DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyakran teszik fel a kérdést: hogyan megy végbe a sokat emlegetett reintegrálódásunk - visszakebelezésünk - Európába. Nem utolsósorban a sokoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk, ezeknek jogrendszerünkbe való bevezetése, bekebelezése révén.
Úgy gondolom, indokolt utalni arra, hogy ezeknek jelentőségében is élén áll az emberi jogokról rendelkező európai chartának a magyar jogrendszerbe való bevezetése, amely mellett talán még két példára utalok, ha már a kérdést ilyen széleskörűen fogalmaztam meg: az Európai Közösséggel - újabb nevén az Európai Unióval - kötött társulási egyezményünk összefüggésében végbemenő jogharmonizációs folyamat, és - sajnos nem ilyen egy ütemre lépésben - a Strasbourgban 1985-ben elfogadott önkormányzati chartának a belefoglalása a magyar jogrendszerbe - a legutóbbi önkormányzati jogalkotás szerint nem minden zökkenő nélkül.
Most az emberi jogi európai chartáról van szó. Csak osztani tudom az előterjesztő államtitkár asszony elgondolását és történelemidézését arról, hogy egy hosszú folyamat nevezetes állomása az, ami az előterjesztésbe került, és reményünk szerint a törvénybe is, törvényekbe is eljut. Előadása felment az alól, hogy itt nagyon mélyen visszabocsátkozzam a történeti múltba, de azért engedjék meg, hogy néhány mozzanatra felhívjam a figyelmet az idő dimenziójában.
Ahogy államtitkár asszony mondotta, 1990-ben következett be Magyarország csatlakozása a római egyezményhez, ahhoz a római egyezményhez, amely negyven évvel korábban született. Negyven évvel az 1950-es alapozás után került Antall József aláírása az okmányra, de az ezt követő négy év alatt két országgyűlési határozat és - most csak a büntetőeljárás vonatkozásaira utalva - két törvény is megszületett ebben a kérdéskörben, jelezve, hogy az önkényuralmat lerázó magyar törvényhozás ennek a nagyon fontos chartának a befogadását nem csak elvi deklarációként tartja fontosnak, hanem valóban élni akar a csatlakozás nyújtotta lehetőségekkel és megszerzett szabadságával a tekintetben, hogy ezt a nagyon fontos rendelkezést tényleg jogrendszerének és a kiépülő jogállamiságnak szerves részévé tegye.
Engedjék meg, hogy azért is mert igaz, annak idején visszaidézésre kerültek a chartának az eredeti szavai, egy fél mondatnyit idézzek annak preambulumából annak tanúsításául is, hogy a megalkotók és azóta a kiteljesítők vagy az érte küzdők - mint ezt Hegyi Gyula felszólalásában is hallottuk - milyen fontosságot tulajdonítottak ennek az okmánynak. Azt írja az eredeti egyezmény egyik félmondata: "...megalkották az egyezményt, megerősítve mélységes hitüket azokban az alapvető szabadságokban, amelyek az igazság és béke alapjai a világon, és amelyek fenntartásának legjobb eszközeit egyrészt a hatékony politikai demokrácia, másrészt azoknak az emberi jogoknak a közös felfogása és tiszteletben tartása jelenti, amelyeken ezek a szabadságok alapulnak."
Kérem, tegyék mérlegre ezeket a szavakat, hiszen az egyik serpenyőbe maga a parlamentáris demokrácia kerül, és vele - a megfogalmazás szerint hasonló súlyt kölcsönözve - kivívásának, az emberi jogok tiszteletben tartásának rendszere.
Talán még egy mozzanatot hadd említsek meg, az idő dimenziójából emelve ki a mostani, tárgyalásra jutott javaslatot. Valamennyien, akik áttanulmányoztuk a kora ősszel megkapott jogalkotási tervezetét a jelenlegi kormánynak, örömmel vettük, hogy ezek a munkálatok annak részét képezik.
(16.50)
De legyen szabad mindjárt jeleznem, hogy megsokszorozódott örömünk, amikor a közelmúltban ezt a jövő évi tárgyalásra bocsátani kívánt együttest - jogalkotási csomagot - itt találtuk, ennek az évnek a vége felé azon az asztalon, amelyen pedig - annyiszor kaptunk jelzést erről, és a mai napon még vita is keletkezett körülötte - az olyannyira elfoglalt törvényhozásnak a legfontosabb, a legszükségesebbnek ítélt munkálatai sorakoznak.
Lehet - és itt maliciózus lennék, ha ide tenném a hangsúlyt -, hogy ezek a munkálatok igen előrehaladott állapotban kerültek a jelenlegi kormány kezére, örökségként a megelőzőtől, de ez olyan mozzanat, amelynél sokkal fontosabb, hogy ide kerültek, és az Országgyűlésnek módja van elfogadásukról nyilatkozni.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindezek után én - a Magyar Demokrata Fórum egyik képviselőjeként - csak jelezzem, hogy a Magyar Demokrata Fórum nemcsak örömmel üdvözli ezeket az előterjesztéseket és a most tárgyalásba vont, a büntetőeljárásról szóló törvény módosítására vonatkozót, hanem szándéka támogatni, hogy ezek mielőbb jogállamunk továbbépítésének fontos elemei legyenek. De ugyanakkor jelezni kívánom azt is, hogy az elfogadási készség korántsem jelenti azt, hogy ne látnánk a törvénycsomagban - itt különösen az egészségügyi törvény reformjával foglalkozó esetében - sok teendőt még, és bizonyos módosításoknak, illetve kiegészítéseknek a szükségességét a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása kapcsán.
Mindezt jelezve szeretnék utalni arra, hogy - tematikai felosztásban - számos képviselőtársam fog a vita során ezeknek a részleteivel foglalkozni. Most köszönöm az előterjesztést, és azt az örömet, amit a lehetőség jelent, hogy minél előbb jogállamunk egy további építőköve kerüljön a maga helyére, erősítve reményünket, hogy nemcsak jogvédő szerepet játszhatunk ebben a parlamentben, hanem osztozhatunk a joggyarapítás örömében is. Köszönöm. (Taps.)
