DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): ...és még egyszer vissza fogok jönni. Jó.
Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a módosításra váró és a felszólalásomban érintendő jogszabály - tehát akkor csak az eljárásjogi törvényről beszélek - igen sok tekintetben meghaladott, hiszen az 1973. évben került megalkotásra. Az azóta elvégzett többszöri módosítások sem tudták korszerűvé tenni ezt a fontos törvényt, nem tudták alapvetően orvosolni azokat a hiányosságokat, amelyeket egy más szemléletű társadalmi rendszer vallott az igazságszolgáltatás e nagyon fontos szegmenséről.
Ez a megállapításom elsősorban a büntetőeljárási törvényre vonatkozik, éppen ezért - megítélésem szerint - nem lehet orvosolni kisebb vagy nagyobb módosításokkal azokat az alapvető hiányosságokat, amelyek a lényeg megközelítéséből eredő eltérő szemléletmódból keletkeztek, tehát visszautalva az 1973-as évre.
Ezek feloldására csak a teljesen új szabályozás képes. Így a bizottsági vitában elhangzottak is, amelyek az újbóli szabályozást vagy az átfogóbb jellegű módosítást szorgalmazták, megítélésem szerint is teljes egészében indokoltak.
Be kell látnunk azonban, hogy ez a kodifikációs munka hosszabb előkészítést igényel, ugyanakkor a már említett nemzetközi jogi kötelezettségünk teljesítése további halasztást nem tűr, tekintettel a súlyos, esetleges szankciókra. A jogharmonizációs eljárások elhúzódása miatt ugyanis az emberi jogi bíróság az egyezmény megsértését állapíthatja meg, ez pedig jelentős összeg megfizetésének kötelezettségét, valamint - ebből is adódóan - rosszallást von maga után. Mindez szükségszerűen együtt jár a kedvezőtlen nemzetközi megítéléssel is.
A mostani részmegoldás ellenére tehát valamennyien jogosan sürgetjük új törvény megalkotását. Tudomásom szerint a büntetőeljárás kodifikációs munkálatai megkezdődtek, úgyhogy várható, hogy ez minél hamarabb elvégzésre is fog kerülni.
Az államtitkári expozé már érintette a büntetőeljárás módosításának legfontosabb jellemzőit, azokat az új intézményeket és új megközelítési módokat, amelyek a személyes szabadság egyetemes követelményeit az eddigieknél egyértelműbben és hatékonyabban szolgálják. Jelentős követelményeket támasztanak az igazságszolgáltatásban és bűnüldözésben részt vevők számára, ugyanakkor e megnövekedett garanciális követelmények maradéktalan teljesítése esetére az objektív büntető ítélkezés most már vitathatatlan feltételeit teremtik meg. Az egyezmény 6. cikkében megfogalmazott követelménynek, az ügyfélegyenlőség elve megvalósulásának kíván a tervezet eleget tenni, amikor a bíróság részére kötelezővé teszi a vádlott és a védő kérelmére újabb szakértő kirendelését abban az esetben, ha a hatóság már a nyomozás során - bármilyen kérdés tisztázása érdekében - szakértőt rendelt ki.
Szeretném itt megjegyezni, hogy az ellenőrző szakértő intézménye a mai büntetőeljárási jogban is ismert, azonban ha a bíróság arra a meggyőződésre jutott - illetőleg jut jelenleg is -, hogy a nyomozati eljárásba bevezetett szakértő véleménye aggályoktól mentes, akkor a védelem ellenőrző szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa eleve nem fog honorálást nyerni.
Tehát ezt az elvet hivatott biztosítani az az új rendelkezés is, hogy a bíróságnak értesíteni kell a vádlottat és a védőt az esetleges ügyészi fellebbezésről, továbbá kézbesíteni kell részükre a másodfokú bíróság területén működő ügyész indítványát.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg nekem, hogy az imént elmondottakhoz a gyakorló jogász szemével fűzzek néhány észrevételt. Elsődlegesen azt, hogy igen időszerűek e rendelkezések, mert a büntetőeljárásban az ügyfélegyenlőségnek hosszú éveken keresztül csak nyomait lelhettük fel, ezek is inkább csak deklarált, mint gyakorolható védői jogokban jelentek meg. A büntetőeljárás lényegéből adódóan is eltér az ügyfélegyenlőséget valóban megteremtő polgári eljárástól, ezért indokolt, hogy legalább a lehetséges keretek között érvényre juttassuk azokat.
A személyi szabadság tiszteletben tartását célozza az a javaslat, hogy a kényszergyógykezelés fenntartásának szükségességét a bíróság megfelelő gyakorisággal köteles ellenőrizni, továbbá a nyomozati eljárások esetleges elhúzódása miatt az ideiglenes gyógykezelés fenntartásának szükségességét is. Ugyancsak a személyes szabadság védelmének további javítását jelenti, hogy a tervezet a bírósági határozat nélküli fogvatartás idejét, tehát az őrizet leghosszabb időtartamát 72 órában határozza meg. Ez a rendelkezés vonatkozik - a bíróság elé állítás esetén - az őrizet időtartamára is, megszünteti azt a lehetőséget, hogy az őrizet 72 órán túl ügyészi jóváhagyással az első tárgyalás befejezéséig tarthasson. Tehát a 72 óra időtartamot meghaladóan kizárólag a bíróság korlátozhatja a személyes szabadságot. Ez a rendelkezés így már megfelel az egyezmény 5. cikke 4. pontjában foglalt előírásnak, amely szerint az őrizetbe vett vagy letartóztatott személyt haladéktalanul bíró elé kell állítani.
Igen fontosnak tartom, hogy a javaslat 8. §-a lehetőséget ad a bíróság számára, hogy az ügyészi indítványtól eltérően a gyanúsítottal szemben ne előzetes letartóztatást, hanem lakhelyelhagyási tilalmat rendeljen el. Eddig ezzel a lehetőséggel a bíróság nem rendelkezett, mindössze abban dönthetett, hogy elrendeli-e az előzetes letartóztatást vagy sem. A gyakorlatból tudom, hogy az esetek döntő többségében elrendelte, amit azonban az ügyek jogerős befejezése utólag bizony csak részben igazolt.
Bár hatályos törvényeink is megfogalmazzák az ártatlanság vélelmét és a legfontosabb követelmények tekintetében eleget is tesznek annak - például nem lehet senkit sem bűnösnek tekinteni addig, amíg bűnösségét jogerős büntetőbírósági ítélet nem állapítja meg -, azonban az európai emberi jogi bíróság gyakorlata szerint az ártatlanság vélelme sok egyéb között azt is jelenti, hogy az olyan személy, akinek büntetőjogi felelősségét nem állapították meg, nem sújtható olyan jogkövetkezményekkel, amelyeket a jog a bűnösség megállapításához kapcsol.
Ebben az olvasatban és értelmezésben az ártatlanság vélelmének említett elemét a kártalanításra vonatkozó szabályok kialakításánál figyelembe kell venni, így a jogtalan előzetes letartóztatásért és ideiglenes kényszergyógykezelésért, továbbá a jogerős ítélet alapján elszenvedett szabadságelvonásért - ami szabadságvesztés vagy kényszergyógykezelés - kártalanítás jár a terheltnek egyebek között abban az esetben is, ha őt a perújítási vagy a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen enyhébb büntetésre ítélik. De a kártalanítás iránti jogosultságot a kitöltött javítóintézeti nevelés is megalapozza, természetesen kártalanítás igényelhető a felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén is.
A kártalanításra pedig a polgári törvénykönyv szerződésen kívüli, károkozásért való felelősségi szabályai fognak érvényesülni, amelyek alkalmasak a teljes reparálásra. Mindezek a jelenlegi szabályozásnál lényegesen kedvezőbbek a sérelmet szenvedőkre, ugyanakkor sokkal nagyobb körültekintésre késztethetik a büntető igazságszolgáltatás egészét. Az okozott károkért a magyar állam fog helytállni, képviseletét pedig az igazságügy-miniszter látja el ezekben a kártalanítási eljárásokban.
(16.40)
Az alkotmányügyi bizottság ülésén élénk vita volt abban a tekintetben, hogy kártalanítás vagy kártérítés jár-e a jogtalanul elszenvedett sérelmekért. A vitában a "kártalanítás" terminológiát láttuk helyesnek és indokoltnak, mivel maga az eljárás - ha az intézkedések törvényesen történnek - nem jogellenes, csak maga az elszenvedett sérelem válik jogalapot teremtő jogi ténnyé abban az esetben, ha felmentő vagy kedvezőbb határozat, illetve ítélet születik.
Említésre érdemes a tervezetnek a visszatérítés szabályaira vonatkozó javaslata. Ennek lényege, hogy amennyiben az eljárt hatóságok, illetve a bíróság elkobzást vagy vagyonelkobzást alkalmazott és utóbb visszatérítést kell alkalmazni, akkor elsősorban a még meglévő dolgot kell természetben kiadni.
Ha azonban az már nincsen meg, akkor az elvétel időpontjában fennálló forgalmi értéket, és annak a visszatérítésig járó törvényes kamatait kell megfizetni. Ez a rendezés is a valóságos reparációt jelenti a sérelmet szenvedett fél számára.
A kiadatási letartóztatás intézményét a javaslat összhangba hozza az európai kiadatási egyezmény 12. cikkével, egyben egyértelműen kötelező védelmet rendel el erre az eljárásra, és ezzel felszámolja a jelenleg meglévő, e téren jelentkező bizonytalanságot.
Tisztelt Országgyűlés! Végül, de nem utolsósorban, a kegyelmi eljárás szabályait emeli törvényi szintre a javaslat: meghatározza a kegyelmi kérelem előterjesztésének jogosulti körét, és szabályozza a kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárást is.
Tisztelt Országgyűlés! A tervezet rendelkezéseinek törvényerőre emelése jelentős lépés céljaink elérésében, ezért azok érdemi megvitatását és - esetleges módosításokat követően - szíves elfogadását kérem és ajánlom.
Szíves figyelmüket tisztelettel köszönöm. (Taps.)
