HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szigetköz és a Duna ügye – azt hiszem – nem először fekszik a Parlament asztalán, és biztos vagyok benne, hogy a további időszakban ide fog még kerülni, és kénytelen lesz foglalkozni ezzel a magyar Parlament.
Nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, és azt hiszem, hogy nagyon kevés víz fog még eljutni a szigetközi mellékágakba addig, amíg Hágában a nemzetközi bíróság remélhetőleg véglegesen, legalábbis jogi szempontból véglegesen pontot nem tesz ennek az ügynek a végére. A Hágai Nemzetközi Bíróság döntése természetesen kulcsfontosságú ebben az esetben. Kulcsfontosságú kérdés, hiszen mind a vízmegosztás, mind a vízpótlás és a károk elhárítása ügyében teendő közbenső intézkedéseknél a magyar fél részéről erre a döntésre figyelemmel kell lenni. Nyomós érdekünk fűződik a hágai per esélyéhez, ahhoz, hogy Magyarország számára ott megnyugtató ítélet szülessen.
Meg kell mondjuk, hogy nemcsak a jogi tétje és a jogi kockázata nagy ennek az ügynek Hágában, hiszen jogilag hozhat ugyan kedvező döntést a hágai bíróság Magyarország szempontjából, azonban eljuthatunk egy olyan állapothoz, hogy addigra nincs már mit megvédenünk, nincs mit kiaknáznunk a kedvező jogi döntésből, mert időközben a védett természeti környezet és az az érdek, ami ehhez fűződik, addigra véglegesen, helyrehozhatatlanul és visszafordíthatatlanul elpusztul.
Ez az intézkedési terv, amelyet a Parlamentben tárgyalunk, ezzel kapcsolatos, ehhez fűződik, a vízpótlásról van szó. 1992. október 25-e óta kritikus helyzet állt elő a Szigetközben, amióta a szlovákok jogellenesen megvalósították a C variáns létesítményeit, azóta az Öreg-Duna medrében kritikusan csökkent a víz szintje, a hullámtéri mellékágakban elpusztult az élővilág, kezd megváltozni a növényzet, a természeti flóra, és megfigyelhetők a fenyegető károk, a károsodás jelei az erdőgazdálkodásban és a mezőgazdasági környezeten is. Képviselőtársaim is utaltak arra, hogy a 24. órában vagy talán már a 24. órán is túl vagyunk, tehát a károsult félnek, ebben az esetben Magyarországnak a károk enyhítése és mérséklése érdekében tennie kell valamit.
A megoldás vitatott, a szakemberek, mérnökök által kidolgozott fenékküszöbös megoldás elfogadása vagy el nem fogadása ennek a vitának a tétje, és a képviselők, parlamenti frakciók részéről előterjesztésre kerültek más-más műszaki megoldások is, amelyek más-más elgondolások szerint, de valamiképpen a károk enyhítését és mérséklését szolgálják. Amit a Parlamentnek mint laikus és politikai döntéshozó testületnek ezek közül figyelembe kell vennie, amit figyelembe tud venni, az – azt hiszem – nem a műszaki számítások, nem a különböző bonyolult összefüggések láncolatának a megvizsgálása, hiszen ahhoz mi kevesek vagyunk, még akkor is, ha elérhető, rendelkezésre áll támogatásunkra a szakértői háttér.
Az idő szorításában élünk, hiszen egy-két hónapon belül olyan helyzetnek kell a Szigetközben keletkezni, amikor is ezek a hullámtéri ágak valamiképpen természetközeli, az eredeti állapothoz közelítő, természetesen azt soha elérni nem tudó vízmennyiséget és vízhozamot kapnak, mert csak ezzel az egyetlen úttal és megoldással háríthatók el a fenyegető károk. Felmerült a fenékküszöbös megoldás megépítése, és ezzel kapcsolatban az 1843. folyamkilométernél ennek a felépítése és a dunakiliti duzzasztómű részleges felhasználása. Jogi szempontból az a vitatott kérdés, hogy ez üzembe helyezésnek minősül vagy nem. Véleményünk szerint ez nem minősül üzembe helyezésnek, hiszen az eredeti tervek, funkciók, a duzzasztással kapcsolatban a szlovákokkal kötött alapszerződésben rögzítettek szerint kell – véleményünk szerint – figyelembe venni ezt, és a C variáns szlovákok általi megvalósítása után értelmetlen is a kérdésfelvetés, hogy: Dunakilitinél duzzasztás és a szlovákoknál a C változat létesítményeinek a működtetése.
Ez nem a duzzasztásra, hanem a vízpótlásra és a kárenyhítésre való felhasználását jelenti ennek a dunakiliti műnek, és korántsem az eredeti funkcióra és célra való felhasználását. A nemzetközi jogban és a polgárjogban ismert az a kötelezettség, hogy a károsultnak lehetőleg mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a károkat elhárítsa, tehát a magyar fél oldalán fennáll ez a kárenyhítési kötelezettség. A másik, hogy véglegesnek vagy nem véglegesnek tekinthető. Ismereteink szerint és a Kormány által nyilvánosságra hozott elképzelések, tervek szerint ez ideiglenes mű, nem tekinthető véglegesnek; a szlovákok által ajánlott kazettás fenékküszöbök valóban véglegesnek tekinthetők, amelyek elbontása nem vihető végbe és hajtható végre olyan módon, mint ennek az ideiglenes, határozottan mondom, ideiglenes fenékküszöbgátnak az elbontása.
(9.30)
A másik – a szivattyús – megoldás több részről felmerült. Ismereteim szerint ez nem tudná meghozni a kívánt mértékű hatást. Az egyik ok a költségessége, a másik a funkció bizonytalansága, a harmadik pedig, hogy rendkívül nagy környezeti károkkal járna. Ebből hadd ismertessek néhányat. A kettes szivattyúteleptől 100 m távolságra 25 dízelmotoros szivattyú egyidejű üzemeltetésekor a zajintenzitás szintje 58,9 decibel lesz. Naponta 26400 l gázolajat kell kiszállítani a helyszínre, ahol annak áttöltése még a legnagyobb gondosság mellett is súlyos környezetszennyezés veszélyét hordozza, és amely felhasználása folyamatosan körülbelül 65 városi autóbuszéval megegyező korom-, kén-dioxid-, szén-monoxid, nitrogén-dioxid- stb. kibocsátással jár. Ebben a 65 darab dízelmotorban körülbelül tíznaponta olajat kell cserélni, ez hat hónapos tenyészidőszakban mintegy 17,5 t fáradt olaj mint veszélyes hulladék előírásszerű elhelyezését kívánja meg. Környezeti szempontból tehát semmiképpen nem lenne megnyugtató ez a megoldás.
Tisztelt hölgyeim és uraim! A kereszténydemokrata frakció részéről támogatjuk a Kormány által előterjesztett megoldást, mégpedig azért, mert úgy véljük, hogy a jelenlegi helyzetben a leggyorsabban, a leghatékonyabban és a legrövidebb idő alatt megvalósítható változat. Ez az egyedüli változat az, amelyik a vegetációs időszakra, tavaszra garantálni tudja azt, hogy a természet ne károsodjon. A szigetközi emberek számára is ez lenne a megnyugtató, hiszen ez a probléma már-már nemcsak ökológiai, hanem súlyos társadalmi problémává növi ki magát a Szigetközben. És ha további késlekedéshez vezetne a szükségintézkedés megtétele, akkor, azt hiszem, joggal kárhoztatnák a Kormányt és a kormányzati szerveket.
Én azt gondolom, a Kormányra szórt kritikák ebben az ügyben azért túlzóak, mert a Kormány mindent megtett annak érdekében – a szlovák féllel való tárgyalásokkal, mindent megtett az EK-közvetítés érdekében –, hogy megegyezésre jussunk, de látható, hogy a szlovák fél ebben az ügyben nem tanúsít jó szándékot. Egy cél vezeti: az energianyerés; az, hogy a magyar oldalon nem lesz elegendő víz, a szlovák fél számára mellékes. Az összes olyan műszaki létesítmény, amely számunkra több vizet biztosíthatna, szlovák területen van, a vízkormányzás már közel másfél éve szlovák kézben van, tehát egyoldalú függőségben van Magyarország a szlovákoktól. Ha tehát itt hibáztatunk és valahova mutogatunk, akkor tessék a szlovák kormány magatartására is rámutatni, mert elsősorban a szlovák fél magatartása volt az, amely ezt a súlyos helyzetet előidézte a Szigetközben. Erről sokan szeretnek elfeledkezni. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
