DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Folyik az expóvita, amióta az ipari és kereskedelmi miniszter úr az általa T/93. szám alatt előterjesztette javaslatát, miszerint az expót le kellene mondani, a korábbi alapot fel kellene szabadítani. S lényegében olyan előterjesztést tett, amely talán a pénzszűke miatt, vagy talán politikai meggondolásból került a magyar parlament elé.
Én magam is expópárti vagyok, így engem is, másokat is azt hiszem, nem az öröm érzete tölt el, miután megismertük az előterjesztést. A világkiállítás megrendezéséről a parlament korábban rendelkezett törvénnyel. Álláspontom szerint a szerződéses elvekből következik: meg kellene tartani a pacta sunt servanda elvét, meg kell tartani az állampolgároknak, állami és társadalmi szervezeteknek egyaránt.
Itt maga a végrehajtó hatalom volt az, amely a szerződést fel kívánja mondani a korábbi parlamenti döntéssel kapcsolatosan. Én úgy ítélem meg, hogy ebből a szerződésből az állampolgároknak is, a kormánynak is végre kellene hajtani azokat a feladatokat, amelyek reá hárulnak, és élvezhetni a jogosultságot azoknak, akik ebből részesülhetnek.
Ennek tudatában indult meg az expó munkájának előkészítése, és ehhez kapcsolódott az előkészületi munka. Az expó megrendezésének elvetése e folyamat jelenlegi szakaszában sok emberben - különösen vállalkozói körökben - nagyfokú visszatetszést keltett, különösen ha az annyira hangoztatott piacgazdaságra gondolunk.
Felmerül a kérdés, vajon milyen okok vezettek el ehhez az előterjesztéshez, amely ma itt tárgyalandó? Vajon gazdasági, politikai vagy éppen presztízskérdésekre vezethetők ezek vissza? Vajon melyik kormány vetette fel az expó megrendezésének lehetőségét? A lehetőség tudomásom szerint már a nyolcvanas évek végén kormánytámogatással születőben volt. Úgy tudom, az expó megvalósításának lehetőségét vagy lehetőségének bölcsőjét nem a jelenlegi vagy az előző kormány ringatta, hanem az azt megelőző. A tény viszont az, hogy a jelenlegi előterjesztés, az expó megrendezésének lemondása egy végkövetkeztetés, amely egy hosszabb időtartam helytelenül indított folyamata. Következésképpen sohasem tudhatjuk meg, melyik álláspont volt a valós a pro és kontra álláspontok tekintetében.
Vajon a megrendezés célja, taktikája, stratégiája, a kivitelezés és a megvalósítás fázisai milyen mélységig voltak kidolgozva, mennyire voltak reálisak, a megrendezésnek mi volt a végkövetkeztetése, ha jelenleg felvetődik az expó lemondásának a lehetősége? Nem csupán az indítás, hanem az évek során tett intézkedések is helytelenek lehetnek, ha az előterjesztés tartalmát fogadjuk el kiindulási és befejezési alapnak. Vajon a megvalósítás anyagi fedezetére milyen kalkuláció készült, amelyet annak idején a döntéshozók elé terjesztettek? A számszerű kimutatások valósak voltak-e, vagy a mai költségkimutatás nélkülözi a valóságtartalmat e kérdéskörben?
Ezek pontos ismerete nélkül ilyen körülmények között sem a döntéshozók, sem a közvélemény nem tud egyértelműen és megnyugtatóan állást foglalni a megrendezés igen vagy nem kérdéskörében. Egyesek gazdasági, mások politikai, míg néhányan érzelmi kötődésük szerint fognak dönteni ebben a nehéz ügyben. Felmerül bennem a kérdés: melyik álláspont tükrözi a vakmerő ló esetét?
Tisztelt Ház! Az expó megrendezésének felvetésekor nyilván a kormány és az érdekelt vállalkozók is - beleérve a külföldi vállalkozókat is - kalkuláltak. Kalkulálnak és számolnak ma. A jelen helyzetben azonban csak az elmaradt hasznot és a felmerült kárt lehet osztani vagy szorozni az állampolgár hátrányára abban az esetben, ha az expó megrendezése elmarad.
Itt kizárólag - mint nagyberuházások esetében - a matematika alapján lehetett volna alátámasztani a felmerülő reális költségek vonzatát. Ezek megismerése után kellett volna tárgyalásokat folytatni, a feladatok és vállalások, különösen a rendelkezésre álló források megléte esetén a befektetés értelmes felhasználásáról, megtérülésének, hozamának felosztásáról.
Csak ezek után és ezek ismeretében kerülhet sor a megalapozott döntésre. Ugyanis igen ellentmondóak a jelenlegi és a volt kormány idevonatkozó számításai. Márpedig a számok jelenthetik a fő érvet e kérdéskörben, ezek eldöntésében. Érzelmekre építeni ilyen nagyberuházás esetében nem lehet, és nem is szabad. Helyben topogó gazdaságunk az expó lemondása esetén valószínűleg nem is jut előbbre.
Az előterjesztés a fent említettek hiánya miatt nem ad kellő alapot döntéshozatalunk kialakítására. Tehát arra sem, hogy a megrendezés mellett, vagy ellene történjen-e állásfoglalás egyértelmű kalkuláció hiánya miatt. Így megtörténhet az expórendezés melletti szavazásnál, hogy ez a beruházás is oly sok korábbi nagyberuházás sorsára jutna, amely csak a költségvetés hiányát fokozná, s az életszínvonal további csökkenését eredményezné. Az is lehetséges és valószínűsíthető, hogy a valóságismeretek mellett erkölcsi, anyagi sikereket hozna, amely a külföldi országok elismerését váltaná ki hazánk irányában.
Alkotóképességünket és élniakarásunkat tükrözné, az ország gazdasági esélyeit is javítaná az expó megrendezése. A népszavazással való döntés e kérdéskörben még helytelenebb, életszerűtlenebb eredményt hozhatna. Az expó tartásának megszavazása esetén a munkálatok jóval később folytatódhatnának, bizonytalan lenne a beruházás befejezésének munkája.
Felvetődik a kérdés: vajon a beruházási munkák elkészülnének-e időre, mit tapasztalnának a külföldiek köztisztaság, elhelyezésük vagy szolgáltatásunk terén Budapesten, vagy az ország bármely településén akár utazásaik során közútjainkon is?
Le kell vonni a következtetést arra az esetre is, ha a megrendezéstől a parlament elállna. Hátrányunkra szolgálna mindez, és az ország szakmai felkészültségén túlmenően társadalmi, gazdasági fejlődésünk méltó reprezentálásától esnénk el, attól a lehetőségtől, amelyet 1100 év alatt a nemzet elért. Ugyanakkor talán felmérhetetlen gazdasági veszteséget is okoz a megkezdett, de be nem fejezendő beruházásaink sorsa. Megítélésem szerint a világkiállítás nemcsak gazdasági program lehet, hanem nemzetünk hírnevét is gyarapító politika, politikai és társadalmi elismerés.
(19.10)
Össznemzeti ügy, amely összefogásra szólítana fel. Sajnos ez az, amit nem tapasztaltam az expóvita során, pedig ez a nemzet - kevés kivételtől eltekintve - történelme során igen sok esetben mutatta meg alkotóerejét eredményesen. Az expó megrendezésének eddig tanúsított határozatlansága vajon arra utal, hogy meglévő gazdasági javaink pazarlása folyt ezideig, amely csak veszteséget eredményezhetett?
Sajnálatos, hogy a kormány az általa kinyilvánított álláspontra helyezkedett, következésképpen évekig tartó bírósági eljárásra rendezkedhetünk be a kártérítési perek tekintetében. A kormányprogrammal a jelenlegi előterjesztés is ellentétben áll, ellentétes mindazzal, amit a kormány az expó elutasításával tenni szándékozik. A gazdaságpolitikát a nemzet és az állampolgárok érdekeihez kell igazítanunk.
Az ide vonatkozó valóságalap megismerése nélkül összegezésül vonjuk le azt a konklúziót e tárgykörtől elvonatkoztatva is a jövőre vonatkozóan, hogy nagyberuházások megvalósítása előtt olyan kötelezettségek hárulnak a mindenkori kormányra, miszerint az előirányzott kiadásokra előre meg kell tervezni, meg kell teremteni a forrásokat is. A jelenlegi parlamenti vita lezárása után pedig okosabbak leszünk a saját kárunkon tanulva, miszerint a magyar nép keserves krajcáraiból fizethetjük meg a tandíjat, remélem a világkiállítások megrendezése ügyében az utolsó esetben. Köszönöm a szót. (Taps.)
