PAP ANDRÁS (MDF)
PAP ANDRÁS (MDF)
PAP ANDRÁS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először két reflexióval szeretném kezdeni. Az egyik Székelyhidi képviselőtársam megnyilvánulásához kötődik. Ő ugyanis az elmúlt ülésnapon a dunai vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó bizottság előadójaként két olyan mondatot mondott, amely nem egészen pontosan felel meg a bizottságban felvetődötteknek.
Az egyik az, hogy az úgynevezett fenékküszöb ellenzői csak ötletszinten mutattak fel megoldást, mindössze kiviteli szinten. Ez nem egészen felel meg a valóságnak. A másik pedig egy szubjektív érzékeltetéssel kapcsolatos. Székelyhidi képviselőtársam úgy éreztette, mintha csak a fenékküszöb támogatói éreztek volna felelősséget a Szigetköz és Szigetköz vízzel való ellátása iránt. Ez sem felel meg a valóságnak.
A másik ilyen reflexió pedig a szocialista környezetvédő horgász képviselőtársamnak szól. Kedves szocialista horgász képviselőtársam! Talán inkább akkor kellett volna környezetvédőként fellépni, amikor ennek az egész ügyletnek a kezdetén letaroltak 60 km2 ártéri erdőt és egy betonkolosszust építettek föl iszonyatos energiapazarlással, soha meg nem térülő beruházásba vitték bele az országot, és egy nemzetközi konfliktus nyilvánvaló eredetét okozták. (Illéssy István jelzi, hogy nem hallható jól a felszólalás. – Pap András elnézést kérve megigazítja mikrofonját, s folytatja.)
A Szigetköz kárainak enyhítésére teendő intézkedések körét három problémakör együttes mérlegelése alapján lehet csak meghatározni. Elsőbbsége van megítélésem szerint a külpolitikai és nemzetközi jogi szempontoknak, mivel a szlovák fél egyoldalúan elterelte a nemzetközi határfolyót, a Dunát, megsértve ezzel Magyarország területi integritását. A kérdésben talán újfent érdemes volna megkérdezni a térségben, Szlovákiában élő magyarok véleményét is.
Másodsorban szem előtt kell tartani, hogy a környezeti értékek megóvását, a természeti értékek megóvását, az ökológiai szükséghelyzet megelőzését célozta a vízlépcsőrendszer építkezésének felfüggesztése, majd az 1977-es szerződés megszüntetése. A Duna elterelése ijesztő közelségbe hozta ezeket a károkat, Közép-Európa legnagyobb ivóvízbázisának tönkrementele fenyeget, és az ivóvízkészlet megőrzése sorskérdéseink egyikévé vált, hiszen földrajzi helyzetünk miatt a megújuló vízkészletek szempontjából Magyarország Európa legkedvezőtlenebb adottságú országa. Bármilyen Dunát érintő beavatkozás tehát súlyos környezetpolitikai kérdés.
Végül, de nem utolsósorban a harmadik körülmény, hogy a Duna elterelése közvetlen károkkal sújtotta a Szigetközben élőket, az érintett lakosság kárait mindenképpen meg kell határozni és enyhíteni kell.
A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyének súlyosságát mutatja, hogy az Országgyűlés szükségesnek tartotta, hogy külön bizottságot hozzon létre a problémakör vizsgálatára és az intézkedések meghozatalának előkészítésére. E bizottság elnökeként szeretnék áttekintést adni, nemigen ácsingózva ezért a tisztségért, és szeretnék néhány szempontot közreadni a határozati javaslat mérlegeléséhez.
Mind az Országgyűlés, mind a Kormány eddigi határozatai és intézkedései egybehangzóan és megítélésem szerint a rossz külső körülmények és belső viták ellenére is céltudatosan szolgálták a súlyos problémák megoldását. Ezt tükrözi, hogy a Kormány intézkedései az Országgyűlés egyetértésével születtek. A szerződés megszüntetéséből, a Duna eltereléséből fakadó jogvitának a Hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről, a vízi közművek fokozott ütemű kiépítéséről az Országgűlés határozatokat hozott, törvényt alkotott.
(10.40)
Az Országgyűlés és a Kormány határozatainak tökéletes összhangja nagymértékben szolgálta a lehetséges kibontakozás érdekeit.
Most a Szigetköz vízpótlására teendő intézkedések körét kell meghatároznunk. Ezek főként műszaki beavatkozások, amelyekről csak azért kell döntést hoznunk, mert a hágai per vitelét és a stratégiai fontosságú vízkészleteket érintő vonatkozásai is vannak. A javaslatban megfogalmazott alapvető céllal, amely szerint a Szigetköz különleges élővilágának túlélését a Duna jogtalanul elvett vizét pótolva kell segíteni, alapvetően egyet lehet és kell is érteni. A műszaki módozatok vonatkozásában azonban körültekintően kell mérlegelnünk, és emlékeztetek arra, hogy már a tavalyi év során is született a jelenlegihez hasonló műszaki javaslat. Akkor a Kormány felkérése a dunai vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó bizottság vizsgálta annak végrehajthatóságát, terepi bejárásokon és a szlovák parlament illetékes bizottságával folytatott tárgyaláson tájékozódtunk a politikai és környezeti következményekről. Főként az 1992-es XL. törvényben foglaltak alapján mérlegeltük a Dunakiliti térségében létesítendő fenékküszöb megépíthetőségét. A kérdés az volt, hogy használatba vehető-e úgy a vízlépcsőrendszer részeként épített dunakiliti duzzasztó, hogy az ne ütközzön a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer valamennyi főlétesítménye üzembehelyezésének tilalmát megfogalmazó törvénnyel. A várható eredményeket áttekintettük.
A fenékküszöb tervezőivel folytatott megbeszéléseken ellentmondásos kép alakult ki az elérhető eredmények vonatkozásában. Vitatott volt az is, hogy a Dunakilitinél építendő fenékküszöb milyen mértékben szolgálja a szigetközi kárenyhítést, illetve a C változat véglegesítésére irányuló szlovák terveket. A dunakiliti fenékküszöb építéséhez fűződő szlovák érdekről a bizottság 1993. júniusi pozsonyi látogatásán meggyőződött, a szlovák vízépítő cég vezetője felajánlotta, hogy szlovák költségen megépíti számunkra a fenékküszöböt.
Tavaly nyáron összességében úgy ítéltük meg, hogy mind a hágai per vitele, mind a környezeti értékek megóvása szempontjából a dunakiliti keresztgát építésére tett javaslat nem kellően kidolgozott. Ezért bizottságunk tavaly júliusban határozati javaslatot terjesztett a Ház elé, amit képviselőtársaim nagy többséggel el is fogadtak. Eszerint a szigetközi károk enyhítésére programot kell kidolgozni, amelynek végrehajtása az Országgyűlés jóváhagyásával történhet. Figyelemmel az Országgyűlés határozatára, a Kormány felfüggesztette a dunakiliti keresztgát építését elrendelő határozatát. Időközben a károk enyhítésére több intézkedés is született, ezek között legfontosabbként említendő a vízi közművek gyorsított ütemű megvalósítását célzó országgyűlési határozat, amelynek nyomán kiemelt állami támogatásból már meg is indultak az építkezések.
A tervezet a vízpótlás megoldására tesz ismét javaslatot. Ennek azon része, amely szerint elsőbbsége van a hágai per vitele szerinti vízmegosztásnak, stratégiai céljainknak megfelel. Ennek az ez évi vegetációs időszakban történő megvalósulása azonban kérdéses az eddigi szlovák magatartás alapján. Nagy valószínűséggel más intézkedésre van tehát szükség a szigetközi élővilág túlélésének segítéséhez. Az erre a célra készült tervezet ismét csak a Dunakilitinél építendő fenékgátat és a dunakiliti duzzasztó részleges üzembehelyezését javasolja, anélkül azonban, hogy a bizottságunk által figyelembevételre javasolt külpolitikai és a vízkészletet érintő stratégiai szempontokat részletesen elemezné. Ezek hiányát mutatja egyébként a különböző vízpótlási változatok összevetésére készített elemző táblázat az előterjesztés 2. számú mellékletében, itt ugyanis főként csak műszaki szempontok szerepelnek. Ezért most összefoglaló jelleggel megismétlem azokat a külpolitikai szempontokat, amelyeket jórészt már Zétényi képviselőtársam is lényegretörően ismertetett, és amelyeket a dunakiliti keresztgát építéséről szóló döntés meghozatalakor vagy elvetésekor mérlegelni kell.
Nagyon fontos, hogy a Duna ügye nemzetközi politikai feszültség forrásává vált és válhat továbbra is. Ezzel kapcsolatban a mi érdekünk az, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt lefolyó perben pozícióinkat megtartsuk. Ez csak úgy remélhető, hogyha mindent megteszünk annak érdekében, hogy pozícióink ne gyengüljenek. Minden olyan intézkedés, amely a nemzetközi bíróság számára olyan közlést, üzenetet hordoz, hogy a magyar fél feladta korábbi álláspontját, elkerülendő, mert az tényleg azt jelenti – ahogy Zétényi Zsolt is mondta –, hogy beletörődtünk a Duna elvesztésébe.
A Szigetköz élővilágának megmentésére ezt a műszaki intézkedést csak akkor szabad megvalósítani, ha más lehetőség nincs. A javaslat háttéranyagai azonban más intézkedéseket is ismertetnek. Nyilván emiatt is van, hogy több képviselőtársam már módosító indítványt nyújtott be, amelyek a határozati javaslatnak erre a részére, az azonnal teendő műszaki beavatkozásokra vonatkoznak. Sürgős intézkedésekkel mindenképpen meg kell ugyanis oldani a Szigetköz vízpótlását. Egyúttal a lakosságot közvetlenül érintő károk enyhítésére is javasolni kell intézkedéseket.
Szeretném bejelenteni, hogy javasolni fogom – illetve már javasoltam is, mert elküldtem – a dunai vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó bizottságnak, hogy az azonos célból benyújtott módosító indítványokat bizottsági módosító javaslatban összegezze, és azt terjessze a Ház elé. Már most kérem képviselőtársaimat, hogy mind a határozati javaslatot, mind a módosító indítványokat az eddig nem kellő súllyal kezelt külpolitikai és környezetpolitikai szempontok szerint is mérlegeljék.
Megfontolásra ajánlok még egy szempontot. Az egyoldalú elterelés miatt keletkezett jogvita rendezéséhez nyilvánvalóan hosszú időre van szükség. A konfliktus kezelését a mindenkori kormányzatnak, hatalomnak kényszerűen vállalnia kell. Közvetlenül a választások előtt ezért nagyon kritikus lépésnek tartom azt, hogy a következő parlamentet, a következő kormányt, bármilyen színezetű legyen is az, olyan helyzetbe hozzák, amely az alapfeltételeket megváltoztatja, nevezetesen a hágai perben elfoglalt alappozíciónk feltételeit változtatja meg, és így kész helyzet elé állítja a következő kormányzatot is, vagy lényegében prejudikálásra utaló magatartással nehéz és eddig nem vállalt körülmények vállalására kényszeríti.
Ennyi volt talán a személyesebb, véleményemet színesebben is felvázolni kívánó rész előtt felszólalásomnak az a racionálisabb része, amelyet írásban is prezentálok.
Van egy latin közmondás, amely így szól; naturam expellas furca, tamen usque recurret – Horatiustól származik –, amely bő magyar fordításban úgy szól, hogy: visszalopódzik a természet, bár űzd ki husánggal, áttöri titkon győzve falát finnyás közönyödnek. Az emberi természet is ilyesmi; az építő és a vízzel játszó gyermek, amikor gátakat épít és vízfolyásokat terel el, ez is az emberi természet egyik megnyilvánulása, és ez a vizet és a természetet átalakítani kívánó igénnyel fellépő örök emberi természet újfent visszatér, és íme, itt is újfent felüti a fejét.
Ez az az ügy, amelyben a legkülönbözőbb szakterületek szakemberei vitatkoznak, és amelyre nem igaz az, hogy szakember a szakembernek nem vájja ki a szemét, mert külügyes a vízügyesnek, vízügyes a környezetvédőnek, környezetvédő a kisebbségi politikusnak vájja ki a szemét, és hoz érveket a saját kincsestárából, a dolog végén pedig itt áll a magamfajta bölcsész és moralizál, igyekszik valamiféle konkluziót levonni a saját képére. Nagyon sok személyeskedő vitát is láttunk, én igyekszem ettől a személyes vagy személyeskedő éltől eltekinteni, és inkább a jelenség szintjéről a lényegre tekinteni, ha ez megadatik. Bizonyos ugyanakkor az is, hogy jó volna, ha ebben az ügyben néhány személy a tükörbe tekintene, és ott vizsgálná, hogy miként épít a gravitáció kis patakokat az üvegfelületen.
Volt egy tiszta folyónk, volt és van az Országgyűlésünknek egy tiszta folyamata, van egy rendszerváltozásnak nevezett folyamat, amelynek ez a döntés, a vízlépcső építésének megállítása és más útra terelése egy nagyon fontos eleme volt. Ez a tiszta pillanat múlóban van.
(10.50)
Ma a szlovák oldalon ezzel az erőművel tiszta energiát termelnek. Ha valaki odamegy, és megnézi azt a beton kősivatagot, akkor azt mondhatja, ez a tiszta őrület, és nem a tiszta energia.
Bennem – szemlélve az itt zajló folyamatot – kérdések sorakoznak. Az egyik az, hogy vajon miért éppen most, a leköszönő Parlament amúgy is túlterhelt időszakában kerül ismét elénk ez a kérdés, és kap újabb hangsúlyt a Szigetköz vízigénye. Akkor, amikor – legalábbis a megítélésem szerint – a vegetáció kezdetén legalábbis, Istennek hála, az esőzésekből következően néhány nap vagy néhány hét előnyünk, lehetőségünk bizonyára van. Tehát a természet nem fog vízhiánnyal indulni, a mezőgazdaság bizonyára nem fog az első hónapokban vízhiánnyal küszködni.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az az igyekezet, amivel az Országgyűlés eddig igyekezett a vízlépcső, illetve a vízküszöb, a fenékküszöb építését lényegében meggátolni, most lankadóban van, és egész egyszerűen könnyebben át lehet vinni ma az Országgyűlésen ezt a korábban megakadályozott döntést. Ez egy jelenség.
Én azt hiszem, a két megoldásra bontható dilemma kétféle szemléletmódból adódik. Az egyik az: vajon közelebbi érdekeinkre és a közelebbi jövőre tekintünk-e csak előre, vagy pedig a távolabbira? És egyben azt is jelenti, hogy ha visszatekintünk a múltba, akkor csak a közelebbi múltat vesszük-e figyelembe, vagy pedig a távolabbi előzményeket is? Ezt érintette az a megnyilvánulásom, amely szocialista képviselőtársamnak szólt.
Racionálisan közelítve rendkívül ellentmondásos és végeredményben megoldhatatlan dilemma elé állítja a vizsgálót, hogy mi mennyi ebben a kérdésben. Képviselőtársaim közül többen ecsetelték már, hogy a különböző számok, amelyek felmerülnek ebben a kérdésben, olyan hihetetlen szórást mutatnak, hogy a magam részéről egész egyszerűen nem tudok a mai álláspontommal tényleg hitelt adni, csak azoknak a véleményeknek, amelyek mögött szubjektíve valamiféle emberi hitelt érzek, vagy látom azt a rendszert, amely mögött a tényleges jobbító szándék áll.
Mennyi az a kár, amelyet itt a Szigetköz valójában elszenvedett? Mit jelent az a kár, amit ma a Szigetköz népe elszenved? Vajon hogyan válik ez egyáltalán politikai kérdéssé? Miért nem tudja az a polgármester megmondani, aki a Szigetköz vízpótlásáért hangosan követelőzve jön ide a Parlamentbe, hogy mi a saját lakosságát, a saját településén lakó embereket ért kár? Bármilyen hozzávetőleges számot vagy adatot nem tud erre vonatkozóan mondani, csak annyit, hogy szükséges mennyiségű vízre van szüksége. Vajon mi a szükséges mennyiségű víz ebben a kérdésben? mennyibe kerülnek ezek a lehetséges vízpótlási megoldások?
Hadd utaljak itt csak egyetlen dologra, amit Horváth képviselőtársam mondott el a szivattyús vízpótlás horribilis költségeire vonatkozóan és az elképesztő környezetkárosításra vonatkozóan. Én mint filosz azonnal megkérdezem: miért nem lehetséges például egy műanyaghabbal, falból készített hangtompítóval – néhány tízezer forintos hangtompítóval – körülvenni ezeket a motorokat, amelyek oly sok decibeles zajt okoznak? Vagy: hol van ezzel szembeállítva annak a költségnek a mérlegelése, amely a ki tudja, milyen – mert a legkülönbözőbb vélemények hangzanak el – nagyságrendű, mennyire stabil, és mennyi cement felhasználásával készülő vízküszöb, fenékküszöb megépítéséhez kell?
Ki tudja ma egyáltalán megmondani, hogy menynyibe került az előző munkálatok összessége, mikor titkosak azok az adatok, amelyek az egész… (Rajkai Zsolt: Miért titkosak?) …vízlépcső építésére vonatkoznak? Az Állami Számvevőszék erről készült kimutatása máig nem kerülhet a nyilvánosság elé. (Rajkai Zsolt: De nem ez.) Nyilvánvaló az is, sokszor nem lehet meghatározni, de elképesztő összegekről van szó.
Tudomásom van róla, és nyilvánvalóan figyelembe kell venni azt, hogy itt egy sokféle szempontú, hasznosítású komplexumról van szó. Legújabban már talán az olajtárolás lehetősége is szóba jöhet, hiszen a nemrég kiömlött olaj – mintegy 80000 m3 – tárolására is rövid időre alkalmasnak bizonyult a gátrendszer.
Ugyanakkor azt sem ismerjük… És most mekkora károkat félünk valójában, hány fa, milyen élőlények kipusztulását féljük akkor, amikor korábban ennek a sokszorosát nem féltettük, és korábban ennek a sokszorosához hozzájárultunk? Nem tudom, miért nem történt eddig beavatkozás. Miért esnek véletlenszerűen – vagy tán nem így – egybe azok a szlovák, lényegében a vízzel való zsarolással egyenértékű, illetve a víz nem megadásával egyenértékű intézkedésekkel azok az ezen az oldalon bekövetkezett intézkedések, amelyek következtében kevesebb víz jutott oda, ahova egyébként magyar hatáskörben is juttathattunk volna vizet?
Miért nincs felmérés arra vonatkozólag, hogyan lehetne akár az egész Szigetköz mezőgazdaságát öntözővízzel ellátni? Hol vannak a mezőgazdasági tárca vagy a szakemberek erre vonatkozó számításai? Hiszen itt hihetetlen összegek vannak. Itt egy olyan mechanizmus van, amely ellen nem egészen értem, hogy a gazdasági bizottságban ülő tisztelt pragmatikus, reálpolitikus képviselőtársaim hogyan tudják jó lelkiismerettel adni a véleményüket ilyen egyértelműséggel. Hiszen itt egy olyan mechanizmus működik, ahol például a magánérdek, a magángazdaság érdeke és a verseny egyáltalán szóba sem jöhet. Itt az állami költségvetéstől függő és abból nem a Szigetközbe, hanem az állami költségvetésből bizonyos zsebekbe egy az egyben átpumpáló mechanizmusok működnek.
Nem akarom ezt az érdekközösséget, ha úgy tetszik, a vízügyi lobbyt valamilyen módon kárhoztatni. Természetes érdekek, egzisztenciák vannak emögött, amelyek eljutnak addig a szintig, ameddig ezt képviselni tudják. De akkor, amikor mi itt magánosításról és a magángazdaság előnyeiről beszélünk, a gazdasági bizottság ugyanezt a célt szolgáló kiváló szakemberei hogyan támogathatnak minden fenntartás nélkül és holmi "papírtigris"-indokokra hivatkozva egy olyan mechanizmust, amelybe számolatlanul ömlik a pénz. Ezt bátran ki merem jelenteni, mert milliárdokról is szó van. Itt a nagymarosi gát lebontására vonatkozó, általam laikusként is egyszerűen elborzasztónak tartott mechanizmusokra gondolok. Ezeket egész egyszerűen nem tudom megérteni és elfogadni, hogy ennek a mechanizmusnak a fenntartása, egyáltalán a versenylehetőségek behozása miért érdeke bizonyos embereknek. Illetve miért ennyire rövid távon tudnak csak gondolkodni? Miért nem lehet ebben távolabbra látni?
Nyilvánvaló, hogy ezek az érdekek – akár még a pártállami rendszerben is – mélységesen átszövik egész társadalmunkat, gazdaságunkat és a politikánkat. Az ellenzéknek itt az az érdeke, hogy a Kormányon elverje a port a tehetetlensége miatt. Ugyanakkor nem tudom, miért van az, hogy a kormánytisztviselő a vízügyből azon tördeli a kezét már, hogy igazából itt nem is vízügyes érdekről van szó: magasabb politikai érdekekről.
Mik lehetnek ezek a magasabb politikai érdekek? Választások? Hatalom? Vajon úgy működik ez a mechanizmus, hogy a szigetközi választópolgár, aki ott kertészkedik a Szigetközben, és a nadrágszíjára erősített poros Szokol rádión hallgatja, hogy milyen vita folyik itt most, miközben a gazdaságában dolgozik? Mint a sógorom is. (Dr. Kertész Zoltán: Huszonöt perce hallgat téged!) Még egypár percig fog hallgatni.
Vajon ki gondolja azt, hogy úgy működik a politika mechanizmusa és a választási döntések mechanizmusa, hogy attól fog valaki kormánypártra vagy másra szavazni, ha a Szigetközben a fenékküszöb épül meg, és esetleg a következő napokban a szlovák oldalon a győzelmi énekek hangzanak, illetve azt halljuk, hogy ennek a lépésnek a velünk perben álló fél örül, illetve az ő érdekét követi?
(11.00)
Vajon csak freudi elszólás-e az a Kormány előterjesztésében kétszer is előforduló igen furcsa kis kitétel, hogy itt magyar érdekű fenékküszöbről van szó? Ez egy magyar Parlament. A magyar Parlamentnek egy magyar minisztérium előterjeszt egy javaslatot, és ebben azt indokolja, hogy amit ő akar, az magyar érdekű. Vajon miért van erre szükség? Talán túl sokszor mondtuk azt, hogy ennek a fenékküszöbnek a megépítése itt most éppen nem a hosszú távú magyar érdekeket szolgálja, hogy ezt kelljen bizonygatni? (Rajkai Zsolt: Így van!)
Ott van a külügy, amely egy sajátos mechanizmus és egy sajátos érdekszféra is. Nyilvánvaló, hogy a külügynek és a külüggyel foglalkozó embereknek az az érdeke, hogy azok a konfliktusok, amik nyilván megvannak – és most a hágai mederbe terelődtek, hála az égnek –, valamilyen módon elsimuljanak. Tehát tisztán látható, hogy például a nemzetközi jogászoknak azon véleményét, mely szerint egyértelműen rontja hágai esélyeinket a vízküszöb megépítése, a külügyből bizonyos tompító jelzések kísérik.
Úgy ítélem meg – anélkül, hogy sarkítani akarnám a kérdést –, hogy végeredményben két következetes megoldás lehetséges. Az egyik az, amely a fenékküszöbbel utat nyit a bősi vízi erőmű eredeti elképzeléseknek megfelelő továbbépítéséhez, hozzákapcsolva a nagymarosi vízi erőművet is. Ennek jeleit lehet látni a magyar közéletben, megjelennek reális zöld munkásőrök és más kiváló urak, megjelennek nagybecsű professzorok, akik immár azt kívánják épp ezekben a napokban, percekben, hogy a magyar fél kérjen bocsánatot egyrészt a vízépítőktől, kérjen bocsánatot a szlovákoktól, és építsük meg az egészet, tehát lépcsőzzük fel a Dunát, amely bizonyára erre itt most alkalmatlan, és fejezzük be azt, amit elkezdtünk.
A másik következetes megoldás pedig az lehet – amit itt én is javasolni igyekeztem –, hogy bírjuk ki, találjunk megoldást arra, hogy a hágai nemzetközi bírósági döntésig – ahol nem tudom elképzelni, hogy a jogunkkal ne éljünk, hogyha kellő következetességgel képviseljük; és bár új ügy lesz, mert környezetvédelmi ügyekkel még nem foglalkozott a hágai bíróság, de nem tudom, hogy egy jogállamban miben bízhat igazából egy jogállam képviselője, mint abban, hogy a jog, nemzetközi jogi szinten is, érvényesülni fog, és ha van igazságunk, akkor az érvényesülni fog.
Visszatérve a latin bölcsességre: a természet kiütközik. Kiütközik a természet, visszatér akkor is, ha letaroljuk, felüti fejét a Szigetköz letarolt holt ágai mentén is és a letarolt területein is. Azt hiszem, bennünket inkább az kellene foglalkoztasson, illetve afelé kellene, hogy előrelépjünk, hogy a természetnek ismét az az oldala kerüljön elő, és az kerüljön a felszínre, amely a természetet immár nem legyőzni akarja, hanem vele együtt élve mértékkel képes azzal bánni.
Itt a Parlament I-es kapuja mellett ül egy úriember, aki a sorsába merülten alig hallja, hogy fecseg a felszín és hallgat a mély. Én arra szeretném kérni képviselőtársaimat is, hogy a Duna tiszta vizében elmélyedve tudjunk majd az elkövetkező évtizedekben is gondolkodni a saját sorsunkon, és a távolabbi jövő érdekeit és szempontjait szem előtt tartva hozzuk meg lelkiismerettel döntésünket. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
