BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelőtti vitából is egyértelműen kiderült, hogy az az elképzelés, amit annak idején 89–90-ben kialakítottunk, és talán egyedül az MDF mondott ki egyértelműen: miszerint a magyar mezőgazdaság jövője a magántulajdonon alapuló termelés… (Juhász Pál az SZDSZ-es képviselőtársaival beszél, majd elhagyja az üléstermet.) …Megvárom, amíg Pali kimegy, mert egy kicsit ideges.
… és ez a magántulajdon egy kezelhető átmeneten keresztül alakul ki, mivel ennek az átmenetnek a kezelése valóban nehéz. Elsősorban ez a kezelhető átmenet okozza a mai vitát. Egyik oldalról azzal támadják, hogy miért ilyen gyorsan, miért ilyen erőltetetten; a másik oldalon pedig, hogy miért ilyen lassan.
Talán ez mutatja a legjobban, hogy a lehetőségeken belül jó úton próbál járni a kormányzat, és mindig megpróbálja megtenni azt, amit lehet. És mi az, ami lehet? Itt válaszolnék Glattfelder képviselőtársamnak a törvénytervezettel kapcsolatosan. Sajnos, a játéktér kicsi, és ezen a játéktéren belül kell a kormányzatnak megoldani azokat a kérdéseket, amelyek itt elhangzottak. Itt a kulcskérdés a szétválás lehetőségének megteremtése.
Ez alatt a rövid idő alatt másra nincs is lehetőség. Ez természetesen kevés, az átalakulás folyamatában még sok apró lépés lesz, amikor a szövetkezeti törvényt módosítják, és sajnos – Lakos képviselő úrnak mondom – az átalakulás ilyen. De most ezen a lépésen keresztül kezelhetjük az összes többi problémát.
Ugyanis mi történik? Az történik, hogy ha a szövetkezetben lehetőség lesz a szétválásra, akkor lehetőség lesz a versenyre. Lehetővé válik, hogy versenyhelyzet alakuljon ki az addigi monopolhelyzet helyén. Ezen keresztül részben versenyeznek az új egységek azért, hogy a föld művelési jogát megszerezzék a földtulajdonosoktól; a másik pályán pedig versenyeznek, hogy a vagyon működtetésének jogát megszerezzék. Akkor már már nem úgy vetődik fel a kérdés, hogy kedvező-e, ahogy Lakos úr mondta – a 15–30%, amit ígérnek az üzletrészekért a kívülállóknak, illetve tagoknak, hanem piaci áron kelnek el ezek a vagyonok. Így könnyen előfordulhat, hogy maga a működtetés is üzlet lesz a tulajdonosoknak.
Azért mondtam el mindezt, mert ez a leglényegesebb kérdése ennek a törvénymódosításnak. Az összes többi ehhez képest lényegtelen. Ezen keresztül nyílik esélye a kívülálló üzletrész-tulajdonosnak, hogy kapjon valamit az üzletrészéért és a belsőnek, hogy érdemes legyen megtartani. Ne legyen pánikhangulat, hogy most adjuk el – és sajnos, erre már történtek rájátszások: rávenni az üzletrész-tulajdonosokat, hogy azonnal adják el az üzletrészüket, mert esetleg holnap kevesebbet ér –, hanem érdemes lesz róla gazda módjára gondolkodni és gazda módjára bánni vele.
(10.40)
Sokszor elhangzott, el is hangzik még, azt hiszem, jó néhány évig, és úgy gondolom, hogy a következő ciklusnak is lesz teendője a szövetkezeti törvényen kívül is a mezőgazdasággal kapcsolatosan még, hogy kellett volna; későn; miért nem? Nézzünk szembe önmagunkkal és valljuk meg: ennyire volt képes ez a Parlament.
Ez a feladat: egy szocialista típusú mezőgazdaságból egy piacorientált, magántulajdonon alapuló gazdaságot csinálni igen nehéz. A hiba ott történt, amikor 59–61-ben elkezdték Magyarországon a szövetkezeteket szervezni, még akkor is, ha ennek eredményeképpen Magyarországon volt egy fellendülési ív, kihasználva ennek a lehetőségeit. De a hiba ott történt, s az összes gondunk ma ebből a ballépésből származik, és ennek a korrigálása sokkal nehezebb, mint azt hittük.
Számtalan kérdéshez hozzá lehetne szólni a törvénnyel kapcsolatosan, de nem látom értelmét. Mert ha a Parlament ezt a kérdést kezelni tudja, lehetővé teszi, hogy szétváljanak a szövetkezetek, s érdeke ma már, és fölismert érdeke, és ennek örülök, a szövetkezetekben dolgozó agrárértelmiségieknek is az, hogy a monopolhelyzet megszűnjön, ők ezt fölismerték, fölismerik, akkor már nagyon sokat tettünk, természetesen elismerem, hogy ez nem elég.
Hosszabb távon természetesen állami beavatkozásra is szükség lesz a külső üzletrész-tulajdonosok vagyona értékállóságának a megőrzése érdekében, hogy a tőke koncentrálását elősegítsük, de valljuk meg őszintén, ebben az ügyben már azért történt valami. Ugyanis az adókedvezmény, amit szintén ez a Parlament megszavazott azoknak, akik üzletrészt vásárolnak, már abban az irányban hat, hogy aki üzletrészt vásárol a szövetkezetben, adóalapjából 30% erejéig leírhatja.
Nehezíti a helyzetet, hogy az elmút évtizedekben a magyar vidéken kialakult egy olyan csoport, olyan réteg, amely egyelőre nem tudja elképzelni magát mint önálló vállalkozót, és nemcsak anyagi okok miatt nem. Van egy csoport a magyar mezőgazdaságban, mégpediglen népes csoport, amely nem tud, nem akar vállalkozni, tehát azt, amit itt Szabó Lukács oly fennhangon követelt, a szétverést, egyszerűen felelősen nem lehet támogatni. Én elmondtam azt, hogy mi a jövő a magyar mezőgazdaságban, hogy képzeljük mi el, de bizonyos gátjai vannak, és ez is egy gátja. Itt is, sajnos, mint ahogy a lábon lévő sebnek a gyógyulásához is idő kell, a magyar gazdaság sebeinek a gyógyulásához is időre van szükség. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
