SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A több mint két évvel ezelőtt elfogadott szövetkezeti átmeneti törvény célja az volt – mint ismeretes –, hogy átvezesse a szövetkezeteket a magántulajdonosi érdekeltségre épülő, valódi szövetkezeti formába.
A tisztelt Ház törvényhozási szándéka akkor arra irányult, hogy az új szövetkezeti törvény szabályaira való áttérés keretében lehetőséget biztosítson a korábban felhalmozott vagyonnak értékpapírokban való felosztására a tagok és az arra jogosított kívülállók között, hogy ennek birtokában a tagok kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbb szervezeti formát a további egyéni vagy közösségi gazdálkodásukhoz.
Az átmenet éve és az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény – bár korszakosnak bizonyult a tulajdonviszonyok átalakítása folyamatában – bizonyos vonatkozásban olyan új érdekellentmondásokat hozott felszínre, amelyeket az új típusúvá alakult korszerű szövetkezetek önmagukban képtelenek feloldani.
(9.20)
Miről is van szó? Egészen röviden arról, hogy a szövetkezetekben a vagyon nevesítése nem párosult tudatos tulajdonosváltással, és ennek sajnos nemcsak szubjektív okai vannak.
A szövetkezetekben, de különösen a volt mezőgazdasági termelőszövetkezetekben igen nagy az úgynevezett passzív tagok, az idős nyugdíjasok, valamint a gazdasági kényszerűségből nem foglalkoztatott tagok aránya, akik zömében kizárólag az osztalékfizetésben érdekeltek, és ha egyáltalán részt vesznek a közgyűléseken, nem vállalkozásorientáltak.
Az átmeneti törvény által tulajdonossá tett kívülálló üzletrész-tulajdonosok helyzete pedig még ennél is bonyolultabb, hiszen köztudott, hogy szavazati jog hiányában semmiféle ráhatásuk nincs a vagyonuk működtetésére. Felelős tulajdonosként nem vállalkozhatnak, sőt adott esetben tétlen szemlélői akár még a vagyonuk felélésének is.
Vannak tehát új típusú, úgymond európai értelemben vett szövetkezeteink, amelyeket hagyományos szövetkezeti alapelvek vezérelnek. Van korszerű, egységes szövetkezeti törvényünk, de nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a szövetkezetek működése mégsem zökkenőmentes. Nem lehet ugyanis elvonatkoztatni attól, hogy térben és időben itt és most kell működniük, amikor együtt hat a tulajdonosi struktúraváltozás a maga kárpótlási célzatú elemeivel, valamint a piacgazdaság a maga kihívásaival.
Természetes, hogy mindemellett nagyra becsüljük és tiszteletben kívánjuk tartani a szövetkezeti mozgalom hagyományos, nemzetközileg elfogadott alapelveit is, amelyek a szövetkezés lényegét jelentik a világon mindenütt.
Be kell látnunk azonban, hogy a mai helyzetben elkerülhetetlennek tűnik a szövetkezeti törvény hozzáigazítása a gyakorlati realitásokhoz. A szövetkezeti törvény hatálya alá tartozó szövetkezeti típusok közötti szabályozásbeli differenciálás éppen úgy, mint meghatározott esetekben az egy tag–egy szavazat elvének esetleges áttörése.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy a szövetkezeti törvény módosítására irányuló előterjesztés, amely az önök asztalán fekszik, szenvedélyes vitákat gerjeszt majd, hiszen a pártközi és az érdek-képviseleti előzetes egyeztetések nemegyszer felfokozott hangulata ennek adta tanújelét. Az sem véletlen, hogy a Kormány a törvényjavaslat egyik kardinális kérdése vonatkozásában két változatban tesz javaslatot a törvénymódosításra, anélkül azonban, hogy bármelyik változat mellett lándzsát törne. A dilemmák megoldásához nagyon nagy szükség lesz a tisztelt képviselőtársaim higgadt bölcsességére, de az senki előtt sem lehet kétséges, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényt a tagság egyes rétegei és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok között feszülő érdekellentmondások kompromisszumos feloldásával módosítani kell, mégpedig haladéktalanul.
Hangsúlyozni kívánom, hogy a törvénymódosító javaslat beterjesztése a szövetkezetek érdekét szolgálja még azon az áron is, ha a törvénymódosítás ténye látszólag a gazdasági folyamatok kiszámíthatósága ellen hat. A kiszámíthatóság, meggyőződésem szerint, csak akkor lehet erény, ha nem párosul a gyakorlatban égető, megoldásra váró problémák szőnyeg alá söprésével.
Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg, hogy néhány szóval szóljak arról is, hogy a Kormány a vázolt problémák maradéktalan megoldását nem kizárólag a szövetkezeti törvény módosításától reméli. Ugyanis a szövetkezeti törvény keretein túlmenő intézkedésként a Kormány elrendelte annak kimunkálását, hogy miként lehet érdeksérelem nélkül a kívülállóknak juttatott üzletrészt a szövetkezet gazdálkodásában közvetlenül érdekelt szövetkezeti tagok kezében koncentrálni.
Folyamatban van olyan pénzügyi konstrukciókra vonatkozó javaslat kidolgozása, amely által vonzóvá válhat a működőképes szövetkezetek tagjai számára a kívülállók tulajdonában álló mintegy 50 milliárd forint nagyságrendű üzletrészvagyon megszerzése. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok pozíciójának javítására irányuló törvénymódosítási törekvések, párosulva a tagi üzletrészvásárlást ösztönző pénzügyi konstrukciókkal, s nem utolsósorban a személyi jövedelemadótörvény már hatályba lépett, a szövetkezeti üzletrészek minősítését jótékonyan érintő módosításával, már együttesen reális választási lehetőséget kínálnak mind a tagok, mind pedig a kívülálló üzletrész-tulajdonosok számára ahhoz, hogy érdekellentmondásaikat fel tudják oldani.
Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot e bevezető gondolatokkal terjesztem a tisztelt Ház elé, és engedjék meg, hogy a szövetkezeti törvényjavaslat néhány részletét a szabályozás mögöttes indokainak felvázolásával bemutassam.
Az átalakult szövetkezetek működésének értékelése során megállapítást nyert, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek körében kialakult tulajdonosi struktúra eltér az egyéb szövetkezeti ágazatokétól. A mezőgazdasági szövetkezetekben ugyanis a kívülállók létszámarányosan túlsúlyba kerültek az aktív tagokkal szemben, de ez a létszámfölény vagyonarányos kisebbséggel párosul. Nem véletlen tehát, hogy a szövetkezeti törvény módosítását szorgalmazó gyakorlati igények – így a kívülálló üzletrész-tulajdonosok korlátozott tulajdonosi jogainak oldása, a szétválás megkönnyítése, a tagsági viszonyhoz fűződő szavazati jog vagyonarányos differenciálása – leginkább a volt mezőgazdasági szövetkezetek tekintetében a legégetőbbek.
Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslat az egységes szövetkezeti törvénybe önálló fejezetet iktat a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó különös szabályozásként. Mezőgazdasági szövetkezet esetében tehát, amelynek meghatározását a törvényjavaslat szükségszerűen tartalmazza, a szövetkezeti törvény egyéb rendelkezései az új, XI. fejezetben foglalt eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel alkalmazhatók.
Így kifejezetten csak a mezőgazdasági szövetkezetek esetében kerül szabályozásra az üzletrésztőke legalább 10%-ával rendelkező üzletrész-tulajdonosok – ezek lehetnek tagok, kívülállók, esetleg csak tagok vagy kívülállók –, tehát ezek közgyűlés-összehívási, valamint bármely ügy kötelező napirendre tűzésének indítványozási joga. Hangsúlyozom, hogy a kívülállók ezen többletjogosítványa szavazati jogot nem biztosítana, a közgyűlésen változatlanul tanácskozási és javaslattételi joggal vesznek részt, viszont javaslatukat a közgyűlés köteles megtárgyalni, és az ő jogosítványuk azt jelenti, hogy kötelezően rá tudják irányítani egy-egy témára a figyelmet.
A törvényjavaslat A változata szerinti új elem, továbbá a mezőgazdasági szövetkezetek esetében a vagyonarányos tagi szavazás bevezetése, a szétválással összefüggő vagyonmegosztás, illetve a szövetkezet gazdasági társasággá alakulásáról való döntéshozatal során.
A szétválás kimondásakor tehát változatlanul érvényesülne az egy tag–egy szavazat elve, s csak a vagyon megosztása, illetve a társasággá alakulás kérdésében történne vagyonarányos szavazás.
E változat elfogadása esetén lehetővé válna, hogy a zömében még mindig mezőgazdasági nagyüzemek a piacgazdaság követelményeinek megfelelően privatizálódhassanak, az egy tag–egy szavazat elvének feladásával a szövetkezeti tag tulajdonosok felelősen vállalkozhassanak.
E cél megvalósítása szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a decentralizáció, tehát a szétválás vagy koncentráció, azaz társasággá alakulás és ezzel járó tőkebevonás megy majd végbe. A törvényjavaslat mindenesetre lehetőséget biztosítana e kérdéskörben az egyébként a nyugat-európai szövetkezeti jogtól sem teljesen idegen vagyonarányos szavazásra.
A törvényjavaslat B változata a szövetkezeti alapelvek primátusát vallva e kérdéskörben sem szakítana az egy tag–egy szavazat elvével, így elfogadása azzal járna, hogy különös, az általánostól eltérő szabályozásra e vonatkozásban nem kerülne sor.
A törvényjavaslat értelmében szintén csak a mezőgazdasági szövetkezetek esetében érvényesülne a településenkénti szétválás egyszerűsített szabályozása, amely tulajdonképpen szétválási többletjogosítványt biztosít az érdekelteknek a mezőgazdaságban hagyományosan kialakított, több települést felölelő mamutszövetkezetek lebontásához.
A törvényjavaslat szerint ugyanis a településen lakó tagok közössége – mintegy települési részközgyűlésként – alanyi jogon lenne jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy szétválás igen vagy szétválás nem. De az ezt követő vagyonmegosztáshoz továbbra is szükséges lenne a közgyűlési döntés.
A mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó speciális szabályozás további eleme, hogy a szövetkezetek számára lehetővé teszi a törvényjavaslat a személyes közreműködés szerinti eredményfelosztás szabályától való eltérést.
(9.30)
Ennek indoka, hogy a mezőgazdasági szövetkezet köztudomásúlag tagjainak csak egy részét tudja foglalkoztatni, és az elsősorban itt jelentkező nagyszámú kívülálló üzletrész-tulajdonosi réteg, valamint a nem foglalkoztatott tagok jelentős hátrányba kerülnének akkor, ha a kiosztható eredmény nagyobb részét a személyes közreműködés arányában kellene teljesíteni.
A törvényjavaslat természetesen a szövetkezeti szektor egészére, azaz valamennyi szövetkezeti típusra nézve is tartalmaz változásokat. Sorolom a legfontosabbakat:
Előírja a kívülálló üzletrész-tulajdonosok kötelező közgyűlési meghívását. Meg kívánja akadályozni, hogy a megismételt – a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes – közgyűlés az eredetivel azonos napon lefolytatható legyen. A tagok munkaviszony jellegű jogviszonyát egyértelműen a Munka Törvénykönyve hatálya alá utalja. Megszünteti a fel nem osztható alap képzésének törvényi kötelezettségét. S ami talán a legfontosabb: egyszerűsíti a szétválás kimondásához megkövetelt szigorú döntéshozatali szabályt.
A törvényjavaslat szerint ugyanis a közgyűlésen az összes tag kétharmada helyett az összes tag egyszerű többsége – tehát 50% plusz egy fő – dönthet a szétválásról. A szétválás újraszabályozása reálisabban szolgálja az önállósulási törekvéseket, mégpedig úgy, hogy a decentralizálás során a szövetkezeti szektorból tőkekivonás nem történik, mindössze a jogutód szövetkezetek száma nő.
A szövetkezetek finanszírozása szempontjából pedig nem elhanyagolható, hogy a jogutódlással járó eme státusváltozás hitelezői oldalról is elfogadható.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a szövetkezeti törvény módosítása higgadt körültekintést, gazdasági megalapozottságot és előrelátást igényel. A törvényjavaslat előkészítése során igyekeztünk mérlegelni a gyakorlati igényeket, de el kellett vetnünk mindazon javaslatokat, amelyek valamelyik érdekcsoport igényét a többi érdekcsoport ellenében fogalmazták meg, vagy elképzelésük megvalósítása a szövetkezetek gazdasági finanszírozási ellehetetlenülését okozná, illetve csődhöz vezető folyamatokat gerjesztene.
Optimális megoldásokra törekedtünk, illetve a vagyonarányos szavazás közbeiktatása kapcsán megoldási alternatívákat dolgoztunk ki. A döntés önökre, ránk marad. Remélem, hogy a parlamenti vita lezárását követően a szövetkezeti törvénykezés ügye végre nyugvópontra jut. Ehhez kérem a tisztelt Ház egyetértő támogatását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
