KÓSA ANDRÁS, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
KÓSA ANDRÁS, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
KÓSA ANDRÁS, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka: Elnök Úr! Tiszelt Ház! Tiszelt Képviselőtársaim! Az Egyesült Kisgazdapárt nevében a következő megjegyzést kívánom fűzni az előttünk lévő törvényjavaslathoz.
Először is szeretném megelégedésemet kifejezni, hogy ez a törvényjavaslat végül is, ha közvetlenül a ciklus lezárása előtt is, de mégiscsak az Országgyűlés elé került.
Megítélésem szerint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény, valamint az átmeneti szabályokat megállapító 1992. II. törvény bizonyos rendelkezéseinek a végrehajtása igen nagy feszültséget okozott a szövetkezetek körében. Ha e törvényjavaslattal semmi mást nem teszünk, csak annyit, hogy ezt a felgyülemlett feszültséget részben levezetjük, már megérte ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ez a válaszom azoknak, akik az újságok hasábjain, a televízió és a rádió adásaiban hónapok óta azt hajtogatják, hogy az említett szövetkezeti törvények hatálybalépése óta kevés idő telt el, és ezért szükségtelen, sőt káros ezeknek a módosítása.
Nem értek egyet tehát az agrár-érdekképviselet többségének és némely ellenzéki párt képviselőinek azon véleményével, hogy ezt egy későbbi időben kellene megtennünk, ráérünk erre.
Az egyik legélesebben felvetődő problémakör a kívülálló üzletrész-tulajdonosok viszonya a szövetkezeti vagyonhoz, részvételük hiánya a gazdasági döntések meghozatalában. A kívülálló üzletrész-tulajdonos joggal mondja: ott van benn a vagyonom a szövetkezetben, s ugyanakkor nincs érdemi beleszólási jogom abba, hogy ezt a vagyont hogyan működteti. Az üzletrészem után osztalékot nem kapok, ugyanakkor a gazdálkodás veszteségeinek fedezetére az én üzletrésztőkémet is felhasználják. Ha még várok egy-két évig, a szövetkezet teljes egészében feléli vagy felélheti a vagyonomat.
A kívülálló üzletrész-tulajdonos nyilvánvalóan igazságtalannak tartja ezt a helyzetet, és úgy ítéli meg, hogy a tulajdonhoz fűződő rendelkezési jogát korlátozzák. Nyilván igaza van a kívülálló üzlerész-tulajdonosnak akkor, amikor a döntések meghozatalába érdemi beleszólást követel? Nincs igaza akkor, amikor azt mondja, ha nem engedtek a vagyon működtetésének kérdésébe beleszólni, akkor vegyétek meg az üzletrészemet akár készpénzért, akár eszközért cserébe? Feltétlenül igaza van.
De vizsgáljuk meg ugyanezt a kérdést a másik oldalról is. Mit mond a szövetkezeti tag? A szavazati jog minden szervezetben a tagsági jogok legerősebbike. Ha ezt a jogot egy kívülálló is gyakorolhatja, akkor miben különbözik a tagoktól? Ez esetben van-e értelme különbséget tenni tag és nem tag között? Hogyan lehet jogilag definiálni a tagi jogokkal fel nem ruházott tagot? A maga szempontjából a szövetkezeti tagnak is igaza van.
Megítélésünk szerint ez az ellentmondás csak azon az úton oldható fel, amelyiken a kormányzat már elindult. Egyrészt azoknak a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak, akik tagi jogokat kívánnak maguknak szerezni, lehetővé kell tenni, hogy egyoldalú jognyilatkozattal a szövetkezet tagjaivá válhassanak. Feltéve természetesen, hogy a taggal szemben támasztott jogszabályi követelményeknek megfelelnek. Ha pedig a kívülálló üzletrész-tulajdonos nem akar tag lenni, vagy a szövetkezet valamely oknál fogva nem kívánja tagként befogadni, akkor lehetővé kell tenni, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonos a őt megillető vagyonrészhez készpénzben vagy természetben, eszközökben hozzájuthasson. Ehhez persze az is szükséges, hogy a gazdasági szabályozók kellően vonzóvá tegyék a szövetkezeti üzletrész felvásárlását.
Ki kell dolgozni az üzletrészforgalom gyorsításának, átláthatóságának közgazdasági eszközeit, mégpedig olyan módon, hogy a külső üzletrészek fokozatosan a vagyont ténylegesen működtetők kezébe kerüljenek. Az ehhez szükséges jogalkotási folyamat már múlt évben, az adójogszabályok ez irányú változtatásával elindult. Az előttünk lévő törvényjavaslat pedig ennek szerves folytatásaként tekinthető.
A másik kérdés, amiről szeretném álláspontunkat kifejteni, a szétválás kérdése. Mindenki tudja, hogy a szétváláshoz előírt kétharmados szavazati arány rendkívül magas. Az esetek igen nagy részében szinte teljesíthetetlen. Még reménytelenebb a helyzet, ha egy több települést átfogó szövetkezetről valamelyik település szeretne leválni, és a jövőben önálló szövetkezetként kíván működni. Igen nagy valószínűséggel ehhez nem tudják megszerezni a szövetkezet tagjai kétharmadának szavazatát.
Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatban előterjesztett egyszerű szótöbbség reális és teljesíthető szabály.
Fontos szabálynak tartom, hogy a törvényjavaslat a most hatályos normaszöveget pontosítva meghatározza a volt taggal való elszámolás módját és végső határidejét. Ennek hiánya is igen sok feszültség forrása volt, az elszámolás határidejének halogatása pedig a volt tagra nézve kifejezetten hátrányos.
Szeretnék még néhány szót szólni a törvényjavaslatban előterjesztett új 11. fejezetről, amely a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozóan különös szabályokat állapít meg.
Az egyik bizottsági ülésen erről ugyanis nem kevesebbet állított az egyik mezőgazdasági érdekképviselet jelen lévő képviselője, mint azt, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó sajátos szabályok törvénybe foglalása alkotmányellenes. Az alkotmányellenesség indokául azt hozta fel, hogy az eltérő szabályok léte megkülönböztetést jelent a más típusú szövetkezetekhez képest, márpedig a megkülönbözetést az Alkotmány tiltja.
Véleményem szerint nincs igaza az érdekképviselet megbízottjának, és azoknak a képviselőtársaimnak sincs, akik az ezen az érvelésen alapuló alkotmányos aggályokat osztják. A Magyar Köztársaság Alkotmánya a megkülönböztetést általában véve nemhogy nem tiltja, de kifejezetten épít is rá. Épít rá, mert a társadalom maga is így működik, különbséget tesz gyermek és felnőtt között, férfiak és nők között, munkavállalók és nyugdíjasok között. Ez a megkülönböztetés nem alkotmányellenes, hanem természetes.
Az Alkotmány tehát nem a megkülönböztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetést. És azt is csak akkor, ha ennek a hátrányos megkülönböztetésnek nincs meg az alkotmányos alapja. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre javasolt sajátos szabályok léte önmagában semmilyen alkotmányos aggályt megalapozottan nem vet fel. Az pedig, hogy ezek a sajátos szabályok összegyűjtve egy önálló fejezetben kerülnek elhelyezésre, megint csak nem alkotmányellenes, hanem egyszerűen jogtechnikai kérdés.
A formai kérdéseken túl szeretnék véleményt nyilvánítani a fejezet tartalmáról is. Álláspontunk lényege, hogy a stratégiai döntések meghozatalának tekintetében szükség lehet az egy tag–egy szavazat elvének áttörésére, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor elzárjuk a szövetkezeteket a tőkebevonás lehetőségétől.
(10.30)
Én is egyetértek azzal, amit az MDF vezérszónoka itt mondott, hogy ezt pontosan szabályozni kell. Azt viszont már a másik végletnek tekintem ezzel kapcsolatosan, ha valamennyi kérdésben bevezetnénk az üzletrészarányos szavazást, hiszen akkor joggal kérdezhetnénk: mitől szövetkezet a szövetkezet? Miért ne nevezhetnénk akkor már gazdasági társaságnak?
Szerintem alapvetően két dologban különbözik a szövetkezet a gazdasági társaságtól: az egyik a szövetkezeti szolidaritás elve, a másik az egy tag–egy szavazat elve.
Azt akarjuk, hogy a szövetkezetek a jövőben is szövetkezetek legyenek, feltéve persze, hogy ezt a tagság is így gondolja. Ezért tehát támogatjuk azokat a megoldásokat, amelyek bizonyos esetekben lehetővé tennék az üzletrészarányos szavazást.
Egyetértek viszont a törvényjavaslatban megfogalmazott elképzeléssel, hogy ezt biztosítani kell a stratégiai döntésekben.
Tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslatban találhatók még kisebb jelentőségű módosítási szabályok is, amelyek a hatályos szabályozást kívánják kiegészíteni és pontosítani, a törvény alapelveinek a sérelme nélkül. Ha csak emiatt kellene a szövetkezeti törvényhez hozzányúlni, akkor én magam sem javasolnám, hogy ebben a jogalkotási hajrában ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk. A törvény módosítására azonban elsősorban nem ezek miatt van szükség, hanem mindazon okokból, amit előzőleg már én is kifejtettem és mások is. Ez esetben viszont a célszerűségi szempontok úgy diktálják, hogy ha a szövetkezeti törvényt amúgy is módosítani kell, akkor ennek a módosításnak részévé váljanak ezek a kisebb jelentőségű pontosítások is.
Képviselőcsoportunk az előterjesztett törvényjavaslatot fontosnak, időszerűnek tartja, ezért javasoljuk annak megvitatását.Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
