DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetési törvényjavaslat vitájában a kultúra, a közművelődés, a művészetek támogatásának kérdéseiről szeretnék beszélni, s a következőket szeretném elmondani.
Először is azt hiszem, valamennyiünknek szembe kell néznünk azzal a kínzó nehézséggel és ellentmondással, amit a mostani helyzet teremt számunkra. Nevezetesen: egyrészt sokan vagyunk - nyilván nemcsak az SZDSZ és nemcsak személyesen én -, akik az ország szempontjából alapvető fontosságúnak tartjuk a művelődés ügyét, és ezért a művelődés támogatását kiemelt célnak és alapérdeknek tekintjük, más fontos dolgokhoz képest is. Másrészt viszont az ország gazdasági és pénzügyi helyzete arra kényszerít mindannyiunkat, hogy önmérséklettel vegyük számba a művelődés területének a forrásigényeit is.
Mindannyian szeretnék, és biztosan sokan vagyunk a parlamentben is, akik különösen szeretnénk, ha a művelődésre sokkal több pénz lenne fordítható a jövő évi költségvetésben és a jövő évi adótörvények révén. Ugyanakkor viszont tudnunk kell azt, hogy ha most nem tudunk egy szigorú gazdaságpolitikát megalapozni és egy önmérséklő gazdaságpolitikát folytatni, akkor nem fogjuk tudni megteremteni éppen annak a pénzügyi alapjait sem, hogy az országnak - remélhetőleg már néhány év múlva - ne kelljen a művelődés, a kultúra támogatása terén sem azokkal a filléres gondokkal küzdenie, amelyekkel ma kell kínlódnunk.
Azt hiszem, hogy a kultúra finanszírozásának kérdését, a jövő év pénzügyi helyzetéről tárgyalva, az ezzel az ellentmondással való közös szembenézés kell hogy meghatározza, és emiatt önmérsékletet kell ebben a kérdésben is tanúsítanunk; pontosan a jövő és a kultúra, a művelődés, a művészetek támogatása érdekében is.
Ehhez szeretném azt hozzátenni, hogy természetesen amit mondtam, nem jelenti azt, hogy szerintem - és az SZDSZ szerint - ne kellene a vitában nagyon határozottan állást foglalnunk amellett, hogy a közművelődés, a művészetek támogatása kiemelt cél kell hogy legyen a mostani helyzetben is. Emellett ki kell állni.
Nyilván a művelődési tárca is már a költségvetés benyújtása előtt hangoztatta a művelődés ügyének fontosságát, és igyekezett nagy súlyt adni annak a költségvetés tervezetében. Azt gondolom, hogy nekünk, országgyűlési képviselőknek az a feladatunk, hogy a parlamenti vitában is, a költségvetés parlamenti vitájában is megpróbáljuk úgy elrendezni a jövő év költségvetését, hogy a költségvetésben mi is elősegítsük azt, hogy a kultúra támogatása minél kiemeltebb, a jelenlegi helyzetben minden lehetséges támogatást megadó helyzetbe kerüljön.
Azt hiszem, ezt elsősorban akkor tudjuk hatékonyan elősegíteni, ha olyan technikákat, megoldásokat keresünk, amelyek viszonylag kisebb költségigényűek, viszont hatékony segítséget jelentenek az egyes művelődési, kulturális, művészeti területek számára. Gondolok itt olyan megoldásokra, amelyek esetleg amellett, hogy a közművelődés helyzetén javítanak, az oktatás helyzetét is segíthetik, és javíthatják a kulturális esélyegyenlőségnek a feltételeit is - amit ugye, természetesen nyilván nem tudunk teljesen megvalósítani, de az esély-egyen-lőtlenséget legalább csökkentenünk kell.
Ezeket a megoldásokat természetesen a kulturális, szakmai szervezetekkel is konzultálva igyekszik az SZDSZ is megkeresni. Egy sor szervezettel beszéltem magam is az elmúlt időszakban, és igyekeztünk megtalálni azokat a megoldásokat, amelyeket aztán itt a parlamenti vitában fölvetve és képviselve végül is ki tudjuk alakítani a jövő évi költségvetésnek a kulturális támogatás szempontjából is megfelelő tervezetét.
Szeretnék mondani néhány példát röviden arra, hogy milyen megoldásokra gondolok elsősorban, és hadd hozzam az egyik példát a könyvkiadás támogatásának területéről, illetve általában a könyves kultúra, a nyomtatott kultúra támogatásának területéről. Teszem ezt már csak azért is, mert a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete meglehetősen határozottan kellett hogy felvesse azt, hogy ennek a területnek valamilyen hangsúlyos támogatást kell kapnia.
Mi az a megoldás, ami önmérséklettel - az ország gazdasági helyzete által megkövetelt önmérséklettel, de ugyanakkor határozottan és feltétlenül - javasolható? A megoldás egy részről az, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében a könyvtárak könyvvásárlásának támogatására egy olyan külön keretet kell létrehozni, legalább 100 millió forintnak erre a célra való átcsoportosításával - természetesen a költségvetési hiány növelése nélkül - amely keretből biztosítható az, hogy a könyvtárak a könyvvásárlásaikhoz a Nemzeti Kulturális Alapon vagy az Országos Könyvügyi Kulturális Alapítványon keresztül hathatós támogatást tudjanak kapni. Előzetes tárgyalásaink szerint ezzel a Pénzügyminisztérium is egyet tud érteni, és ezt támogatni tudja.
Ezt az összeget feltétlenül biztosítani kell, és ez olyan támogatás lehet, amiről beszéltem. Ez a támogatás ugyanis egyszerre tudja a művelődés, az oktatás, az iskolák helyzetét is támogatni a könyvtárak révén, és egyszerre tudja elérni - némileg - azt is, hogy a kulturális esély-egyenlőtlenség, ami a könyvárak drasztikus emelkedése miatt a szegényebb rétegeket egyre inkább sújtja, valamennyire legalább csökkenthető legyen.
Tehát azt hiszem, ez egy jó példa. Ilyen megoldást kell - legalább néhányat - találnunk ahhoz, hogy a kulturális, művészeti, művelődési területeket a jelenlegi gazdasági helyzetben is kellőképpen támogatni tudjuk. Természetesen a mostani, önmérsékletre kényszerítő időszak után sokkal hathatósabb és nagyobb mértékű művelődési támogatásokat kell majd biztosítanunk.
(11.00)
Egy másik példa, amelyet említenék az, hogy a kulturális közintézmények, a közművelődési intézményrendszer működtetésének biztosítására, működőképességének fenntartására feltétlenül valamilyen kompenzációt kell teremteni a várható, bizonyosan bekövetkező nagymértékű energiaár-emelések miatt. A közművelődési intézményrendszert ugyanis az energiaárak emelkedése különösen drasztikusan fogja érinteni, költségeik nagyon jelentős hányadát teszik ki azok a költségek, amelyek az energiaár-növekedés következtében nagyon jelentősen nőni fognak. Az a véleményem, hogy a mostani gazdasági helyzetben sem megengedhető az, hogy ez a kulturális intézményrendszer működésképtelenné váljék.
Tehát a feltétlenül szükséges mértékben, megfelelő technikával, valamilyen kompenzációs keret biztosításával vagy valamilyen más módon ezt a hatást feltétlenül ki kell védeni. Erre lehet, hogy a költségvetésben kell megoldást találni. De az is lehet, hogy valamilyen más technikával, más módon kell erre támogatást találni. De mindenesetre a költségvetési vitában is beszélni kell erről. Megnyugtató megoldást kell találni arra, hogy az energiaár emelkedése a kulturális intézményrendszer elemi működőképességét ne sodorja veszélybe.
Még két példát mondanék, hogy érzékeltetni tudjam, az SZDSZ és én személyesen milyen irányban gondolkodunk, melyek azok a viszonylag kisebb költségigényű, de nagyon hathatós, hatékony megoldások, amelyekkel a mostani átmeneti helyzetet, remélhetően átmeneti helyzetet, szeretnénk - ha úgy tetszik - átvészelni addig, amíg éppen az önmérséklet következtében reményeink szerint jobbra fordulhat az ország gazdasági helyzete.
A példák, amelyeket még említenék, azok nem szorosan a költségvetéshez tartoznak, de azt hiszem, itt is megemlíthetők. Egyrészt a könyvkultúra támogatása tekintetében az említett 100 milliós könyvvásárlási támogatási keret a könyvtáraknak, amelynek a költségvetésben meg kell jelennie. Ez is azért merült fel - feltétlenül szükségesként -, mert az áfakulcs-emelkedés a könyvek árát is tovább fogja emelni.
Az áfakedvezmények biztosításával is lehet ezt kompenzálni olyan módon, hogy megintcsak a könyvtárak könyvvásárlásainak az áfa-visszatérítési lehetőségével - beleértve ebbe az iskolai könyvtáraknak a tankönyvvásárlási áfa-visszatérítési lehetőségét - lehet kompenzálni a könyvkultúrára, a könyvkiadásra, a könyvkereskedelemre és a könyvekhez való hozzáférhetőségre háruló terhet, az ez elé kerülő akadályokkal pedig ilyen technikákkal lehet valahogy szembe szállni.
Egy másik technikát a társasági adóval kapcsolatban említenék, ahol is az SZDSZ javaslata szerint beruházói adókedvezménnyel biztosítani kellene ezt. Ez is a Pénzügyminisztériummal egyeztetett megoldás lenne, amelyről a minisztérium illetékesei azt mondták, hogy ez támogatható javaslat. Tehát egy beruházói adókedvezmény révén azt kellene biztosítani, hogy - ha a beruházó költségeinek egy részét, egy meghatározott részét kulturális kiadásokra, műalkotás megrendelésére fordítja - , akkor az adóalapja ezáltal csökkenthető.
Ezekből a példákból s majd amit még befejezésül szeretnék mondani, abból is kiderül: szerintem ezt az egész kérdést, a kultúra- finanszírozás kérdését természetesen egy rendszerben kell szemlélnünk. A költségvetésben a kultúra támogatására fordítható összegek elemzésénél, átgondolásánál azt is számba kell vennünk természetesen, hogy az adótörvényeknél milyen kompenzációt biztosíthatunk. Hogyan tudjuk ösztönözni azt, hogy a magánmecenatúra erősödjék, hogy az üzleti szféra ösztönözve legyen, érdekeltté váljék abban, hogy a kulturális tevékenységeket, produkciókat támogassa.
Másrészt pedig erre kell törekedni a törvényhozás egyéb feladatainak teljesítésével is, amihez természetesen a kormány és az illetékes tárca előkészítő munkájának kell társulnia - és fog is társulni a kormányprogram szerint. Tehát a törvényhozás egyéb feladatainak megvalósításával kell olyan törvényes feltételrendszert teremteni, amelyben a közpénzek hatékonyabban, eredményesebben és ellenőrizhetőbben költhetők el kulturális kiadásokra is, a magánmecenatúra pedig hatékonyabban ösztönözhető és erősíthető.
Példaként - befejezésül - néhány ilyen feladatot, törvényhozási feladatot említenék azért, hogy ebben az előbb említett rendszerben a költségvetés, az adótörvények és a kulturális szféra javítandó, kiegészítendő törvényes kereteinek a rendszerében tudjuk a kultúra finanszírozásának a kérdését szemlélni.
Tehát a törvényhozási feladatok, amelyeket az Országgyűlésnek a jövő évben nagyon sürgősen meg kell oldania az egyrészt a régóta vajúdó nonprofit törvény meghozatala, ami a kulturális szférát is nagyban segítheti, másrészt a kulturális közalapítvány-rendszer alapvető kereteinek az Országgyűlés döntése vagy döntései általi biztosítása. Továbbá egyéb törvények, például a filmkultúra-, a mozgókép támogatási törvénynek az előkészítése és meghozatala, amire szintén nagyon régóta várunk. Nagyon régen várja a szakma is, feltehetően a közönség is nyertese lenne ennek a törvénynek.
Végezetül hadd említsem meg a rádió-, televíziótörvényt is, amely - mint ahogy az egész sajtó, az írott és az elektronikus sajtó - tulajdonképpen politikai jelentősége mellett a kulturális intézményrendszer részét képezi. Tehát a rádió-, tévétörvénynek a kulturális jelentősége is nagyon nagy. Hiszen a törvény szerint a magántévéknek és -rádióknak is komoly kulturális, mecénási, megrendelői kötelezettségei lesznek. De különösen ilyen kötelezettségei lesznek a köztelevízióknak és a közrádiónak.
Tehát a rádió-, tévétörvény is a maga rendelkezéseivel nagyon nagy mértékben elősegítheti azt, hogy a kulturális ágazatok, a művészeti területek a jövő évben is jobban át tudják vészelni azt a nehéz időszakot, amely most a kulturális területekre is vár. Azt hiszem, a közmédiumoknak, a köztelevízióknak és a közrádióknak ezt a mecénási, megrendelői szerepet, már a törvény meghozatala előtt , azért is kell különösen erőteljesen feltétlenül betölteniük, mert ezek az intézmények aránylagosan olyan mértékben részesednek a kulturális költségvetésből, hogy csak az indokolhatja ezt a részesedést, ha nagyon nagy mértékben részt tudnak vállalni a kultúra állami mecenatúrájából.
Tehát ezek azok a törvényhozási feladatok, amelyek, a költségvetési és adótörvényekhez kapcsolódó javaslatokkal kiegészülve, alkalmassá tehetik a jövő évi költségvetést arra, hogy ebben a nehéz, remélhetően átmeneti helyzetben is a kultúra, a közművelődés, a művészetek támogatása kielégítő legyen Magyarországon. Szem előtt tartva azokat a távolabbi célokat, amelyeket szintén természetesen meg kell valósítanunk abban a pillanatban, amikor az ország egy kicsit jobb helyzetbe kerül.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
