DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ
DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A csődtörvény 1992. január 1-jei hatályba lépése óta a dolgozókat megillető jogos bérkifizetések kétségessé válnak akkor, ha a gazdálkodó szervezet a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt nem rendelkezik elég forrással. Megszűnt ugyanis a korábbi jogszabályokban a bérkifizetéshez biztosított állami garancia.
Hasonló problémával szembesültek a fejlett piacgazdaságok is. A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1992 júniusában egyezményt fogadott el a dolgozók igényeinek védelméről munkáltatójuk fizetésképtelensége esetére. A munkavállalói követelések védelmére a fejlett országokban kétféle eszközrendszer működik. Az egyik az úgynevezett privilégiumrendszer, amely a hitelezői követelések kielégítésének sorrendjében a bértartozásoknak elsőbbséget biztosít. A második az úgynevezett garanciarendszerek vagy garanciaintézmények, amelyek a munkavállalók jogos követeléseinek pénzügyi fedezetét speciális alapok létrehozásával teremtik meg. A bérgarancia alapokat szinte kizárólag bérarányos munkáltatói befizetésekből finanszírozzák, esetenként állami hozzájárulással. Az alapokba való belépés kötelező, működésük szolidarisztikus jellegű. Általában a társadalombiztosítási rendszerek mintájára működnek, pénzügyileg, igazgatásilag függetlenek.
Magyarországon a gazdasági szervezetek felszámolása esetén a munkavállalók az előnyösen sorolt hitelezők közé tartoznak. Törvény írja elő, hogy első helyen a béreket és a végkielégítés nagyobb részét kell kifizetni. Ez a gyakorlat azonban nem biztosít megfelelő garanciát akkor, ha a cég vagyona nem elég a munkavállalókkal szembeni tartozások kiegyenlítésére kért hitel fedezetéül. A jogi védelem tehát nem elégséges, ha ahhoz vagyoni, pénzügyi védelem nem csatlakozik. Az 1993. évben lefolytatott vizsgálatok és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia ajánlásai alapján a kormány a Bérgarancia Alap intézményét dolgozta ki, amely a hazai viszonyok között alkalmas a probléma megoldására. Az Érdekegyeztető Tanács múlt év decemberében a törvényi szabályozás alapelveivel, sőt a technikával is egyetértett.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szerint az alap a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek számára nyújt segítséget a munkavállalók részére fennálló bértartozásaik rendezésére. A munkavállalók abban az esetben is hozzájuthatnak egy bizonyos minimumjövedelemhez, ha a gazdálkodó szervezet a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt bérüket nem tudja kifizetni. Az alapot az Országos Munkaügyi Központ kezeli. Az alap felett e rendelkezési jog a munkaügyi minisztert illeti meg. Az alapból támogatást csak olyan, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet igényelhet, amely a felszámolás megkezdését megelőzően legalább hat hónappal megkezdte tevékenységét. Támogatás iránti kérelemmel a felszámoló fordulhat a gazdálkodó szervezet székhelye szerint illetékes megyei vagy fővárosi munkaügyi központhoz, feltéve, hogy az adós cég a befizetési napot követő nyolc napon belül nem tudja munkavállalóinak a bért kifizetni.
A törvénytervezet mellékletei pontos eligazítást adnak arról, hogy a kérelemhez milyen adatokat kell megadni. Ha a kérelem ezeknek az előírásoknak megfelel, az alap nem tagadhatja meg az igényelt támogatást. A tervezet maximálja az igénybe vehető támogatás mértékét: munkavállalónként legfeljebb a minimális bér négyszeresét lehet kérelmezni. A pénzügyi támogatást vissza kell téríteni. Az alap legjelentősebb bevételi forrása, hogy minden gazdálkodó szervezet köteles havonta járulékot fizetni. A járulék mértéke a bruttó kereset 0,3 százaléka. Ezt az állami hatóság által kezelt számlára, meghatározott határidőn belül kell befizetni. Az 1994. évi költségvetési törvény szerint a gazdálkodó szervezetek már fizetik ezt a járulékot, így az év eleje óta több mint egymilliárd forint halmozódott fel. Amennyiben az alap meglévő és folyamatosan képződő forrásai nem lesznek elegendőek, a költségvetés 600 millió forint erejéig hozzájárulhat a beérkező igények kielégítéséhez.
1994 július végéig a bíróságok 6280 felszámolási eljárást tettek közzé, ezekből 2000 adós cég létszámadatát ismerjük: 1992-ben összesen 103 000 főt foglalkoztattak.
Látható tehát, hogy a törvény elfogadásával jelentős munkavállalói kör számára nyílik meg annak esélye, hogy felszámolási eljárás esetén az anyagi források hiánya mellett is hozzájussanak az őket megillető munkabérhez, illetve annak egy részéhez. Néhány ügy széles nyílvánosságot kapott már, jelezve azt a várakozást, ami az alap mielőbbi működéséhez fűződik.
A modern gazdaságok, miközben felhasználják a szabadpiac hajtóerejét, a piaci közreműködők önfegyelmére is apellálnak.
A munkaviszony esetében azonban többről van szó: ez a jogviszony nem maradhat a vállalkozók és az alkalmazottak megállapodásának zárt rendszerében. E téren külön törvények és intézmények segítik a gazdaság humanizálását.
A munkáltatói fizetésképtelenség esetén a dolgozói igények kielégítésének védelme ebbe a folyamatba illeszkedik. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a Bérgarancia Alapról szóló törvényt vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
