ZSIROS GÉZA, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
ZSIROS GÉZA, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
ZSIROS GÉZA, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap volt egy név szerinti szavazás itt, a Parlamentben, a törvényjavaslat tárgyalását illetően: 152 képviselőtársunk támogatta ezt a mai tárgyalást, 72-en ellene szavaztak, és 3-an tartózkodtak.
Miért is került sor erre a név szerinti szavazásra? Mielőtt erre rátérnék, bejelentem, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága úgy döntött legutóbbi ülésén, hogy az általa múlt évben beterjesztett, ugyanezen tárgygyal foglalkozó törvényjavaslatot visszavonja. Tette ezt azért, mert a tegnapi szavazás során a kormány-előterjesztést a Parlament a mai napra napirendjére tűzte.
Miért is volt ez a név szerinti szavazás? Miért ez az egész ütközés?
Képviselőtársaim! Hosszú időre nyúlik vissza a dolog. Pontosan ma másfél éve, 1992. szeptember 1-jén döntött úgy a Ház, hogy sürgősséggel foglalkozni akar e témával. Akkor még az átmeneti törvényt és a szövetkezeti törvényt kívánta módosíttatni. Ezt én terjesztettem elő, majd Cséfalvay képviselőtársam még egy kiegészítő javaslatot tett, és 92. december 30-ról 31-re fordulóan, hajnali fél négykor a Házból 17 képviselőtársunk hiányzott, így a teljesen végigtárgyalt törvényjavaslatot nem tudtuk elfogadni.
Ezt követően az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága indokoltnak látta, hogy hozzányúljon ehhez a törvényhez, elkészítette a maga javaslatát, és a múlt év nyara előtt teljesen végigvittük az általános vitát. Végül is az utolsó tárgyalási napon halasztást kellett kérnem, mert kialakult egy hatpárti konszenzus, s egy olyan koncepciót dolgozott ki a parlamenti képviselőcsoportok szakértőgárdája, amit utána szeptemberben már aprópénzre váltva tárgyalni tudtunk volna.
És itt jön az új elem, mert ez idáig a Kormány nem támogatta e törvény módosítását, s úgy döntött, hogy ő kíván benyújtani egy javaslatot – ami most előttünk fekszik.
Képviselőtársaim! Mi is van ebben a törvényjavaslatban? A főbb elemeit hadd idézzem ismét, mert fontosak. Az egyik, hogy továbbra is a széválást szorgalmazza. Ugyan az eredeti törvényjavaslatban is a szétválás jogintézménye szerepel, csak ott még kétharmados többségi szavazás van előírva a vagyonnal kapcsolatos döntéseknél, e javaslatban már az egyszerű többség, tehát az 50% plusz egy szavazat.
A második lényeges eleme ennek a törvényjavaslatnak, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok jogait is igyekszik helyreállítani, legalábbis olyan értelemben, hogy a közgyűlési összehívási kompetenciát megkapnák, és épp ebből eredően, ha megadják azt is, hogy mit kívánnak tárgyalni a közgyűlésen, azt nem vitathatja el tőlük senki.
A harmadik nagyon lényeges elem, hogy nem az egy tag–egy szavazat elvét kívánja ez a javaslat szorgalmazni a vagyonmegosztással kapcsolatban, hanem a vagyonarányos szavazatot támogatná, ugyanúgy, mint ahogy az például a részvénytársaságoknál van.
Teljesen új elem az, hogy ha több település egy szövetkezet, akkor egy település tagjai részközgyűlésükön eldönthetik a szétválást, függetlenül attól, hogy a többi település hogyan foglalt állást.
Mit is váltottak ki ezen rendezőelvek a mezőgazdasági bizottság vitája során? A következők merültek fel – először az ellenzéki pártok felvetéseit ismertetem, elsődlegesen az aggályokat. Megítélésük szerint ugyanis az összes tag egyszerű többségi szavazása szigorítást jelent ahhoz képest, amit a hatpárti megállapodás tartalmazott, nevezetesen az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága indítványa kapcsán kialakított hatpárti konszenzus.
Ha egy település szétválásával megjelenik a tagok kétharmados szavazása, ez sem biztos, hogy szerencsés – mondják ellenzéki képviselőtársaim a mezőgazdasági bizottságban. A mezőgazdasági szövetkezetek kiemelését a többi szövetkezet közül diszkriminatívnak tartják ellenzéki képviselőtársaim, és felmerült, például a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, hogy az Alkotmánybíróságnak az előzetes normakontrollt meg kellett volna ejteni, mert úgy tűnik, hogy alkotmányossági aggály is van, mert a mezőgazdasági szövetkezeteket másként kezeli a törvényjavaslat, mint a többi szövetkezeti típust.
Kétségesnek tartották az ellenzéki képviselőtársak a kétféle szavazási metódust, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Nevezetesen, hogy van egy létszámarányos szavazási elv is a törvényjavaslatban, és van egy vagyonarányos szavazási elv is. Megítélésük szerint ennek a két szavazási metódusnak az egyidejűsége mindenképpen zavart okoz.
(9.40)
Az ellenzéki képviselőtársak az egy tag–egy szavazat elvét tartották továbbra is helyesnek; támogatták viszont a kívülálló üzletrész-tulajdonosok helyzetbe hozását. Megítélésük szerint a szövetkezeti vezetőknek kedvez ez a törvénytervezet, és nem a tagság zömének, mert a vagyonarányos szavazás bevezetése miatt szerintük, miután ők – mármint a szövetkezeti vezetők – bírnak a vagyon többségével, a tagság majd nézheti magát, amikor ők szavaznak, és a visszamaradó vagyonnal együtt ott maradnak, és esetleg az a visszamaradó vagyon már nem lesz működőképes. Úgy fogalmazta meg az egyik ellenzéki képviselőtársam, hogy ezt – mármint a visszamaradó vagyont – utána öröm lesz majd romjaiból összeszedni.
Szocialista párti képviselőtársaim a következő főbb észrevételeket tették:
Egyrészt nem tartják indokoltnak a szocialisták e törvényjavaslat tárgyalását. Szükségtelennek látják; azért is, mert a szövetkezetek fele még be sincs jegyezve a Cégbíróságon. Megítélésük szerint ez a törvény nem oldja meg az üzletrészforgalom gondját sem, a kívülálló üzletrész-tulajdonosokét meg a munkanélkülivé vált tagokét sem. A szervezeti könnyítéseket a szocialisták támogatnák. Miután ők korábban sem értettek egyet a százszázalékos vagyonnevesítéssel, úgy látják, hogy ez az egész dolog politikai akció – nem több, nem kevesebb. Ez az egész tervezet nem jelent megoldást a mezőgazdasági szövetkezetek számára, bár – mint mondják – ez a változat a mezőgazdasági bizottságéhoz képest az ő olvasatukban már jobb, mint a korábbiak, de több pontja akadályozza, hogy elérje célját. Megítélésük szerint, miután minden jogutód szövetkezet felel a fel nem tárt adósságokért – mondják a szocialisták –, épelméjű ember nem fog szétválni.
Gyakorlati és gyakorló szövetkezeti elnökök – mert vannak ilyenek többen is a mezőgazdasági bizottságban, akik ellenzéki tagjai bizottságunknak – úgy vélekedtek, hogy ez a megoldás olyan, mint halottnak a csók. Annyit érhet el ez a javaslat, hogy a működőképes szövetkezetek gazdálkodását zavarja csak meg. Megítélésük szerint a szövetkezeteket kell olyan helyzetbe hozni, hogy az üzletrész-tulajdonosok gondját képes legyen a szövetkezet önmaga megoldani, hogy ők vegyék meg az üzletrészeket a tagoktól, tehát legyen az az üzletrész a szövetkezet vagyona. Volt olyan képviselőtársam az ellenzék részéről, aki úgy vélekedett a tervezetről, hogy csak a bizonytalanságot növeli, a politikai hisztériát fokozza, és ez egy kampánybál lesz itt, a Parlamentben.
El kell mondjam azt is, hogy a koalíciós képviselők sem dicsérték ezt a tervezetet, annak ellenére, hogy szívügyüknek tartják a módosítás elfogadását. Az érdemi részek megoldásait többen merevnek, túl szigorúnak találták; közölték, hogy e törvény ne javító, hanem megoldó hatású legyen a tsz-tagság és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok számára is.
Ismertetek néhány észrevételt a koalíciós képviselők részéről:
Az első fontos felvetés volt a kormánykoalíció részéről – az ellenzékkel szemben –, hogy nagy hiba, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok nem juthattak eddig hozzá a vagyonukhoz, bele sem szólhattak abba, hogy kik és hogyan működtetik a vagyont a bentlévők közül. (A közbeszóló Juhász Pálhoz fordulva:) Juhász képviselőtársamnak említem, hogy észrevételeit megtehette a bizottsági ülésen, meg is tette, és azt idéztem is. Ugyanígy a koalíciós képviselők meglátásait is, mert ez a kötelességem – és nem a magánvéleményemet közlöm.
Szóval… a koalíciós képviselők hibának tartották azt, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat nem hoztuk helyzetbe – és ez a törvényjavaslat sem teszi ezt meg –, hogy a vagyonnal kapcsolatos szavazásban részt vegyenek. Ilyen szempontból tehát bírálták ezt a tervezetet.
Helyeselték viszont a koalíciós képviselők, hogy ez a javaslat már elősegíti az önállósodási törekvéseket. Ugyanakkor fölmerült, hogy a tervezet sem biztosítja azt, hogy demokratikus – és valóban demokratikus! – szövetkezetek jöjjenek létre. Az átalakult szövetkezetek nagy része a koalíciós képviselők meglátása szerint még mindig kolhoztípusú szövetkezet, csak nem úgy nevezik – ilyen minősítést kapott. "Az istállókban már csak néhány állat lézeng… – mondta például Cséfalvay képviselőtársam –, a gépeket széjjellopták, az elnök meg bujkál a tagok elől." – Szó szerint idéztem most Cséfalvay képviselőtársamat.
Biztosítani kell minden üzletrész-tulajdonos részére, hogy eldönthesse szabadon, kinek a kezébe adja a vagyonát, önmaga bánik-e vele, vagy más kezére adja. Majd az emberek azt követően önként szerveződhetnek! (Szabó Lukács tapsol.)
Koalíciós képviselőtársaim meglátása szerint a szövetkezetek sok helyen csak a vagyonfeléléssel foglalkoznak, és azt a vagyont élik fel néhányan, amely nem is az övék. A bizottság koalíciós tagjai felvetették, hogy a Kormány koncepciójánál tartalmilag is, formailag is jobb, kiérleltebb volt az a tervezet, amelyet a mezőgazdasági bizottság féléves munkája alakított ki a múlt év első félévében. Követelték, hogy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok ne csak közgyűlés-összehívási, hanem szavazati joggal is rendelkezzenek. Ez teljesen egyértelmű volt koalíciós képviselőtársaim megfogalmazásában.
Felmerült a koalíció részéről, hogy a termelő típusú szövetkezetek 54%-a még nem alakult át, mert törvénysértő módon járt el az átalakulás során – tehát még az előző törvényt sem hajtották végre –, ezért ezt végre kell velük hajtatni!
A koalíció képviselői nem értettek egyet azzal az érveléssel, amelyet az ellenzék hangoztatott, nevezetesen, hogy bizonytalanságot szül minden szabályozás; azt vallották, hogy szükség van a szövetkezeti törvény korszerűsítésére, bővítésére, és ennek a használhatóságot kell elősegítenie. Azt a hangulatkeltést, amit az ellenzék produkált, egyértelműen visszautasították a koalíciós képviselőtársak, és azt is visszautasították, hogy ne nyúljunk hozzá ehhez a szövetkezeti törvényhez; meg azt is visszautasították, ami szintén elhangzott az ellenzék részéről, hogy itt minden rossz és minden bizonytalan. Egyértelmű volt az a vélemény a koalíción belül, hogy itt a lehető legsürgősebben lépni kell, sőt ez kötelességünk; pontosan meg kell nézni, hogy mit lehet és mit kell tennünk, hogy a szövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok jogai helyreálljanak.
A szövetkezeti tagok viszont vegyék tudomásul, hogy a sorsukról – ha elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot – maguknak kell dönteni, és nem a Parlamentnek! A Parlamentnek egy kötelessége van, hogy a tulajdonosoknak minél nagyobb szabadságot adjon.
Képviselőtársaim! Végezetül ismertetem a bizottsági vita eredményét: nyolcan igennel szavaztak, egy tartózkodás volt, és öten nemmel szavaztak a törvényjavaslat általános vitára bocsátásáról. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
