DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrég az általános vita kapcsán fejtettem ki nézetemet a tekintetben, hogy a benyújtott törvényjavaslat szándéka helyes és üdvös, azonban a részletszabályozás során esetleg finomítani kellene bizonyos törvényhelyeket. A saját szerény képességeimhez mérten igyekeztem is elvégezni a finomítást, és két módosító javaslattal megpróbálom a helyes irányba terelni a jogalkotó szándékát.
Az egyik módosító javaslat inkább elméleti jellegű problémát vet föl, mint ahogy azt tanult és a szakmában jártas képviselőtársaimtól hallottam. Ugyanis a törvényjavaslat abból a feltételezésből indul ki, hogy a műtárgykereskedő mindig haszonnal tudja eladni az általa megvett műtárgyat. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem sért semmiféle magánérdeket, hogy a vételáron felül további 5 százalék úgynevezett járulékot kell fizetnie a vevőnek, illetőleg a vevők meghatározott körének, de erről a másik módosító javaslat kapcsán fogok szólni.
Azonban abban az esetben, ha a műtárgykereskedő az általa megvett műtárgyat nem tudja az általa kifizetett vételáron értékesíteni, mert olyan áron nincs vevő, hanem alacsonyabb áron kell eladnia, akkor éppen amiatt, mert még plusz 5 százalékot meg kell fizetnie a vevőnek, a műtárgykereskedőt ebben az esetben kár éri. Az én javaslatom azt az elméleti problémát akarta kiküszöbölni, hogy csak akkor kelljen az 5 százalék járulékot megfizetni, ha a beszerzési és az eladási ár között - s mind a kettő okirattal bizonyítható - valóban van 5 százalék különbség.
Úgy gondolom, hogy bár elméleti ez a lehetőség, de egy jogszabályalkotásnál mindig fel kell készülni a nem várt esetekre is, és annak ellenére, hogy a műtárgy-kereskedelemben 100-200 százalékos árrések is vannak, mégis előfordulhat olyan, amikor negatív az árkülönbség, és ebben az esetben méltánytalan lenne megfizettetni az 5 százalékos járulékot, ha az áru egyébként eladhatatlan. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
