DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvénnyel és a módosítással kapcsolatosan a korábbi felszólalók már szinte mindent elmondtak. Én csupán némi adalékkal szeretnék a témához kapcsolódni.
A jogintézménnyel kapcsolatos gondolat először az ókori Rómában bontakozott ki. A Krisztus előtti V. században a terjeszkedő, háborúzó római előkelők, a patríciusok közteherviselés és jogegyenlőség nélkül követeltek áldozatokat és közmunkát a néptől, a plebejusoktól. A római köznép ez ellen tiltakozva Krisztus előtt 494-ben kivonult a közeli szent hegyre, itt patríciusok nélküli új várost akartak építeni. A dolgos kezek hiánya okán megrettent patríciusok követe utánuk ment, visszatérésre beszélték rá őket. De a nép csak a joggyakorlás garanciái mellett vállalta a visszatérést. Ekkor a patríciusokkal megegyeztek a néptribunusi jogintézmény létrehozásában.
Az eleinte választott két néptribunus a patríciusok törvényhozó testületében, a szenátusban foglalt helyet, és mondhatott vétót, "megtiltom"-ot minden esetben, ha a szenátus a nép érdekeit sértő törvényt akart hozni. A néptribunus kimondhatta a szenátusban, hogy ez a törvény sérti a nép érdekeit, így nem emelhető törvényerőre. Rómában ekkor a törvényalkotás alsó szinten, a népgyűlésben kezdődött, azonban a népgyűlési döntés csak akkor válhatott törvénnyé, ha a szenátus megszavazta. Később a római plebs tíz néptribunust választott. A szenátusban a néptribunus biztosította, hogy a joggyakorlás garanciái érvényesüljenek, illetve a patríciusok a népgyűlés által hozott törvényeket jobban vegyék figyelembe.
A néptribunus személye sérthetetlen volt, mentelmi jogot élvezett, testi épségére testőrök vigyáztak. Annál is inkább szükség volt erre, mivel jogukban állt a patrícius tisztviselők, hivatalnokok rendelkezéseit figyelemmel kísérni, mindennapi munkájukat ellenőrizni. Éppen ezért követnek el mindent a patríciusok, a tisztviselők, hogy munkájukban gátolják őket, hiszen valójában a végrehajtó hatalom ellenőrző szerepét látták el a nép érdekében.
A hatalom retorzióját, ellenállását mutatja Rómában a Krisztus előtt 133-ban kibontakozott Gracchus-mozgalom. Tibérius és Gaius Gracchus néptribunusok arra tettek kísérletet, hogy az arisztokrácia földszerző korrupcióit visszaszorítsák jogi eszközökkel, a földtörvénnyel. Ugyanis a hadsereg újabb és újabb területeket hódított meg, terjesztette Róma terület feletti uralmát, de az újonnan szerzett földek használati, ezzel majdnem tulajdonjoga a patríciusoké lett. A plebejusok ellensége, Coriolanus ellen is a néptribunusok emeltek vádat, melynek alapján a népgyűlés el is ítélte Coriolanust.
Rómában a bírákat a Gracchusok koráig a szenátorok a patríciusok rendjéből választották. Gaius Gracchus indítványára elrendelték, hogy a plebejusokból felemelkedett lovagok köréből kell őket választani. (Közbeszólás középről: Rossz a papír?)
(17.10)
Amikor a Gracchusok a szenátorokat megfosztották bírói hatalmuktól, a szenátus nem volt többé abban a helyzetben, hogy ellenállhasson a népnek. Az állampolgári szabadságjogok kiszélesítése végett a néptribunusok túl messzire mentek. Mivel megsértették az alkotmány szabadságát, így veszélybe került a nép szabadsága is. A két Gracchust a patríciusok megbuktatták. Reméljük, hogy a mi gracchusainkat nem sikerül megbuktatniuk a korrupciósoknak és a jogsértőknek.
Mit üzen a két Gracchus a mai magyar törvényhozóknak, nekünk, képviselőknek, a mai magyar parlamentnek? Fő üzenete, hogy a nép jogainak gyakorlását garanciákkal kell biztosítani. (Derültség, zaj a kormánypártok soraiban.) Nagyon jókedvűek a képviselőtársaim. (Az elnökhöz fordulva:) Kérem, szóljon az alelnök asszony, így nem tudom folytatni a beszédem. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Rendkívül jókedvűek, úgy látszik, nagyon vicces az előadás. (Derültség. - Dr. Orosz István: Egyébként köszönjük a történelemórát!)
