CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szövetkezeti törvény módosításának témáját annyira agyontárgyaltuk már, hogy alig maradt nekem valami. Nem is akartam én ehhez hozzászólni, mert részletesen kifejtette az álláspontját Kis Zoltán, Szabó Lukács, Bogárdi Zoltán, Sipos, Glattfelder, Lakos képviselőtársam.
Lakos képviselőtársamnak külön kell, hogy válaszoljak, mert nem tudtam már magamba fojtani azt az indulatot, amit a hozzászólása kiváltott belőlem. A közgyűléssel kapcsolatosan azt mondta, hogy Bogárdi és Szabó Lukács álláspontja ma nevetségessé válik. Nem tudom, hogy az ő álláspontja mivé válik akkor, amikor közgyűlésről beszélünk! A közgyűlés összehívása, ha nem határozatképes, akkor 15 nap múlva, de ugyanazzal a meghívóval kimehet…
Nemrégen tanúja voltam annak, hogy egy szövetkezet összehívta a közgyűlést 14 órára egy rövid újsághirdetésben úgy, hogy "amennyiben határozatképtelen, akkor 14 óra 30 percre hívom össze" – ugyanabban a hirdetésben, ugyanazzal a napirenddel! A következő közgyűlésen már nevetségessé válik, hogy hányan jelennek meg. Ezen a közgyűlésen 500 tagból 9 volt jelen, s 9 ember döntött 500 ember vagyonáról! Az 500 ember többsége még ma sem tud arról, hogy ott közgyűlés volt. Egyáltalán minek kell törvényben előírni a közgyűlési határozatképességet? Ez az egyik dolog.
A másik dolog: egyszer hallottam egy sajtótájékoztatón, hogy Lakos képviselőtársam azt mondta, eljutunk lassan oda, hogy kiverik a tagokat a szövetkezetből. Elgondolkodtam rajta: hogyan lehet valakit kiverni valahonnan, olyanok hogyan verhetik ki, akik nincsenek bent? Ha azok a tagok bent vannak a szövetkezetekben, ragaszkodnak hozzá, nem lehet őket onnan kiverni. Képtelenség!
A másik: Glattfelder képviselőtársam azt mondja, ha ki akarnak válni a közgyűlésen, akkor olyan manipulációhoz is folyamodhatnak egyes tagok, hogy átjelentkeznek, máshová jelentik be magukat, nem azon a településen vannak, nem akarnak ottmaradni, vagyis a kiválókhoz akarnak csatlakozni. Ez majdnem azzal cseng össze, mint amikor azt mondta, hogy a tsz megalakulásakor a kehes lovakat is bevitték a szövetkezetbe a tagok.
Amit Szabó Lukács és Bogárdi Zoltán képviselőtársam elmondott, az nagyon valós, valójában úgy van. Bogárdi azzal kezdte, hogy a tulajdonviszonyok rendezése a fontos, az, hogy a magántulajdont helyezzük előtérbe. Sajnos, ez itt nem valósult meg. Hoztunk szövetkezeti törvényt, átmeneti törvényt, de hibás volt mind a kettő. Az egyik azért volt hibás – Juhász Pál nagyon szépen rátapintott –, mert félre lett vezetve a tagság, nem lett tájékoztatva, nem váltak ki azok, akik ki akartak volna válni. Utána észbe kaptak, hogy jogvesztés történt, mert időben nem jelentették be a kiválási szándékukat.
(11.20)
A szövetkezeti törvény pedig olyan, hogy be van betonozva oda az üzletrész, onnan kivinni a törvény szerint nem lehet. Ezért vált szükségessé a szövetkezeti törvény módosítása.
Amikor a miniszterelnök úr – Boross Péter miniszterelnök úr – felsorolta a legfontosabb törvényeket, amiket még ebben a ciklusban kell meghozni, ide sorolta a szövetkezeti törvényt is – de attól félek, hogy már ez sem fog megszületni. Megkaptam a jövő heti programot: az utolsó előtti napra tették be a szövetkezeti törvény határozathozatalát, és attól félek, megint nem lesz rá idő, és úgy fog az Országgyűlés dolgavégezetlenül széjjelmenni, hogy ezt sem tudtuk meghozni.
Gyakorlatilag a tulajdonviszonyok rendezése nélkül itt nem lesz meg a mezőgazdaság olyan átalakítása, amilyet szeretnénk: nem lesz mezőgazdasági föllendülés, nem lesz komoly gazdasági élet – pedig a mezőgazdaság az ország gazdaságának a legfontosabb alapja. A parasztság képezte ennek a nemzetnek a gazdasági gerincét, és ez a legfontosabb, mert ez az éltetőeleme ennek az országnak; az élelmiszer-termelés. De hát, ha a tulajdonviszonyokat nem rendezzük, akkor mi lesz itt?
Oda jutottunk, hogy míg korábban azt mondták: "Kinek kell a föld? Nem kell senkinek!" – ezt főleg a téeszvezetők, a téeszlobby hirdette –, lám, most, hogy ki lehet adni a földeket vagy ki kell adni, viszik ki a földeket a szövetkezetekből. Olyan földéhség jelentkezik, hogy a legtöbb szövetkezetben alig marad annyi föld, hogy legalább megtermeljék ott a takarmányt az állatállománynak.
De a föld műveléséhez szükséges vagyon eszközei bennmaradtak a szövetkezetben. Azokhoz azok a földtulajdonosok, akik igényelték a földet – és most már kivették – nem tudnak hozzájutni. Mivel művelik meg a földet? – ez egy nagy probléma, nagy kérdés. Most mind szaladgálnak a hiteligénylés után, szaladgálnak a földművelési hivatalokba, adják be a pályázatokat, keresik a számviteli szakembereket, akik majd segítenek elkészíteni a pályázatokat – hogy valamiképpen hozzájuthassanak hitelhez. Na de hogyan lehessen olyannak hitelt adni, akinek nincs mása, csak termőföldje van – és az meg nem zálogképes, hogy el lehessen zálogosítani. Oda még nem jutottunk el, ilyen törvényünk sincsen.
Ezért nagyon fontos ennek a szövetkezeti törvénynek a módosítása – ami mégsem fogja megoldani a mezőgazdaság átalakítását, csak jobbító lesz, egy lépéssel visszük előbbre. Azt hiszem, a következő parlament kompetenciája lesz majd, hogy rendet tegyen ezen a téren. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
