DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Így év vége felé a pénzügyminiszter többnyire azzal szokta kezdeni a mondanivalóját, hogy nehéz helyzetben van. Ez általában igaz is. Általában arról kell szólnia, hogy többet kell elvonni onnan, ahonnan van mit elvonni, vagy pedig arról, miként lehet jobb meggyőződése ellenére kevesebbet adni oda, ahol a több sem elég.
Az 1995. évi költségvetés összeállításakor és az ahhoz tartozó adótörvények módosítási javaslatai kidolgozásakor a kormány az előzőeken túl egy új feladat megoldására is vállalkozik. Az önök elé terjesztett adócsomag úgy kívánja az ország erőforrásait a gazdaságpolitikai célok érdekében koncentrálni, hogy az az elosztható kevés néhány helyen valamivel több legyen.
Az előzetes kritikákkal szemben szívesen idézem Pázmány Péter egy prédikációrészletét, amelyben Nagy Sándorra hivatkozva - itt most a fejedelemről van szó... (Derültség.) - a következőket mondta: "Rossz kertész az, aki gyökerestül kiássa a fákat, bolond, aki levágja az álló fát, hogy leszedhesse a tetején termett gyümölcsöt." Mi sem járunk el másként. Szándékaink szerint a változtatások a jövőbeni felvirágzást segítik elő, s annyi gyümölcsöt szednek le a fáról, hogy a következő évi termés is biztosított legyen.
A kormány általános célja az adórendszer normativitásának erősítése, az adóalapok szélesítése, a megtakarítások, a fejlesztések és a beruházások, valamint a munkahelyteremtés ösztönzése az adóztatás eszközeivel is, a személyes jövedelmek adóztatása terén pedig a jövedelmekkel és a fogyasztással arányosabb adóterhelés érvényesítése.
Az adók szerkezetében a központi adók arányának csökkentése, a helyi adók szerepének növelése, a központi adókon belül a fogyasztást terhelő adók súlyának növelése és a jövedelmet terhelő adók arányának csökkentése a kormányprogram egész ciklusra vonatkozó célkitűzése.
Valamennyi célt természetesen csak a ciklus egésze alatt lehet megvalósítani. A program minden elemének '95-ös teljesítését - akár a kormánypártok, akár az ellenzék részéről - irreális lenne számon kérni.
Mindezek ellenére nem akarjuk az adótörvényeket évente módosítani. A társasági adó módosítására valószínűleg a ciklus hátralévő éveiben alapvető ügyekben már nem lesz szükség. A személyi jövedelemadó átalakítását 1996-ra tudjuk előkészíteni. Az általános forgalmi és a fogyasztási adóban lényegében kialakultak a jövő évi változtatásokkal az adórendszer alapvető struktúrái.
(15.30)
Legfeljebb a fix összegű adótételek valorizálására kerülhet sor az azt követő esztendőkben.
A kormányprogramban megfogalmazott célok teljesítése nemcsak elhatározás kérdése. Azt nagymértékben befolyásolják a gazdaság teljesítményei. Ettől és az államháztartási reform megvalósításától függ, hogy mikor tűzhető napirendre a családi jövedelemhez kapcsolódó terhek méltányosabb elosztása, a nyugdíjak és szociális jövedelmek adóztatásának, illetve az adó szociális szerepvállalásának rendezése, a kultúrát, a sportot, a civil szektor teljesítményeit ösztönző intézkedések további bővítése.
Ugyancsak a gazdasági eredmények döntik el, hogy mikor és milyen mértékben lehet a jövedelmek általános adóterhelését csökkenteni. 1995-ben a gazdaságpolitika fő törekvése megadni a gazdasági modernizációnak a startjelet és ehhez szabaddá tenni a pályát, hogy a versenyzők, a gazdaság szereplői felgyorsulhassanak és szabadon haladhassanak ezen a pályán.
A beterjesztett javaslatok többsége ezért elsősorban a gazdaság fejlesztését szolgálja. A javaslatok más része azonban tükrözi, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a realitásokat sem. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a gazdaság növekvő egyensúlyi zavarai jelentik a legfőbb veszélyt, amely a modernizációt és a tartós növekedés lehetőségét hosszú évekre elveheti tőlünk.
Ezért a gazdaságpolitika másik nagy feladata a megbomlott egyensúlyviszonyok helyreállítása. Az egyensúly tartós javulásának és stabilizálásának feltétele maga a modernizáció, a gazdaság szerkezetének olyan átalakítása, amely képes hatékonyan kitermelni a szükséges forrásokat. Ezen a téren azonban gyors és látványos sikereket nem remélhetünk. Ezért a stabilizáció érdekében azonnali hatásokat kiváltó megoldások bevezetésére is rá fogunk kényszerülni.
Tisztelt Ház! 1994-ben az adórendszer is hozzájárult a belső egyensúly romlásához. Tavaly a törvényhozás több mint 30 milliárd forint jövedelemről döntött az adózók javára, amikor elfogadta a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék sokak által már régóta elvárt levonhatóságát az adóalapból. Ez korai és egyoldalú lépés volt. Bebizonyosodott, hogy ez a lehetőség egyéb tényezők mellett közrejátszott a belső felhasználásnak, azon belül a fogyasztásnak az ország teherbíró képességét meghaladó növekedésében. Ezért a korrekció elkerülhetetlen akkor is, ha hosszabb távon indokolt az adómentességnek ezt az elemét valamilyen mértékben megőrizni.
Nem az adórendszer tehet róla, de tény, hogy rendkívül nagy méreteket ölt hazánkban a fekete- és a szürkegazdaság. Az ennek működéséből származó, a közterheket elkerülő jövedelmek elköltése a másik olyan tényező, amely folyamatosan gerjeszti a belső felhasználást. Ahhoz, hogy ez a folyamat megfékezhető legyen nemcsak a pénzügyi, hanem a gazdaság és az intézményrendszer egészét átfogó változtatások szükségesek. Ez a munka folyik. De addig is az adóztatás sokat tehet e jövedelmek utolérésében azoknak az adófajtáknak, közterheknek az érvényesítésével, amelyek a végső felhasználást terhelik, illetve a vagyonszerzéshez kötődnek.
A napirendre tűzött adócsomag ezt a feladatot is vállalja, amikor megszigorítja mindazokat a szabályokat, amelyekről kiderült, hogy gyakran képezik a visszaélések forrását. Itt utalni szeretnék a jogtalan általános forgal-miadó-visszaigénylésekre, vagy a HTO-val kapcsolatos elhíresült hamisításokra, az adóeljárás más kiskapuira. Az arányosabb közteherviselést célozza az illetéktörvény módosítása is, ami egyben eszköze lehet a feketegazdaság révén felhalmozódó közterhek alól kivont jövedelmek utolérésének is.
Tisztelt Ház! Sokan mondják, nem ők tehetnek arról, hogy ide jutott az ország, ezért ne a lakosságtól várjuk el a nadrágszíj meghúzását. Amikor szívünk szerint egyetértünk ezekkel a véleményekkel, pontosan tudnunk kell, senki sem húz ki minket a gödörből. Magunknak kell onnan kimászni. A terheken csak egymás között osztozkodhatunk. Ezt mindenkinek fel kell ismernie. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, nem lehet elvárni, hogy a teljesítőképességük határán lévők helyzete tovább romoljon, de el kell várni, hogy a teherbíróképesek nagyobb áldozatot vállaljanak az eddigieknél.
Az adópolitika 1995-ös céljai három pontban összegezhetők.
Először: a kormány hosszabb távon, de már 1995-ben is olyan adópolitikát követ, amellyel elérhető, hogy a vállalkozások jobb feltételek között működhessenek, a működőtőke-befektetések és a beruházások előnyt élvezzenek.
Másodszor: az adóztatás segítse elő az egyensúly javítását, hosszabb távon pedig a megtakarítások ösztönzését.
Harmadszor: az adóztatás vegye figyelembe az adózók teherbíró képességét és tegye egyszerűbbé, átláthatóbbá a szabályokat, csökkentve az adminisztrációs terheket.
A kormány adópolitikájának felsorolt céljai eltérő összetételben és súllyal, egymást kiegészítve jelennek meg az adórendszer egyes elemeiben. Beszámítva az 1994. évi pótköltségvetéssel együtt törvénybe iktatott módosításokat is, a javasolt intézkedések eredményeként növekszik a fogyasztást terhelő adók részaránya a jövedelemadókhoz képest. Befektetési ágon jelentősen csökken a nyereség adója. Ez az új személyi jövedelemadó kedvezményekkel együtt a mai lehetőségekhez képest a nagyobb beruházásban és befektetésben, több megtakarításban, a tőke eredményesebb működtetésében teremt érdekeltséget.
1995-ben átmenetileg elkerülhetetlenül növekszik a személyi jövedelmek adóterhelése, lényegében olyan mértékben, amilyen mértékben megalapozatlanul az előző kormány és parlament csökkentette azt 1994-re. A növekvő terhelés azonban csak az átlagosnál magasabb jövedelműeknél fog megjelenni, a közepes jövedelműek helyzete nem változik, míg a kisjövedelműek anyagi viszonyai javulnak.
Tisztelt Országgyűlés! Az ország nemzeti jövedelmét a társas és egyéni vállalkozások termelik meg. Jobblétünk a jövőben attól függ, hogyan változik e vállalkozások működésének feltételrendszere, ezáltal munkájuk hatékonysága. A képviselőtársaim elé terjesztett javaslat a társasági adó szabályaiban olyan módosítást tartalmaz, amelynek elfogadásával a költségvetés közvetlenül lemond 20 milliárd forint adóról, s ezzel közvetve megteremti több mint 40 milliárd forint többletberuházás és befektetés forrását. Célunk az, hogy ezt a forrást a társaságok a jövedelemtermelés feltételeinek javítására, új beruházásokra, munkahelyek teremtésére fordítsák. Bátran állíthatom, hogy a vállalkozásban maradó nyereség adójának felére csökkentése példa nélkül álló pozitív üzenet a kormányzat szándékairól.
Illúziókat természetesen nem kergethetünk. Tudnunk kell, hogy a mai 36 százalékos társasági adókulcs 18 százalékra csökkentése csak akkor növeli a társaságok rendelkezésére álló forrásokat, ha jövedelmüknek kisebb hányadát fizetik ki osztalékként annál, mint amennyit az elmúlt években vállalkozásukból kivontak. Ezért a javaslat szerint az osztalékot továbbra is a maihoz közelálló mértékű adó megfizetése mellett lehet majd kivonni a társaságokból.
Lényeges eleme a javaslatnak, hogy az adókedvezmények jelentős része megszűnik. Az előkészítési szakaszban más megoldással, a beruházásokat közvetlenül ösztönző különféle kedvezmények beépítésének lehetőségével is részletesen foglalkoztunk. Az adókulcs radikális csökkentése melletti döntést az motiválta, hogy ezzel a megoldással erőteljesebb ösztönzés érhető el, mint a többféle, de éppen ezért mértékében kevésbé jelentős kedvezmények alkalmazásával. Alacsony kulcs esetén van esély arra is, hogy az eddig eltitkolt jövedelmek egy része láthatóvá váljék. Meg kell jegyeznem, bármely kedvezmény beépítése a jelenlegi konstrukcióba azzal jár, hogy a 18 százalékos kulcsot növelni kellene. Az előterjesztett javaslat elfogadásával a társaságok adóterhelése 18 és 34 százalék között szóródhat, attól függően, hogy a nyereség milyen hányadát fizetik ki osztalékként. Ez a megoldás kedvezményezi és segíti azokat a vállalkozásokat, a kicsiket és nagyokat, továbbá a hazai és külföldi tulajdonosokat egyaránt, amelyek az osztalékot a társaságban kívánják hagyni.
(15.40)
A megoldás tehát normatív módon kedvezményezi bármely vállalkozás - beleértve a válságtérségben lévőket is - beruházásait és fejlesztéseit.
A normatív adókulcs csökkentésén túl növekszik az amortizációs kulcs egyes infrastrukturális és környezetvédelmet szolgáló beruházásoknál. Kiemelkedő az új munkahelyteremtés és foglalkoztatás ösztönzése a társasági adóban. Munkanélküliek alkalmazása esetén a bérre jutó tb-járulék 100 százaléka lesz adómentes január elsejétől. Az oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, környezetvédelmi és sport célú közalapítványok támogatását a vállalkozások korlátozás nélkül levonhatják majd adóalapjukból. A kedvezményekkel számolva a vállalkozások jelenlegi adószintje további 6-7,5 százalékkal csökkenhet.
Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó-törvény korrekciója érdekében kombinált módosítási javaslatot terjesztettünk az Országgyűlés elé. A módosítás legfontosabb elemei a következők:
Nem változik jövőre az adótábla. Ennek az a hatása, hogy az adózók nagy része a bérnövekedés következtében növekvő kulcsokkal adózik majd, kivéve a már eddig is legmagasabb adókulcs szerint adózót.
Néhány rendkívül szigorú költségelszámolási korlátozás megszűnik, valamint különféle költségek, mint például a könyvvásárlás, magántanulás, kulturális kiadások elismerése címén az átlagosnál alacsonyabb jövedelműeket adójóváírás illetné meg. Ettől az várható, hogy a kevésbé tehetős adózók számára a változatlan adótábla miatt bekövetkező tehernövekedés ellentételezésre kerül, míg a nagyobb jövedelműek ebben nem részesülnek.
Kibővül az adóalap a vállalkozások költségeinek terhére üzemeltetett személygépkocsik magánhasználata címén javasolt átalányadó tételek bevezetésével. Ennek a lépésnek is az a célja, hogy az adóbevallásban meg nem jelenő jövedelemkülönbségek mérséklődjenek. Sajátos visszhangja van ennek a javaslatnak. Akik eddig fizettek a magánhasználat után adót, azok elégedettek, hiszen adóterhelésük csökken, és nem kell felesleges nyilvántartásokat vezetniük. Akik eddig kikerülték az adóztatást, most hangosan tiltakoznak. Kétségtelen, a javaslat nem nekik kedvez.
Az adóalap-csökkentő kedvezmények átalakulnak adókedvezményekké úgy, hogy a jövedelem nagyságától és így az adókulcstól függetlenül minden jogosult számára azonos értékű adómegtakarítást tegyenek lehetővé. Ez a megoldás is azt eredményezi, hogy az alacsonyabb és a magasabb jövedelműek közötti különbségek mérséklődnek.
Itt kell visszatérnem a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékra. Ismételten hangsúlyozom: '94-ben a két járulék adómentessé tétele elsietett lépés volt. Távlatosan gondolkozva azonban érdemes a rendszerben tartani a kedvezményt, de jelentősen szűkített mértékkel. Így a kötelezően fizetendő járuléknak csak akkora részét kapják vissza az adózók, amekkora az adótábla legalsó sávjának adója. Ennek megfelelően javasoljuk a két járulék 25 százalékának megfelelő összeg levonhatóságát az adóból.
Szólnom kell arról a javaslatról is, hogy szűnjön meg az adócsökkentő gyermekkedvezmény. Ez nehéz, felelősségteljes döntés. Arra figyel, hogy ezt a kedvezményt valóban a rászorultak kapják meg. Nyolcmilliárd forintról van szó, amit e javaslat elfogadása esetén a szociális elosztás keretében lehet felhasználni. Ez a nyolcmilliárd forint lehet a forrása, hogy minden kisgyermeket nevelő magyar állampolgár alanyi jogon kapja a gyermekgondozási segélyt; hogy a gyed és a gyes mértéke közeledjen egymáshoz és idővel egységessé váljon; hogy a gyermeknevelési támogatás kiterjedjen azokra is, akiknek nincs előzetes biztosítási idejük.
Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadó-törvény előbb ismertetett módosítási javaslatai összességében azt eredményezik, hogy az átlagos, havi 38 ezer forint jövedelemmel rendelkezők adóterhelése nem változik, az ennél kevesebbel rendelkezőké csökken, a többieké növekszik.
A javaslatcsomag stabilizációt szolgáló szigorításai, és ahogy kritikusaink mondogatni szokták: fiskális szemlélete ellenére vállalja a gazdaságpolitika modernizációs céljának szolgálatát is. Ilyen elemei a javaslatnak: mérsékli a működőtőke hozamának: az osztaléknak a lineáris adóterhét; a kisebb vállalkozásoknak előnyös feltételekkel biztosítja a magánpénzforrások ideiglenes bevonását a gazdálkodás finanszírozásába.
Hasonló célt szolgál a tartós megtakarításokat eredményező biztosításoknak, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak tagjainak adott kedvezmény. Ilyen a több és tartós befektetést eredményező, ugyanakkor a pénzpiac működését is serkentő újfajta, úgynevezett portfolió adókedvezmény, amely felváltja a jelenleg működő, adóelkerülésre alkalmas, de valódi befektetést nem eredményező adóalap-csökkentő trükköket, úgy növeli a befektetési kedvezményeket, hogy bezárja a kiskaput a manipulatív megoldások előtt.
Több változtatás egyszerűsíti az adóztatást. Ilyen a termelő és kereskedő vállalkozók számára kidolgozott átalányadó. Olyan javaslatot állítottunk össze az érdekképviseletekkel egyetértésben, amely az egyszerűsítésre helyezi a hangsúlyt és méltányos adómértéket tartalmaz. Ebben a konstrukcióban az adó a bevételnek maximum 7 százaléka, minimum 0,9 százaléka, amely a vállalkozói jövedelmezőségtől függően jelenthet a jelenleginél kevesebb, de több adót is. Remélem, hogy az átalányadó bevezetésével az eddig eltitkolt jövedelmek egy része láthatóvá válik és mindez hozzájárul a feketegazdaság ellen indított offenzíva sikeréhez is.
További egyszerűsítések a javaslatban: az egyéni vállalkozók számára az útnyilvántartás mellőzésével figyelembe vehető 500 kilométerig terjedő költségelszámolás lehetősége, ha saját gépkocsijukat üzleti célra használják. Mindkét jövedelemadóban - tehát a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban is - az alapítványok APEH által történő engedélyezésének eltörlése.
Tisztelt Ház! Az egyes adótörvények módosítása, továbbá a gyakorlat tapasztalatai szükségessé teszik, hogy változzanak az adóztatás egészének keretét jelentő, az adózás rendjéről szóló törvénynek a rendelkezései is. Az elmúlt évek tapasztalatai megerősítik, hogy önmagában a jogi környezet megváltoztatása, az adóhatóságok eszköztárának folyamatos bővítése nem jelentheti a sikeresebb adóztatás zálogát. Ehhez hosszabb távú, következetes és céltudatos fejlesztő, szervezetépítő munkára van szükség, amely természetesen több ráfordítást is igényel.
Minthogy 1995-ben erre a területre sem költhetünk annyit, amennyi szükséges lenne, a módosítások többsége abból a felismerésből táplálkozik, hogy a túlzó adminisztrációs előírások nemcsak az adózók számára jelentenek nehézségeket, de az ezeket fogadó adóhatóságok idejét, energiáját is lekötik, még kevesebb esélyt adva az eredményes ellenőrzési tevékenységre.
Ugyanakkor szeretném biztosítani a tisztelt Házat, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a jövő évi költségvetés tervezete biztosítja az adóhatóságok megfelelő működését, még ha látványos létszámfejlesztésekre most nem is kerülhet sor.
A módosítási javaslat egyszerűbbé, könnyebbé, teljesíthetővé téve egyes kötelezettségeket, javítja az adóbeszedés és az eredményesebb ellenőrzés feltételeit is. Az általános forgalmi adó jelenlegi havi elszámolási és beválási rendje egy-egy évben hárommillió-nyolcszázezer adóbevallás benyújtását eredményezi, amelynek feldolgozása, ellenőrzése óriási kapacitást köt le az adóhatóságoknál.
A helyzet mára mindkét oldal számára kritikussá vált. Ennek megoldása érdekében a javaslat - összhangban az általános forgalmiadó-törvény módosításával - bevezeti a negyedéves elszámolási és bevallási időszakot azoknál, akiknek az előző évben a nettó módon számított általános forgalmi adója nem érte el az egymillió forintot. Az intézkedés kedvező hatása két irányban mutatkozhat meg. Várhatóan a havi bevallások száma így olyan mennyiségűre csökken, ami biztosítja a mainál zökkenő-mentesebb adóhatósági feldolgozást, a jogosulatlan visszaigénylések pontos kiszűrését és az alaposabb ellenőrzést. Ugyanakkor gyorsul a visszautalás, amelynek révén mérséklődik az adóhatóság kamatfizetési kötelezettsége is, az ügyfelek pedig hamarabb jutnak jogosan visszaigényelt pénzükhöz.
A társaságiadó-törvény módosítása lemond arról, hogy a jogelőd nélkül alakuló kezdő vállalkozások, amelyek jellemzően az előző évben egyébként sem mutatnak ki eredményt, a várható alapján fizessenek adóelőleget.
(15.50)
Ennek megfelelően megszűnnek az adózás rendjéről szóló törvényben is az ezzel összefüggő bejelentési, előleg-megállapítási és szankcionálási szabályok.
Itt kell megemlítenem, hogy jövőre már nem írja elő a törvény a február 28-i bevallási kötelezettséget sem.
Várhatóan kedvező fogadtatásra talál a kifizetők körében az a módosítás, amely az egyéni vállalkozónak teljesített kifizetésekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget megszünteti. Ugyanakkor az adótartozások csökkentése érdekében szigorodnak a részletfizetés és a fizetési halasztás szabályai. Ennek következtében várhatóan csak azok kérnek majd fizetési könnyítést, akiknek az a módosult feltételek mellett is megéri.
A javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy az adóhatósági végrehajtás helyett mikor van helye a követelés jelzálogjoggal történő biztosításának. Ezt a jogot be is kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Az adóvégrehajtás gyorsítása érdekében a javaslat az adózó méltányosságot, fizetési könnyítést vagy mérséklést kérő beadványát csak egy ízben tekinti az eljárást félbeszakító aktusnak. Az újabb kérelem, ha már egyszer az adóhatóság érdemben döntött, nem jelenti a jövőben az eljárás félbeszakítását.
Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslatok a jövő héten kiegészülnek az általános forgalmiadó- és a fogyasztásiadó-törvények tárgyalásával, a parlament ülési rendjétől függően '95 elején pedig az illetékekről, a gépjárműadóról és a helyi adókról szóló törvények előterjesztésével. Ezek a törvényes javaslatok teszik teljessé a kormány javaslatait a jövő évben megvalósítandó adópolitikára.
Jól tudom, kedves képviselőtársaim, adóról, adótörvényekről jót mondani aligha lehet. Adózni azonban, sajnos, kell. Miként Bernard Shaw mondaná, ami az életben jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen, de mindenképpen adóköteles. (Derültség.) Ennek tudatában kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatokat vitassa meg, módosító indítványaival javítsa, és végül fogadja el. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
