DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Tisztelt Ház! Szeretném elmondani: Úgy gondolom, hogy Magyarországon épeszű ember és olyan politikai erő sem lehet, aki a beterjesztett törvényjavaslattal ne értene egyet. Hiszen annak motiváltsága, morális helyzete megkívánja azt, hogy ma Magyarországon ellátás nélkül dolgozó emberek ne legyenek.
Tehát tulajdonképpen nekem ezzel a törvénytervezettel nem ez a gondom. A gondom az eljárás rendjében, a törvénytervezet módozataiban és a garanciális biztosítékokban keresendő.
Nagyon örülök, hogy Paszternák képviselőtársam vetette fel: tulajdonképpen a munkáltatói társadalom igazán soha nem értett egyet a bérgarancia létrehozásával. Ezt nem azért tette, mert nem érezte át azt a felelősséget, amellyel a munkavállalóiért tartozik, hanem tette azért, mert a Szolidaritási Alapban - ahol a legnagyobb befizető tábor a munkaadói tábor - ma óvatos becslések szerint 15 milliárdos szufficit van. S ez a szufficit rendszeresen jelentkezik és tartós.
Amennyiben a Bérgarancia Alapnak a jelenleg képződött összegét, a becsült mintegy másfélmilliárd forintot vesszük, akkor így látható, hogy tulajdonképpen olyan pénzösszegek halmozódtak fel és kerültek a munkaadói oldalról elvonásra, amelyeknek működtetése pillanatnyilag csak úgy indokolt, ahogy az a jogszabály-tervezetben benne van: a munkaügyi központ valamilyen célra forgatja őket - akár állampapír-vásárlásra, akár más befektetésekre.
Nagyon érdekes filmet láttam a szünetben. A televízió vetített egy filmet, amelyben a lényeg az volt, hogy mivel pontos adat erre nincs, négy év alatt négymilliárd forintot fizettek ki az összes csőd- és felszámolási eljárás alatt álló dolgozónak bér- és bérjellegű juttatásként. Természetesen ezt a négymilliárd forintot nem ebből az alapból kellett kifizetni, hanem ezt kifizették a munkáltatók, a felszámolás alatt levő cégek a saját vagyonukból.
Tehát azt szeretném érzékeltetni, leszámítva - ha jól emlékszem - a berettyóujfalui gyárfoglalás esetét, nem nagyon tolongtak a bérgaranciáért eddig. S azt is szeretném hozzátenni és felhívni a figyelmet, hogy az a csőd- és felszámolási eljárás, amely - az úgynevezett ál-vállalatok, kft-k, tehát az ilyen link cégek - röviden maradjunk ebben -, kis vagyonnal rendelkező cégek felszámolása már megtörtént, lefutott dolog volt. A ma hátralevő cégek komoly vagyonnal rendelkező volt állami vállalatok.
Tehát ezzel azt szeretném mondani, hogy a Bérgarancia Alapnak a felhasználása egyáltalán nem várható olyan mértékben, mint ahogyan az tervezve van.
Itt szeretnék megemlíteni még egy dolgot. Nagyon egyetértettem a kormányprogram azon előterjesztésével, amikor az érdekegyeztetés - akár a gazdasági, akár a társadalmi érdekegyeztetés - fontosságát a kormány kiemelt feladatként kezelte.
Szeretném megkérdezni az előterjesztőt, akkor mi az oka annak, hogy a ma parlamentje elé egy olyan törvénytervezetet terjeszt, amelyet tulajdonképpen még a régi kormány alatti érdekegyeztetés tárgyalt és amely lényegében azért más jellegű feladatot kapott.
Szeretném megkérdezni azt, mi az oka annak, hogy amikor az Alapba csak munkaadói befizetések vannak és tulajdonképpen a munkaadók azt kérték, hogy az Alap feletti rendelkezés tripartit rendszerben történjék meg, tehát egyrészt a munkaügyi miniszter, másrészt a munkavállalók, harmadrészt a munkaadók egyezsége alapján, hogy ez ne kerüljön szabályozásra, mint ahogy az eljárási rendre vonatkozó kérdéseknél is ezt szeretnék látni.
Aggályom a következő. Azt hiszem, valamelyik előttem szóló képviselőtársam ezt megemlítette már. Jelen pillanatban a gazdasági kormányzat tervezete szerint az alapok felülvizsgálatra kerülnek. Tehát tulajdonképpen meg kell nézni, mely alapok működnek, mely alapok nem, melyek kerülnek összevonásra, melyek nem.
Úgy gondolom, meg kellett volna várni azt, amig eldöntésre kerül, hogy mely alapot mikor és milyen formában használjuk és ezt a törvénytervezetet utána kellett volna beterjeszteni.
Változatlanul mondom és szeretném hangsúlyozni, a világon semmi kifogásom nincs az ellen, hogy Magyarországon a felszámolás alatt álló cégek dolgozói olyan biztonságot élvezzenek, amelyet egy bármilyen berendezkedésű, demokratikus államban joggal várnak el a munkavállalók az államtól és a munkaadóktól. Nem ezzel van gondom. Nekem a gondom az eljárás módjaival, eszközeivel van. Módosító indítványaim is, amelyeket Nagy Sándor és Filló képviselőtársam szájából hallottam, körülbelül ezeket célozták. Ezek általában elutasításra kerültek.
Mint az is, hogy tulajdonképpen az állami befizetéseknek a törvénytervezetben nincs is helyük, mert a bevételi oldalon olyat nem is találunk, hogy állami befizetés. S ez nem jelenik meg sem az előirányzatokban, sem a rendelethelyben.
Tehát azt kérem az előterjesztőtől, fontolja meg ezeket a kérdéseket. Nem vitatva a törvénytervezet szükségszerűségét és azt, hogy ezt morálisan meg kell tenni, de az eljárási módokat és fokozatokat méltányolni kellene. (Szórványos taps.)
