RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban csak nagyon röviden kell e kérdésről beszélni, mert már egy évvel ezelőtt a tetteké lett volna a hely és nem a vitáké, a beszédé. Az előzmények mindenki számára ismertek, félrevezető reményeinkkel szemben megépült a "papírtigris", ennek árnyékában született az első parlamenti döntés is. Azóta a C változat működik, épül a második ütem, minden kár Magyarországot terheli és elsősorban Szigetközt. Emberi, gazdasági, természeti kárról van szó.
A vita hosszú ideje húzódik a kárelhárításról, de bármiféle munkának az elhúzódása már eddig is nagy károkat okozott, a továbbiakban pedig még inkább és egyre inkább visszafordíthatatlan károk keletkeznek. A szakemberek két-három év alatt nem tudtak egymással megegyezni, a legszínesebb módon egymást vádolják a legkülönbözőbb megoldásokkal, a legkülönbözőbb oldali barátsággal és elfogultsággal. De itt mindenkit felelősség terhel, természetesen – azt gondolom – elsősorban a Kormányt, amely ebben nem volt elég határozott, és nem lépett időben, és nem tett meg mindent akár nemzetközi szinten, akár belföldön azért, hogy itt minél több probléma megoldódjon. Ugyanakkor én másokra is gondolok, azokra a szakemberekre, akik maguk is részt vettek abban, hogy eddig elhúzódjon ez a kárelhárítás és ez a döntés.
(9.20)
Most valójában már nem tehet mást a Parlament, mint hogy azonnal döntenie kell, ez a döntés nem lehet más, mint az, hogy a Szigetközben víznek kell lennie. A Szigetköz érdekében csak egyet lehet kérni, vizet, hiszen a vitáktól, a halogatásoktól a fák nem nőnek, a fű nem nő, itt minden pusztul.
Csak egyetlenegy dolgot szeretnék még ehhez hozzátenni, hogy van valamilyen sorrend, amit minden képviselőnek, minden pártnak, mindenkinek, aki ebben a kérdésben részt vesz, végig kellene gondolni, és talán az lehet a sorrend, hogy a legelső szempont az, hogy a Szigetközben víznek kell lennie, a második az, hogy egy hónapon belül meg kell történnie annak a megoldásnak, amely a vizet biztosítja, a harmadik talán az, hogy ne legyen ennek akadálya, hiszen a fenékgátnál például a szlovákok beleegyezése is kell, a negyedik szempont az, hogy a legkisebb környezeti kárral történjen ez, a legkevesebb káros következménnyel, és nyilván a következő és utolsó – több szempont is van – az, hogy a legkisebb költséggel.
Fel szeretném hívni mindenkinek a figyelmét, hogy én szintén tényleg nem akarok beleszólni abba, hogy fenékgát legyen, szivattyúzás legyen, gravitáció legyen, ezt döntse el valaki, de dönteni kell az egyik megoldás mellett, viszont azt szeretném jelezni és kérni a szakemberektől, szíveskedjenek korrekt számokkal dobálózni, hiszen itt a köbméterenkénti 27 fillértől kezdve a 2 Ft-ig vagy akár afeletti költségig mindent láttam a szivattyúzásnál, és láttam itt néhány száz milliós költséget, de ha 2 Ft-tal számolnak 40 m3/s-mal 200, tehát nem 300 napra, az 1,7 milliárd Ft-ot jelent a bedobott 100-200-300 milliókkal szemben. Tehát valójában meg kell gondolni, hogy fenékgát, szivattyúzás vagy gravitáció, ami – azt hiszem – gyermeteg dolog egyáltalán ilyet bedobni, hiszen ehhez szintén a szlovákoktól kellene engedély, hiszen csak onnan lehet gravitációval vizet hozni.
A lényeg, hogy tessék szíves lenni meggondolni, és ebben a jövő héten mindenképpen dönteni kell, mert nincs tovább idő. Aki nem veszi tudomásul azt, hogy azonnal kell cselekedni, az visszafordíthatatlan károkat okoz, és arra azt kell mondanom, hogy az környezetpusztító.
Kérem, az ország is figyeljen oda arra, hogy melyik párt, kik hogyan döntenek, mert a környezetbarátság szép dolog, de hogy ezért kik mit tesznek, az időnként – úgy látom – más dolog. Én minden parlamenti képviselőt arra kérek, úgy döntsön, hogy a Szigetközben egy hónap múlva víz legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
