SZABÓ LUKÁCS, a MIÉP vezérszónoka:
SZABÓ LUKÁCS, a MIÉP vezérszónoka:
SZABÓ LUKÁCS, a MIÉP vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három évet vártunk erre a törvényre. Nagy viharok után végre itt van a Képviselőház asztalán. Ezek a nagy viharok nemcsak a pártokon belül, nemcsak az országon belül, nemcsak állampolgárok között, hanem feltételezhető, hogy a Kormányon belül is dúltak.
Végül nem tudtuk meg sem a miniszteri expozéból, sem pedig egyéb hozzászólásokból, hogy végül is egységes-e a Kormány álláspontja a földtörvény tervezetével kapcsolatban.
A nagy kérdés egyes pártok szerint az, hogy a föld termőképessége, a talajvédelem, a földvédelem miképpen van, miképpen lesz megóva. Mások szerint a tulajdonlás kérdése ettől előrébb való.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának véleménye szerint más megközelítésből, más aspektusból kell nézni a földtörvény tervezetét. Itt nemcsak arról van szó, hogy kinek a tulajdonába kerül az ország területének 90%-a, hanem arról van szó, hogy rövid, közép- és hosszú távon magyar föld marad-e, magyar élettér marad-e, magyar állampolgárok tulajdonában marad-e Magyarország területének 90%-a.
Trianonban elvesztettük már területünk kétharmad részét. S megdöbbentő számunkra az, hogy vannak egyes politikai erők, amelyek ezt még keveslik, és külföldi tulajdonosokat kívánnak hazánk területének 90%-ára rászabadítani.
Akié a föld, azé az ország. Ez a történelem során már jó néhány ízben bebizonyosodott. Előfordult az is, amit valószínűleg önök is tudnak, hogy pénzért vásároltak fel országot vagy országrészeket, és attól kezdve az már egy másik országnak a tulajdonába került át.
Tehát a fő kérdés az, hogy magyar állampolgárok tulajdonában marad-e Magyarország területe. Szerencsés lett volna, ha a földtörvényt komplex módon, de legalábbis az erdőbirtokosságról szóló törvénnyel együtt nyújtják be. Tekintettel arra, nemcsak hogy testvérek, nemcsak hogy ikertestvérek, hanem egyenesen sziámi ikrek. Mondhatnánk úgy is, hogy tárgyalhatatlan a földtörvény az erdőtörvény, tehát annak egy részét képező erdőtörvény és az erdőbirtokosságról szóló törvény tervezetének ismerete nélkül.
Igaz, a Kormány ígéretet tett rá, hogy a közeljövőben benyújtja. Az érthetetlen, ha ilyen rövid idő volt a két törvénytervezet elkészítése között, akkor hogy nem lehetett egyszerre benyújtani, hogy ezt a két koncepciót együtt, egymás mellett, párhuzamosan tárgyalhassuk.
Éppen ezért a Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye, hogy az általános vitát a földtörvényről ne zárjuk le mindaddig, amíg nem ismerjük az említett két törvénynek a koncepcióját. A legszerencsésebb lenne természetesen együtt lezárni, és akkor a három törvénynek a harmonizációját biztosítani lehetne.
Tehát a legfontosabb kérdés: ki lesz a tulajdonos? Ezen belül, hogy külföldiek szerezhetnek-e, szerezhessenek-e, ha igen, akkor miért, és ha nem, akkor ki szerezhet és milyen módon? Mi nem kizárni akarunk tulajdonosokat – akár külföldit, akár belföldit –, hanem fel akarjuk sorolni azokat, akiknek véleményünk szerint mindenképpen be kell kerülniük a tulajdonosok körébe.
A magyar állampolgár természetes személy, akinek – véleményünk szerint – első helyen kell szerepelnie a magyar föld tulajdonosai között. A magyar önkormányzatok, a magyar intézmények, a magyar állam és a szövetkezetek csak abban az esetben, ha a szövetkezeti törvényt annak megfelelően fogjuk módosítani, hogy tudniillik kizárunk minden lehetőséget arra vonatkozóan, ami azt célozná, hogy ne kizárólag magyar állampolgár természetes személyekből jöjjön létre a szövetkezet. Mert ha magyar állampolgár, természetes személy alkothat csak szövetkezetet, ebben az esetben számításba jöhet a szövetkezet is mint földtulajdonos.
Nagy kérdés – és a kormány-előterjesztés is foglalkozott vele –, amikor a külföldi természetes személyt és a külföldi gazdasági társaságokat, valamint a vegyes tulajdonban lévő, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságokat kizárta a magyar termőföld tulajdonosai köréből, akkor nagy kérdés, hogy mi legyen a magyar gazdasági társaságokkal. Tekintettel arra, hogy 100%-os magyar tulajdonban levő gazdasági társaságoknak az előterjesztés szerint a Kormány megengedné, hogy földtulajdont szerezhessenek bizonyos korlátok között, ezt mi életveszélyesnek tartjuk. Ezt mi a korábbi, még a nyáron a földművelésügyi miniszter által hangoztatott koncepció trójai falovának tartjuk.
Ugyanis ha egy külföldi akar Magyarországon földtulajdont szerezni, e törvény alapján megszerzi, megszerezheti, mert egyszerűen magyarországi, magyar állampolgár strómanokkal fog gazdasági társaságot alapíttatni, és előbb-utóbb ez átkerülhet a külföldi társaságba vagy magánszemélyek tulajdonába.
Tehát mi kizárnánk annak a lehetőségét is, hogy gazdasági társaság termőföldhöz juthasson.
Szó van arról, hogy milyen mértékben juthat termőföldtulajdonához az a belföldi szervezet vagy magánszemély, amelyet/akit a tulajdonosok köréből nem zárunk ki.
(10.40)
Itt különböző koncepciók vannak a törvényben lefektetve. Mint birtokmaximumot a 300 hektárt, illetve a 6000 aranykoronát határozzák meg. Én a Zsiros Géza képviselőtársunk által javasoltakat – aki ugyanis a művelési ágnak is függvényévé tenné, hogy milyen területű lehet ez a tulajdon – ezt mindenképpen megfontolásra ajánlom.
De van még egy lényegesebb. Itt a törvénytervezet személyenként határozza meg a 300 hektárt. Tekintettel arra, hogy most minden átmeneti, minden képlékeny állapotban van, nem tudjuk megmondani, hogy mely területeken lesz elegendő a föld, mely területeken nem lesz elegendő. A 300 hektár már amúgy is egy művelhető, optimális területnagyságot jelenthet a legtöbb kultúra vonatkozásában, ezért átmeneti időre, míg valamilyen kibontakozás valamilyen irányban – gondolunk itt néhány évre – nem indul meg, itt mindenképpen családi tulajdont lenne célszerű ugyanilyen mértékben, 300 hektáros mértékben megállapítani. 300 hektáros földterületnek a tulajdona már mindenképpen biztosítja a legtöbb kultúra esetén egy családnak is a megélhetését. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy el van aprózva a terület és művelhetetlen, hogy optimális területnagyságot nem lehet kialakítani. Tehát átmeneti időre mint családi tulajdont határoznánk meg a 300 hektáros felső határt.
Viszont a tervezet nem tér ki a birtokminimumra, és ez legalább olyan kérdés. Sajnos, a kárpótlás során nagyon sok esetben fordul elő, hogy olyan tulajdonrészeket szereznek a kárpótlás kedvezményezettjei, amik művelhetetlenek. Hát egy 60 centi széles és 500 méter hosszú terület nyilvánvaló, hogy semmilyen mezőgazdasági célra nem használható. Tehát mondhatom azt is, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása során bebizonyosodott, hogy mi, törvényhozók a kárpótlási törvény meghozása kapcsán nem voltunk eléggé körültekintőek, mert mi magunk törvényi lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a művelhető földterületek szétaprózódhassanak. Tehát a birtokminimumként mindenképpen csak hektárokban lehet gondolkodni, és abban az esetben, ha ez a birtok a birtokminimum alá kerülne egyes emberek esetében, akkor megfontolásra ajánljuk az osztatlan tulajdont, mert 100 x 60 centi, ami 500 méter hosszú, már művelhető, de külön-külön értelmezhetetlen, és félő, hogy a művelés el fog maradni.
A birtokösszevonás – nagyon helyesen – a kormányzati előterjesztés részéről is mint magánkezdeményezés van megadva. Mindaddig, míg részletes rendezés néhány éven belül, a birtoknagyságok kialakulását követően, a részaránytulajdonok, illetve a kárpótlási földek végleges tulajdonba adását követően ki nem alakul, mindenképpen támogatandónak tartjuk mi is az önkéntes földcserével létrejövő birtokösszevonásokat. De ezeket, azt hiszem, nem elég a kormányzat részéről csak illetékelengedéssel támogatni. Ezt közgazdasági eszközökkel serkenteni is kell. Mert ha mind a két fél vagy esetenként több fél is érdekeltté van téve különböző előnyöknek a kilátásba helyezésével a birtokösszevonásban, az optimális területnagyságoknak a kialakításában még az illeték elengedésén túl is abban az esetben várható, hogy önkéntesen, illetve tömegesen történik meg különböző területeknek a cseréje. Önmagában ez az illetékelengedés kevés, mert mindig lesz egy ember, akinek nem érdeke a földcsere, és ebben az esetben nagyon kevés cserére kerülhet sor.
Vitát váltott ki a bérleti idő. Itt sokan az alsó határát – nagyon helyesen – kifogásolták. Tekintettel arra, hogyha ez rövid ideig történne – a bérletbe vétel –, ebben az esetben a föld kizsarolásához vezethetne. De ugyanilyen aggályos a maximum is, a törvénytervezetben szereplő maximum: belföldiek esetén a 30 év – erdő kivételével –, külföldiek esetén pedig a 10 év. Most, amikor minden átmeneti állapotban van, ilyen hosszú időre bérletbe adni földterületeinket – akár külföldre, akár belföldre – igen aggályos lenne.
Ezért azt javasoljuk, hogy a minimumot mindenképpen határozzuk meg, és a magyar szokásjognak megfelelően ezt három évben határozzuk meg. Ugyanis három évre előre már tervezhet a bérbevevő is: érdemes talajerőt javítani, érdemes műtrágyát, érdemes szerves trágyát használni, hisz nem célszerű ebben az esetben – tehát most, 1994-ben meghozott földtörvényben nem célszerű – öt évnél hosszabb időben meghatározni, tekintettel arra, hogy még nem alakult ki a mezőgazdaság új struktúrája, és ha 30 évre lemondunk bizonyos területeknek a használati jogáról, ez beláthatatlan következményekhez vezethet. Ezért minimumként a három évet, és maximumként szántóföld esetében az öt évet tartjuk célszerűnek.
Természetesen felmerülhet az is, hogy a törvény az előterjesztésnek megfelelően születik meg. Mert ki tudja biztosítani ennek a végrehajtását? Hát a föld mindaddig, és csak addig lesz megművelve a bérbe vevő részéről, amíg az hasznot hajt. Ha tehát egy év múlva úgy dönt, hogy köszönöm szépen, nem kérem tovább, mert ráfizettem, akkor egy év múlva is vissza fogja adni, akkor is, ha 30 évre vette ki. Tehát azért célszerű viszonylag rövid időre meghatározott intervallumra a bérbeadást eszközölni.
Kérdés: mennyi legyen a bérelhető terület, illetve ki bérelhessen területet? Most a bérelhető területnek a nagyságát véleményünk szerint ugyanolyan okok miatt, mint ami már eddig elhangzott, korlátozni, limitálni kell. Tehát nem lehet felső határ nélkül meghúzni, mert ha a felső határ a bérleti idő vonatkozásában 30 év, a bérelhető terület vonatkozásában pedig a csillagos ég, akkor gyakorlatilag a fél országot ki lehet 30 évre bérelni, a fél országról lemondhatunk 30 évre. Nyilvánvaló: ezt csak egymással összhangban, szigorú korlátok közé szorítva a bérleti időt és szigorú korlátok közé szorítva a bérelhető területnek a nagyságát – csak így – lehet meghozni.
Eldöntendő kérdés, hogy a tulajdonos mit kezdjen, illetve mit kezdhet a földtulajdonával. Itt az előterjesztésben három hasznosítási módozatot ismerhetünk meg, abban az esetben természetesen, ha a tulajdonos nem maga kívánja hasznosítani a földjét.
(10.50)
Így a haszonbér, a feles-, illetve a részesbér. A feles- és a részesbér nem igényel hosszabb kifejtést, tekintettel arra, hogy ott együtt sír és együtt nevet a tulajdonos, illetve a bérbevevő.
A haszonbér már egy kicsit különbözik ettől. Már a római jog is tartalmazza, magában foglalja azt, hogy a haszonbérlet a bérletnek egy különleges formája, és kifejezetten földhöz kapcsolódik. Tekintettel arra, hogy abban az esetben kell megfizetni – és az előterjesztés is ennek megfelelően tartalmazza –, ha a várható termés legalább kétharmad része megtermett az illető területen. Abban az esetben pedig, ha bármilyen elemi ok miatt a termés ez alatt marad, akkor a haszonbért nem kell megfizetni.
Azt gondolom, hogy az Alkotmányban is rögzített tulajdon szabadsága és a tulajdonnal való szabad rendelkezés kötelme megkíván egy negyedik hasznosítási módot is, ez pedig az egyszerű bérlet. Mert mi van akkor, ha a bérbevevő mint vállalkozó, a vállalkozói kockázat keretében át akarja vállalni az esetleges elemi kár okozta kockázatot is? Ebben az esetben a bérleti díj lehet kevesebb, mint a haszonbérleti díj, viszont a tulajdonost biztosítja arról, hogy ő azt mindenképpen megkapja, függetlenül attól, hogy milyen lesz az év.
Abban az esetben, ha az egyszerű bérletet nem tennénk be a törvénybe, és csak a haszonbér maradna, a tulajdonos együtt kellene, hogy sírjon a bérlővel. Viszont ha jó termés van, akkor a bérlő nevetne, miközben a tulajdonos komoly maradna. Tehát a bérlet esetén a tulajdonos garanciát kap, mert a vállalkozónak minden kockázatát magára vállalta a bérbevevő. Gondoljuk meg, ha nem tennénk be az egyszerű bérlés lehetőségét is a lehetőségek közé, ebben az esetben a bíróságokhoz az ügyek sokasága kerülhetne. Mert az, hogy aszály van egy bizonyos területen, az nem azt jelenti, hogy az aszálykár elhárítására nem tehető meg sok minden a bérlő részéről. Igen nehéz annak a bebizonyítása, hogy megtett-e mindent annak az elhárítására. Nagyon sok ügyet vinnénk, utalnánk bíróságra, és végeláthatatlan perek sokasága zúdulna a bérlőkre is, és a bérbeadókra is.
Abban az esetben viszont, ha betesszük ezt a negyedik variációt, az egyszerű bérlet variációját, maguk az érdekelt felek, a résztvevők dönthetik el azt, hogy melyiket választják. Ha egy kevesebb, de biztos összeget kíván a tulajdonos, akkor természetesen az egyszerű bérletet fogja választani.
A termőföldterület véges, újra nem állítható elő. Éppen ezért megfelelő védelemben is kell részesíteni. A törvénytervezetben közölt összegek, a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság vonatkozásában átmeneti időre elfogadhatóak. Azért átmeneti időre, mert már középtávon sem tűnik elegendőnek ilyen szerény összeg kivetése abban az esetben, ha valaki átmenetileg vagy hosszabb időre, vagy véglegesen csökkenti a termőföld védelmét.
Ugyanígy meg kell említeni, hogy a talajvédelmi bírság ugyanilyen aspektusból kifolyólag, mint a földvédelmi járulék vagy földvédelmi bírság, átmenetileg elfogadható. Hosszabb idő múlva azonban ezt is lényegesen emelni kell, mivel korlátozott a termőföld mennyisége. A talaj hosszú időn keresztül kialakuló és nemigen megújítható, nemigen szaporítható rétege a földkéregnek. Ezért célszerű hosszabb idő után a bírságot is emelni.
A hatálybalépéssel kapcsolatban szeretnék mondani néhány gondolatot. Nagyon sok ügy van függőben jelenleg is az országban, ami akár a bérletre, akár a külföldi tulajdonra vonatkozik. És félő, hogy ha ilyen hoszszú időt szabunk meg a hatálybaléptetésre, ez a jelen időponthoz képest még akár lehet két, két és fél hónap is, ki fogjuk szabadítani a szellemet a palackból, és ez idő alatt nagyon sok ügyet le fognak bonyolítani még, ami ellentétes még a törvénytervezet szellemével is. Éppen ezért a hatálybalépés idejét a lehető legrövidebb időre kell leszűkíteni, és a törvényt pedig a legrövidebb időn belül – három év után most már – végre meghozni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
