbérbe adják, kizárjuk ebből a támogatásból, hisz köztudott az, hogy ez a társaság zömében olyan emberekből áll, akik idősek, rokkantak, nem tudják megművelni a saját földterületeket, de igenis nagy szükségük van arra, hogy ebből valami jövedelmet szerezzenek. Tehát indokolatlanul bántanánk ezt a csoportját az embereknek.
Én azon túlmenően ezt a változatot el tudnám fogadni. Legfeljebb ha ragaszkodunk ahhoz, hogy megkötések legyenek, lehetne tenni, hogy 50%, az 50% mellé egy limitet is, ami 2000, 3000 vagy 4000 forintot jelentene. Ez már egy más kérdés, de meg lehetne határozni konkrétan is az összeget, amit adott esetben fizetni lehet. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps.)
