DR. K. CSONTOS MIKLÓS
DR. K. CSONTOS MIKLÓS
DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Ez jelenti Kunszentmártont, azt a Kunszentmártont, ahol még 1944-ben is a jász-kun statútum szerint ítélt a bíró - ez tehát lényegében a jász-kunok hazája -, és azt a Tisza-zugot, ahol az a bizonyos arzénos per folyt, annak idején világviszonylatban ismert lett Tiszazug erről a perről. A halálnem itt az arzén volt. Előfordult olyan község, ahol 50 halottat temettek egy évben, és 46 testében arzént találtak.
Erről a vidékről írja a Tiszazug című versét József Attila, és erről a vidékről mondja Móricz Zsigmond: "Nem volt kiút a nyomorból. A jobb életnek még halvány fénye sem villant meg az egyre sűrűsödő sötétségben."
Tisztelt Országgyűlés! Ilyen drámai volt a helyzet a húszas-harmincas években. De azt hiszem, hogy ilyen drámai a helyzet most is, amikor az expó kérdése merül fel. Ez a térség egy kiindulópontot tekintett volna, egy kilábalási lehetőséget abban, hogy megrendezzük az expót, ott ő be tud mutatkozni, mert semmi költségbe nem került volna a Tiszazug bemutatása itt, ahol II. Géza királyunk 1075-ben adományozta a garamszentbenedeki apátságnak azokat a helységeket, amelyeket őseink a honfoglalás idejében foglaltak el. Ha tehát valaki meg akarja nézni ezt a világot, annak ide kell jönni, és itt láthatja meg a honfoglalási korszaknak azt a falukban jelentkező mikéntjét, amit ez fel tudott volna tárni. Ez elmarad.
De menjünk tovább, Nagyrévben bronzkori leletek vannak, az emberek nemcsak akkor éltek ott, amikor a honfoglaló magyarok bejöttek, hanem már a bronzkorban is lakott terület volt ez a rész, és azt hiszem, hogy erre is kíváncsiak lettek volna nagyon sokan.
Amikor én Párizsban voltam, nem tudtam megértetni, hogy honnan jövök, hogy Bukarestből vagy Budapestről, románnak néztek. Nem tudtak különbséget tenni, de amikor említettem, hogy arzénos per, azt már tudták. Az arzénos perről tudtak, és akkor már tudták a Tiszazug nevét.
(18.30)
Azt hiszem, érdemes lett volna az egész világ előtt bemutatni ezt a térséget. Azt hiszem, érdemes még azért is, mert Cserkeszőlőn híres gyógyfürdő van, mondhatni, hogy a gyógyturizmus mekkája Tiszaföldvár - és ezt a bemutatást most nem tudja megtenni. Magyarán: az, amit a Tiszazug igényelt volna, az csupán a bemutatkozás és nem költségvetési tétel.
Ha valaki egyszer végigment Szolnoktól Csongrádig a Tiszán, az olyan élményt kapott a múltban és kapott volna az expó idején is, amit életében soha nem tudott volna elfelejteni. Tehát ez a térség teljes egészében kimarad és miért marad ki? Azért marad ki, mert nagyon jól fogalmazott annak idején Lezsák Sándor, hogy "a nemakarásnak nyögés a vége." Valóban ez van.
Ne higgye senki, hogy az expó vonatkozásában azok a számítások nem helytállóak, amit előterjesztettek - Szabó Iván is előterjesztette -, hogy egy korsó sörről kellene lemondani havi vonatkozásban és máris megrendezhető lenne az expó.
Nagy hibája az expótörvény ezen mellékletének, hogy kidolgozza, táblázatokba foglalja azokat a tételeket, amelyekben sugallja és igyekszik bemagyarázni, a táblázaton keresztül is bemutatni azt, hogy az ország tulajdonképpen milyen nehéz helyzetben van. Nem tudom elfogadni a nehéz helyzetet akkor, amikor később, az expó utáni évben a táblázatokban a GDP fejlődése, felfutása olyan nagy mértékű. Hogy lehetséges? Azért, mert előzőleg visszafogottan, mellékes helyekre rakta a fejlődés pénzügyi vonzatát. Ugyanakkor a statisztikával sem egyezik a jelenleg összeállított és a törvény mellékleteként bemutatott táblázat. Szóval ez bizonyos célt szolgál; célt szolgált olyan területen, hogy bemutassák: mennyire nehéz helyzetben van az ország.
Azt hiszem, ha nem az adó besöprésével foglalkozna a pénzügyminiszter ebben a vonatkozásban, akkor el lehetett volna képzelni, hogy egy kitörési pontot találjunk.
Annak idején, a '48-as szabadságharcban erről a területről indult el az a bizonyos szolnoki csata, ahol Jellasiccsal szemben egyáltalán nem volt esélye Damjanichnak. Cibakházán, a Tiszazugban éjjel megszervezte, három irányból küldte Jellasics csapatával szemben hadseregét, esélytelenül, és ez az esélytelen csata úgy végződött, hogy Damjanich már délután két órakor nekiszorította a Zagyvának Jellasicsot, futott... (Zaj, derültség a bal oldalon.)
Ez a kitörési pont most ugyanúgy adva lenne ennek a nemzetnek, ha lett volna bátorsága a kormánynak átvállalni azt, ami az előző kormány hagyatéka. Azt hiszem, hogy az expó lemondása ennek a kormánynak örök szégyene marad, szellemi Mohácsa lesz, ha az expót nem tartjuk meg.
Azt hiszem, érdemes ezen elgondolkodni, hiszen önök is nagyon jól tudják, hogy minden e mellett szól. Én a Tiszazugból jöttem, de engem oda hívtak haza. Ezt a kormányt, önöket is hívják, tessék elmenni a hívásra Borsodba, meglátjuk, hogy Borsod mit fog válaszolni. Azt hiszem, ugyanazt mondja Borsod is, hogy meg kell tartani az expót. Nem lehet, hogy csak kiszórjuk a pénzt az ablakon és nincs kilábalási lehetőségünk sem, a szegény rétegekre pedig csak rányomjuk az adót. Hitelt lehet felvenni, de az nem termelés, és abból soha az életben nem lesz más, csak az eladósodás és az eladósodás eladósodása. Tehát a hitel így néz ki.
Ha ezt a kitörési pontot is elveszti a nemzet, ez nem csupán önöket érinti, hanem kihat az egész nemzetre és egész Európára az, hogy a magyarság hogy vérzik el. Nemzeti értékeinket hagyjuk pusztulóba és veszendőbe menni akkor, amikor úgy döntünk: holmi téves és - azt mondhatni - teljes egészében megalapozatlan, utópista, közgazdász szemével nézve az egészet, a jövő nemzedéke, a történelem besorolhatja önöket az utópista közgazdaság kategóriájába. Ezért kérem, hogy tessék ezt lelkiismeretesen átgondolva, a magyar nemzet érdekét szem előtt tartva úgy eldönteni, hogy az expó legyen meg, és ennek kapcsán remélhető a kitörési pont. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a jobb oldalon.)
