GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! A Bérgarancia Alap létrehozásával, az erről szóló törvény megalkotásával az Országgyűlés továbbfejleszti azt a rendszert, amit 1991-ben, az 1991. évi IV. törvény elfogadásával a munkavállalók, illetve a munkanélküliek érdekében létrehozott. Szükségességét jól bizonyítják az elmúlt néhány hónap eseményei is, hiszen számos gondot meg lehetett volna oldani, ha az alap már korábban rendelkezésre áll. Tekintve, hogy a Bérgarancia Alap feltételeit az 1994. évi XLVII. törvény még tavasszal megteremtette, elég sokáig tartott, amíg az illetékes szervek a most előterjesztett törvényjavaslatot kidolgozták.
(18.30)
A benyújtott törvényjavaslat szövegét elemezve már látszik a hosszadalmas kidolgozás oka. Az alap létrehozását, illetve szabályozását meglehetősen túlbonyolították. Ha figyelembe vesszük, hogy a Szolidaritási Alap, illetve a Foglalkoztatási Alap létrehozása az 1991. évi IV. törvényben kis terjedelemben is jól sikerült és működőképesnek bizonyult, a terjedelmes szabályozás még kevésbé érthető, mivel szerepel a 14. § (5) bekezdésében az a megfogalmazás, hogy a támogatás nyújtásának eljárási szabályait "a munkaügyi miniszter rendeletben állapítja meg".
Az első észrevételem tehát az, hogy keverednek az alap létrehozásának, illetve a feladatkör megállapítása és támogatása eljárási szabályainak elemei. Az ilyen esetben általában gyanakszunk arra, hogy a túlbonyolítás mögött hátsó szándékok húzódnak meg.
A tényleges helyzet és a törvényjavaslatban meghúzódó szándékok tisztázására vissza kell nyúlni az alap pénzügyi feltételeinek megteremtéséhez. Az 1994. évi XLVII. törvény alapján a befizetett 0,3 százalékos munkaadói járulékot, amely a létrejövő Bérgarancia Alapot illeti meg, el kell különíteni, és a munkaadóijárulék-számlán kell tartani. Ezt a járulékot első ízben az 1994. évi április havi bruttó kereset után kellett fizetni. A benyújtott pótköltségvetés szerint - hiszen az értékek már a befizetések után jól meghatározhatóak - a Bérgarancia Alap állománya éves szinten 1,2 milliárd forint. Mivel a befizetés a Szolidaritási Alapot illető járulékokkal együtt történt, az itt szereplő munkáltatói befizetések alapján számolható és mérhető az érték, ez azonban a tervezettnél mintegy 600 millió forinttal több. Ez az összeg eltűnt! Holott elvárható lenne, hogy e törvényjavaslat indoklásában meghatározásra kerüljön az alap eredeti összege!
Az előterjesztésből az sem derül ki, hogy milyen döntés alapján kerültek a bérgarancia tárgykörében befizetések a Foglalkoztatási Alap terhére, amit a törvényjavaslat 14. § (4) bekezdése igen sommásan elintéz. A bérgaranciáról szóló törvény hiányában az sem ismerhető, hogy milyen feltételekkel nyújtották a támogatást, és az milyen módon, illetve hova került visszafizetésre.
Kérdés, hogy érdemes-e a törvényben az adott bekezdés szerinti rendezéssel foglalkozni, mert sokkal egyszerűbb lenne, ha a visszatérítés oda folyna be, ahonnan kifizették. Az is megkérdőjelezhető, hogy vajon nem azért született-e ez a szakasz, mert semmilyen biztosítéka nincs a visszafizetésnek.
Az egyéb alapokkal ellentétben, amelyekbe az elköltött pénz nem térül vissza, a Bérgarancia Alap speciális. Itt a támogatás összege ugyanis kamatmentesen visszatérítésre kerül. Az alap pénzeszközei ezért állandóan gyarapodnak - csak az éves befizetésből mintegy 3 milliárd forinttal. Ha számolunk is bizonyos veszteségekkel - visszafizetésre nem kerülő támogatások esetén -, egy olyan alapról van szó, amelynek az összege jelentős mértékben állandóan növekszik. Nyilvánvaló, hogy előbb vagy utóbb szabad pénzeszközök, járulékfizetés, illetve az alap feltöltése alapján ez folytatódik.
Szinte egyértelműnek látszik, hogy a törvényjavaslat túlbonyolítása éppen azt a célt szolgálja, hogy az alap más irányú felhasználását lehetővé tegye. Az ezzel kapcsolatos problémák a következőkben foglalhatók össze:
1. A törvényjavaslat 1. § (3) bekezdése előírja, hogy az alapot az Országos Munkaügyi Központ kezeli, azaz az alappal való gazdálkodás a Központ kezében van. Ezek után roppant érdekes a 10. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy az alap feletti rendelkezési jog a munkaügyi minisztert illeti meg. Normális gazdálkodás, vagyis az alap érdemi felhasználása mellett ez a rendelkezési jog teljesen értelmetlen!
Természetesen más a helyzet, ha eleve számolunk az alap megcsapolásával, amire jelenleg is volt példa. Ezt eleve beépíteni a törvényjavaslatba, enyhén szólva tisztességtelen.
2. Az alap közvetlen csapolgatásának másik apró trükkje a pénz eljuttatása az alaphoz. Az 1991. évi IV. törvény a munkavállalói járulék esetében előírja a járulék fizetését az elszámolt hónapot követő hó 20. napjáig - mint ahogy ezt előírja a törvényjavaslat 13. § (2) bekezdése is.
Az 1991. évi IV. törvény szerint azonban az állami adóhatóság a járulékot folyamatosan utalja át, a törvényjavaslat szerint viszont az adóhatóság csak a befizetést követő hó 5. napjáig köteles átutalni - ezt a 13. § (4) bekezdése tartalmazza. Amikor a jelenlegi pótköltségvetésnél néhány millió vagy néhány százezer forint törlése is mérlegelés alapját képezte, különös a pénzkezelésnek ilyen nagyvonalúsága.
3. Az alapot, mint ezt láttuk, az Országos Munkaügyi Központ kezeli. A törvényjavaslat értelmében az alappal kapcsolatos működési költségeket elkülönítteti, az előirányzat mértékét a munkaerőpiaci bizottság határozza meg.
Az 1991. évi IV. törvény 43. § (3) bekezdése ugyanakkor egyértelműen rögzíti: a munkaügyi szervezet fenntartásának és fejlesztésének költségei a Szolidaritási Alapot terhelik.
A törvény a Munkaügyi Központ esetén feladatként rögzíti: ellátja a jogszabályban hatáskörébe utalt egyéb feladatokat. Egyáltalán nem értékelhető, hogy a feladatok és a költségek tényleges elemzése alapján született volna a működési költségekről szóló szakasz.
4. A törvényjavaslat 11. § (1) bekezdése kimondja: az alap az átmenetileg szabad pénzeszközeit állampapírok vásárlására fordíthatja, illetve pénzforgalmi számláját a vezető pénzintézeteknél betétként elhelyezheti.
(18.40)
Az "átmenetileg" szabad pénzeszközök ilyen módon történő elhelyezése kétségtelenül gazdaságos eljárás, de általában csak akkor, ha meghatározott időre történik, állampapírok esetén már nagyobb időtávra. A törvényjavslat semmilyen garanciát nem tartalmaz arra az esetre, ha a munkaügyi központ nem érvényesíti a törvényjavaslat 5. § (3) bekezdését, azaz közli az igénylővel, hogy az alapban éppen nem áll rendelkezésre megfelelő összegű pénzeszköz.
A pénzügyi problémák mellett az alapfelhasználásra vonatkozó szabályok sem mindig átgondoltak. Ez részben a korábban említett túlbonyolításból ered. De a törvényjavaslat kidolgozói nem tudták eldönteni, hogy végül is rábízzák-e a támogatás eljárási szabályainak megállapítását a munkaügyi miniszterre, vagy maguk oldják meg a kérdést. Meg kell jegyezni, hogy például a Szolidaritási Alap esetén a munkaügyi miniszter a kezelés szabályainak kidolgozására kapott felhatalmazást. Erről most szó sem esik.
Az első ilyen szabályozási probléma, amit meg kell említenem, annak a kérdése, hogy ki kaphat támogatást az alaptól. A törvényjavaslat látszólag logikusan oldja meg a kérdést: ugyanaz a kör, amely a jutalékot, a járulékot is befizeti. Az 1. § (1) bekezdése ugyanakkor egy problémát vet fel azzal a megfogalmazással, hogy támogatás nyújtható annak a gazdálkodó szervezetnek, amely tevékenységét a felszámolás kezdő időpontját megelőző legalább hat hónappal megkezdte. Mivel a törvényjavaslat mellékleteit képező dokumentáció minimális adatokat tartalmaz a kérelmezőről, a kérelemnél sok mérlegelnivaló nem marad.
A 2. § (2) bekezdés értelmében köteles a támogatást megadni, ha a törvényben foglalt feltételeknek megfelel. Tehát a feltételeket később a munkaügyi miniszter sem szigoríthatja. Olyan cég esetében, amely fél évi működés után felszámolásra kerül, nagy a valószínűsége, hogy vagyona a felszámolási költségek fedezésére sem elegendő. A törvénytervezet a cégek esetén nem vizsgálja, hogy normál vagy egyszerűsített felszámolási eljárásról van-e szó. A féléves határidő a működésnél szinte tálcán kínálja a visszaélési lehetőséget, a költségek egy részének a vagyon eltüntetése mellett az alapra való áthárítását. Célszerű lenne ezért legalább egy évre emelni az előírt működési időt. Ugyanakkor minimálisan szükség lenne arra, hogy a benyújtott kérelemnél a kijelölt felszámoló, hiszen az adott céget illetően valamennyi gazdasági-pénzügyi adat birtokában van, nyilatkozzék arról, hogy a társaság vagyona elégséges-e a nyújtott támogatás visszafizetésére, illetve a visszafizetés mikor realizálható.
Ez utóbbi adatok ismerete feltétlenül szükséges annak a problémának a feloldására, amit a törvényjavaslat 6. §-a tartalmaz. Ez ugyanis előírja, hogy újabb támogatás csak akkor nyújtható, ha a korábbi támogatásból eredő visszafizetési kötelezettség maradéktalanul teljesült.
Ha egy cégnek, amely felszámolás alá kerül, a harmadik hónapban már visszamenőleg is meglenne a fedezete, de nem igényelhetne támogatást, a dolgozókkal való méltánytalan eljárást rögzítene a törvény. Célszerűbb eljárás, ha a felszámoló kezességet vállal a visszafizetésre, a szükséges mértékig többszöri támogatást is lehetővé téve.
Nem szabad elfeledni, hogy az alap létrehozásának célja a jelenlegi nehéz anyagi, gazdasági helyzetben a méltánytalanul hátrányos helyzetbe került dolgozók megsegítése, hiszen az elmaradt munkabér sok esetben a családok életét ellehetetleníti. Ez különösen azokat sújtja, akik először kerülnek ilyen helyzetbe, mivel nincsenek rá felkészülve.
A korábbi problémafelvetésre visszatérve, aki a felszámolásra kerülő cégnél fél évnél rövidebb időt töltött el, kevésbé érzékeny. A munkahely többnyire biztos elvesztése mellett a hirtelen kimaradó bér nagy gondot okoz.
A törvényjavaslat által előírt kérelem, de az előbbiekben vázolt információk benyújtása esetén is teljesen indokolatlan a bürokrácia játéka a támogatás-átutalásra való intézkedés 21 napos határidejével. Azt a személyzetet, amely az igényelt minimális adminisztrációt nem tudja lebonyolítani, el kell bocsátani.
A fentiek alapján a Bérgarancia Alapról való törvényjavaslat feltétlenül a kritikának megfelelően átdolgozandó, változatlanul hangsúlyozva a cél fontosságát. Módosító javaslatainkat egyébként a foglalkoztatási bizottság megtárgyalta, ezek egy részét elfogadta, más részét elvetette. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
(A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor és Nahimi Péter foglalja el.)
