BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök:
BOROSS PÉTER, DR. miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár egy fárasztó, embert próbáló munkanap még hátravan, engedjék meg, hogy a Kormány is búcsúzzon az Országgyűléstől.
Négy esztendő telt el, négy kemény esztendő: vitával és kiegyezéssel, bánattal és örömmel, méreggel és jókedvvel. Olyan négy esztendő, amely parlamenti szokások szerint, úgy hiszem, nemcsak nálunk jellemző.
Lehet, hogy korai mondani, lehet, hogy ma még vitathatják, de az idők távlatából ez a négy esztendő korszakos időszak lesz a magyar történelemben, és ez a négy esztendő jelzi és jellemzi azt a korváltást, azt a korszakváltást, azt a felfogásbéli változást, azt a módszerbeli változást – egyszóval azt a rendszerváltoztatást –, aminek a szolgálatában ez a négy esztendő eltelt. Tudom, hogy a képviselő hölgyek és urak közül többen nem folytatják politikai pályájukat.
(14.20)
Nekik, a Kormány nevében, azon a másik pályán vagy visszatérő pályájukon sok sikert és eredményt kívánok.
És sokan most, a mai nap után a választási küzdelem, választási harc – milyen sajátos szavak – részeseivé válnak. Kívánok mindenkinek tisztességes választási légkört, emberi módszereket és kívánom, hogy mindenki azzal a belső tűzzel, felfogással és elszántsággal vegyen részt a politikai viták sorozatában, hogy mindnyájunk célja egyértelműen csak az ország felemelése és felemelkedése lehet.
A törvényhozás szünetel – kormányozni kell. A Kormány működni fog! A Kormány alapvető feladatának tekinti, hogy megteremtse mindazokat a feltételeket, törvény adta keretei felhasználásával és azok között, melyek egy tisztességes választásokhoz és reális, a közakaratnak megfelelő parlamenti összetételhez vezetnek.
A Kormány kötelességének tekinti továbbá, hogy először évtizedek után, a nemzetnek elszámoljon arról a négy esztendőről, amely alatt kormányzott, bemutassa tetteit, cselekedeteit egyaránt.
Hölgyeim és uraim! Egy ilyen nap, egy ciklus utolsó napja mindenkiből kiválthat különféle gondolatokat. Érleljük inkább. Érleljük és kívánom mindnyájunknak, hogy nem tudom, kivel és nem tudom, kikkel, de a következő országgyűlésben jó érzésekkel, és ha lehet, barátsággal találkozzunk ismét. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps. – Göncz Árpád köztársasági elnök a miniszterelnökhöz lép és kezet szorít vele.)
