KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ)
KISS RÓBERT, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Igyekszem nagyon rövid lenni az elkövetkezendőkben, ugyanis sok képviselőtársam már sok mindent elmondott a vízlépcsővel kapcsolatosan, amit én is szándékoztam.
Én hadd mondjak egy összehasonlítást, vagy hadd kezdjem egy összehasonlítással a mondandómat. Ugye, emlékeznek még képviselőtársaim arra, hogy 1988-ban is vitatkozott a Parlament a vízlépcsőről. És akkor, az akkori környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter egy azóta már klasszikussá vált kifejezést használt: a vízlépcsőt és demokráciát! Ez az alapja tulajdonképpen számomra az összehasonlításnak, ugyanis valamilyen módon, azt hiszem, jelenleg is, sajnos, hasonló a helyzet az akkori állapotokhoz.
Mi is ez a hasonlóság? Amikor ez a mondat vagy kifejezés elhangzott, akkor is egy árukapcsolás volt a vízlépcsőhöz; valamilyen más árut kapcsoltak, ha úgy tetszik, a demokrácia kifejezésével vagy a demokráciával. Mit kapcsolnak most a vízlépcsőhöz? A Szigetköz vízellátását. Tehát most nem az van, hogy vízlépcsőt és demokráciát, hanem vízlépcsőt és vizet a Szigetköznek! Azt hiszem, hogy ez az összehasonlításnak az alapja.
Milyen hasonlóság van még az akkori kormány és a jelenlegi Kormány között? Mindkettő, úgy hiszem, akkor már a mandátumának a vége felé járt, vagy a vége felé jártak, járt az a kormány is és a jelenlegi Kormány is. Mindkettő a saját erejét és a saját presztízsét kívánta valamilyen módon demonstrálni, mert azt gondolom, ez is kifejezetten egy erődemonstráció, a Kormány erejének demonstrációja, mert különben miért úgy került volna beterjesztésre ez a határozat, hogy csütörtöki napon Boross Péter miniszterelnök úr a Szigetközben nyilatkozik, hogy megoldják ezt a problémát, és hétfőn mit lát az ember, hogy hétfőn ez a határozati javaslat már az Országgyűlés előtt van. És nemcsak hogy az Országgyűlés előtt van, hanem az Országgyűlés napirendjére is tűzték, kedden már dönteni és határozni is kellene erről a határozatról, ami, azt hiszem, hogy eléggé példátlan az Országgyűlés történetében, mert aznap, amikor a tárgyalást megkezdtük, illetve a következő napon, még a legritkább esetben tárgyalta a plenáris ülés és a Parlament is; még olyan esetben is, amikor sürgős és kivételes eljárásról volt szó.
És miért volt ez ilyen hirtelen és ennyire sürgős? Hiszen azt is látni kell, hogy ennek a cselekvési programnak a legutolsó beterjesztési határideje 1993. december 15-e volt. Ez a határidő közel három hónappal múlt el; azóta tulajdonképpen a határozatban észleltek szerint semmi nem is változott; nem is változott. Hiszen itt is még olyan alternatívát tartalmaz ez a határozat az 1. számú mellékletében, amire már felesleges hivatkozni, aminek már nincs is értelme. Mert ez arra hivatkozik, hogy ha a szlovák fél is elfogadja az Európai Közösség szakértői bizottságának ajánlását, akkor ilyen és ilyen cselekvési programot valósítunk meg. Ez nem történt meg; ezért azt hiszem, hogy fölösleges volt a mellékletet a határozatba beletenni. De lehet ez bizonyos mértékig, ha úgy tetszik, a figyelem elterelése is; ugyanis el kell olvasni a következő mellékletét is ennek a határozatnak. A következő melléklete ugyanezt a programot tartalmazza, csak jóval jelentősebben felgyorsítva az eseményeket; az Európai Közösség ajánlásához képest is felgyorsítva az eseményeket.
Mi a hasonlóság még az 1988-as és a jelenlegi tárgyalás között? Azt hiszem, hogy a Kormány akkor is a sajat felelősségét igyekezett kiküszöbölni, vagy a saját felelősségét igyekezett a Parlamentre ráhárítani. Azt hiszem, most is ez történik. Mert miért olyan sürgős, vagy miért volt ez olyan sürgős akkor, az után a nyilatkozat vagy látogatás után? Hiszen valamennyiünk számára egyértelmű volt, hogy közel két évvel ezelőtt elterelték a Dunát, minden év elején általában tavasz szokott lenni; és miért kellett ezt most beterjeszteni, amikor december 15-e volt a határidő. És a tavalyi év során, egy év alatt ez már a negyedik határidő volt. Ugyanis a Kormány negyedszer kérte a határidőnek a meghosszabbítását: 1992. december 31-e volt az első határidő, utána április, majd egy őszi határidő és legvégül a december 15-ei.
És mi még a hasonlóság a két tárgyalás között? Azt hiszem az, hogy most is és akkor is, az a kormány is rövid távú érdekeket helyezett előtérbe. Hiszen most is rövid távú érdekeket helyez előtérbe a Kormány; csak a határozatnak egy-két részét kell elolvasni, hogy köteles a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban tett intézkedéseiről a Kormány december végéig beszámolni. Hát, hölgyeim és uraim! Hol lesz már ez a Kormány december 31-én? Ez tipikusan áthárítása annak a felelősségnek, illetve annak a problémának, amelyet a Kormány az elmúlt év során nem tudott megoldani.
Mi ez a határozat röviden és tömören? És azt gondolom, hogy a részletekbe, azokba a részletekbe, amelyek a megoldással kapcsolatosak, majd talán a részletes vitában kellene bocsátkozni, ezért én ezzel most nem is foglalkozom, hanem a részletes vitában kívánok ezzel kapcsolatosan néhány elképzelést elmondani.
De mindössze, az itt elhangzottakra, hadd mondjak néhány reagálást. A költségek tekintetében például, hogy nem volt kidolgozott elképzelése azoknak, akik nem a fenékküszöbös megoldást kívánják. Hát azt gondolom, ha képviselőtársaim, akik ezt állítják, elolvasták volna azokat az anyagokat, amelyeket beterjesztettek a Kormány részéről, illetve más szakértők részéről is a bizottság elé, akkor nem mondták volna ezt.
(11.20)
Hiszen egészen pontosan kidolgozásra kerültek különböző megoldások költségei, a szivattyús megoldástól egészen a zsilip felnyitásáig. Nem tudom, hogy milyen hatalmas költséget igényel például egy zsilip felnyitása, ami enyhíthetne ezeken a károkon. A gyorsaság tekintetében: ez a leggyorsabb megoldás? Ez lenne a leggyorsabb? Szintén visszatérve a zsilipre: egy zsilip felnyitásánál gyorsabb? Vagy egy gomb megnyomásánál gyorsabb az a megoldás, amelyik a Duna közepén keresztben egy gátat épít? Hát azt hiszem, ezen lehetne vitatkozni, vagy talán felesleges is vitatkozni, hiszen teljesen egyértelmű a dolog.
A Kormány mindent megtett ennek érdekében? Azt gondolom, hogy ennek érdekében a Kormány a saját kötelezettségét sem teljesítette, hiszen az árvíz- és belvíz-kárelhárítás feladatai közé tartozna – mint kár – ez a kárelhárítási tevékenység is. Ez az egyetlenegy olyanfajta kárelhárítás vagy kárenyhítés a Szigetközben, amelyhez az Országgyűlés hozzájárulására van szükség, hiszen a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer egyik fő létesítményét helyezi üzembe. Más megoldásokhoz – amelyek többször elhangzottak bizottsági üléseken és itt is – nincsen szükség az Országgyűlés döntésére, hiszen az Országgyűlés korábbi határozataival összhangban lennének ezek.
Mindezeket összegezve azt gondolom, hogy ez a határozati javaslat nem más, mint a felelősségnek, annak a négy évnyi tehetetlenségnek az Országgyűlésre hárítása, annak a – tulajdonképpen mondhatnám így – szerencsétlenkedésnek az eltussolása vagy elodázása valamilyen módon, amit a Kormány ebben az ügyben az elmúlt négy évben tett. Azt hiszem, azt is valamennyi képviselőtársam tudja, hogy 1990-ben a bős– nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye azon kevés ügyek közé tartozott, amelyben valamennyi párt, mind a hat, akkor Parlamentbe került párt egyetértett. Valamennyi párt képviselője a különböző bizottságokban egy véleményen volt, különböző határozati javaslatok is születtek. Ehhez képest az Országgyűlés határozata erről több mint egy évet váratott – már az első határozat is – magára.
Ezért összességében még egyszer hangsúlyozom, hogy véleményem szerint ez a határozati javaslat nem más, mint ennek a négy évnek, a Kormány négyéves tehetetlenségének az Országgyűlésre hárítása és eltussolása. Köszönöm szépen. (Taps.)
