GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A magyar nemzet életében, úgy gondolom, a leggyakoribb szó a majdnem lett. Majdnem világbajnokok lettünk, de a németek egy góllal megvertek a döntőben. Ha komolyabb "majdnem" szót mondok, 1956-ban győzött, és majdnem végérvényesen győzött a forradalom, de volt egy törpe kisebbség, amely behívta a szovjet katonákat. De mondhatnám a történelmi példákat a majdnemre. Ennek az országnak, ennek a nemzetnek évszázadok óta nincs sikerélménye.
Az előző kormány az expó mellett kiállt, és hitték az emberek - nagyon sok ember, nagyon sok, nem kormányhoz közel álló ember is -, hogy lesz expó. Most, ha nem lesz népszavazás, nem lesz lehetőség, hogy valóban megmérkőzzenek az érvek, és valóban megtapasztalja a társadalom, hogy kikből van több. Mert ez az ország kettévált: ahogy sajnos, a gazdagok és szegények táborára, a még munkahellyel rendelkezők és a már munkanélküliek táborára, ugyanúgy - mint ahogy hosszú hetek óta itt tapasztaljuk a parlamentben - expópártiakra és expót nem támogatókra.
Hogy lehet meggyőződni? E késői órákban bízom benne, hogy az előterjesztő ipari és kereskedelmi miniszter úr, Pál László vissza fog jönni, mert őhozzá címzem a javaslatomat, de bízom abban, hogy a jegyzőkönyvet majd természetesen el fogja olvasni.
A szócséplés és az érvek, ellenérvek hosszú hetek óta mennek és mehetnek, mert mindenki tud ilyeneket felhozni. Én mint Komárom megyében élő ember, a Komárom-Esztergom megyei közgyűlésen - melyen megjelent Baráth Etele, az MSZP főpolgármester-jelöltje is - meggyőződhettünk róla, hogy Komárom-Esztergom megye polgármestereinek jelentős többsége expópárti. Kérem, erről csak népszavazáson lehet meggyőződni.
Tudom, kimondja a népszavazásról szóló törvény, hogy az önkormányzati választások - melyeket a köztársasági elnök úr kitűzött december 11-re - előtt és utána 60 napon belül nem lehet tartani népszavazást. Kérem, az eltelt 100 nap alatt a kormánykoalíció sokszor annyira lényegtelen, vagy kevésbé lényeges törvénymódosításokat hajtott végre. Kérem, nem lehetne-e most a népszavazásról szóló törvényben egy törvénymódosítást gyorsan végrehajtani?
Mire gondolok? Önök farizeus magatartást fognak tanúsítani. Ha február-márciusra fogjuk tolni a népszavazást, tehát arra hivatkozva, hogy december 11-e után csak 60 nap elmúltával lehet kiírni a népszavazást, akkor már az lesz majd a demagógia, az lesz a beszéd, hogy kérem, értelmetlen már tartani, mert olyan kevés idő van az expóig a népszavazás után tehát, meg olyan sok pénzbe fog kerülni, ha külön tartjuk meg a népszavazást.
A javaslatom a következő: december 11-én, az önkormányzati választásokon a magyarok milliói fognak az urnák elé járulni. Kérem, egy boríték kérdése az egész: akarja-e ön, hogy Magyarország megrendezze az expót 1996-ban vagy nem? Igen-nem.
Kérem, rendelkezésre állnak a szavazatszámláló bizottságok, minden rendelkezésre áll. Így nem 1,3 milliárd forint - vagy nem tudom, milyen számok hangzottak el itt, hogy mennyibe kerül egy népszavazás, meg egy választás - hanem gondolom, így, mivel rendelkezésre áll az összes apparátus, csak a borítékok költsége fogja terhelni ezt a népszavazást.
Ha december 11-én meg tudnánk rendezni a népszavazást is az önkormányzati választásokkal, hiteles képet kapnának, uraim, önök is, minden képviselő, a magyar emberek véleményéről. Ne tekintsük már gyermeknek a magyar állampolgárt, kérem: felnőttnek tekintsük! Ha az ember egy házépítésbe belefog, a felesége és a gyerekei nélkül, ha nincs egyetértés, nem sikerülhet. Megnyugodnának a kedélyek, higgyék el, hogyha december 11-én reális képet kapna a magyar társadalom arról, hogy akarja-e az expó megrendezését vagy nem.
Kérem, sajnos, temetni tudunk, meggyőződhetünk október 23-án most is a koszorúzáskor. Gyönyörű, díszes temetéseket tudunk rendezni. '89. június 16-án kezdődött, és azóta ez a magyar nemzet nagyon tud temetni.
Kicsit ironikusan mondom, kedves szocialista párti és szabaddemokrata párti - bár abból csak három főt látok - képviselőtársak: világkiállítás helyett önök virágkiállítást szeretnének 1996-ban, ahol koszorúkkal temetjük majd el az expót? Ebben nagyon sok ember hitt. Kérem, ezek az emberek megnyugszanak, hogyha a népszavazás úgy dönt, hogy nem kell az expó.
Mitől félnek kedves kormánykoalíciós képviselők, hisz' a közvélemény-kutató, -befolyásoló intézetek tanúsága szerint, tanúvallomása szerint önök így is hatalmas népszerűségnek örvendenek az ellenzékhez képest. Tehát mitől kell tartani? Ha önök mellett áll a társadalom, akkor úgyis azt fogja mondani, hogy ne legyen expó, és megnyugosznak a kedélyek.
Kérem, sajnos, a Bős-Nagymaros-ügyben, vagy bárhol, nem történtek népszavazások, és valóban nem volt társadalmi egyetértés hosszú évekig, és talán évtizedekig nyögi ez a depressziós nemzet ennek az átkát. Ne legyen egy ugyanilyen dolog!
Aki egyéni képviselő vagy megyei listás, kimegy a választópolgárai közé, nekem ne mondja azt, hogy ott mindenki megérti a dolgokat, és nem kell az expó. Mondok én nagyon sok olyant, mint gyakorlatban dolgozó, korábban szövetkezetben dolgozó agronómus. Nagyon sok szövetkezet egyszerű tagjai, amikor a téeszelnök például egy tésztagyárat épített, mondjuk, Gyermelyben, több százmillió forintot adakoztak a saját zsebekből a téesztagok, mert látták, az a jövő biztosítéka, hogyha ők építenek egy élelmiszerüzemet.
Kérem, higgyék el, hogy azok az expópártiak is, ha látnák, hogy valóban így van, és egy társadalmi összefogás meggyőződne, hogy a többség az expót akarja, biztos, hogy lenne.
A másik ok, amire szívesen felhívnám a figyelmüket: én egy puritán protestáns ember azért azt mondom, időnként a cifra nyomorúság állapotába jutunk. Nem muszáj nekünk mindig a legfényesebb, a legdrágább dolgokat keresni. Egy puritán, méltóságteljes expót lehetne.
Mire gondolok? Biztos, azok a személyek, akik csinálták és akik bábáskodtak körülötte vagy a mostani kormánykoalíció is megtalálja azt a puritán, méltóságteljes megoldást, hogyha úgy dönt a nép a népszavazáson, hogy az expó mellett van. Sokszor lehet választani a nagyon drága és a közepes, méltóságteljes megoldás között.
Harmadik: nem tudhatjuk, mert mindenki eddig csak az 1100 éves évfordulót, a millecentenáriumot, a honfoglalás 1100. évfordulóját említette itt előttem is. Kérem, ne feledkezzünk meg arról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulója lesz, amely az egész világ elismerését, az egész világ becsületét kivívta '56-ban. És azóta is, ha a magyar nemzet valamiből profitálhatott, az az '56-os forradalom és szabadságharc volt.
Ne tételezzük fel azt, hogy ha valóban egy nemzeti egyetértés tudna ebben összejönni, hogy az expót megrendezzük, akkor a határon túl élő magyarság nem indulna meg. Így természetesen a megosztott, marakodó magyarság felé nem tud. De kérem, aki kisebbségben marad, az hajtson fejet a többség előtt, és nagyon kérem még egyszer, december 11-ére legyen népszavazás.
Kedves Pál László, ha szabadna: Tisztelt László - ilyen késői órában talán megengedhető kicsit ez a bizalmaskodás. Tisztelt László, a neve: Pál. Én kérem - ezt kicsit jelképesen, viccesen mondom -, hogy legyen egy pozitív pálfordulás önnél, és most, csütörtökön a legközelebbi kormányülésen ön a következőt terjessze a tisztelt kormány elé. A Független Kisgazdapárt nagyon szeretné, ha társadalmi egyetértés tudna alakulni ebben, és legyen szíves terjessze a miniszterelnök úr és a többi miniszter úr elé a következőt, és a miniszter hölgyek elé, hogy a kormány módosítsa a népszavazásról szóló törvényt, tegye lehetővé, hogy december 11-én meggyőződjék az ország, hogy akarja-e az expót, és ha akarja az expót, akkor ne legyen tovább ez az iszapbirkózás, kedves képviselőtársak, mert valóban lennének fontosabb dolgok is, mint hosszú heteket az expóról vitatkozni.
(20.20)
És higgyék el: csak így lesz egy valódi nemzeti egyetértés, mert különben csak temetni fogunk - nemcsak a 301-esbe, hanem minden illúziót - mint ahogy én is egy-két órával ezelőtt az első illúziómat eltemettem. De nyilván nem a magamét, hanem azokét a szerencsétlen munkanélküliekét, akik bíztak az új parlamentben vagy az új kormányban, és sorolhatnám mindenki illúziójának a temetését.
Kérem, hogy ne újabb Bős-Nagymaros-szindróma, egy depresszió legyen ebben a társadalomban. Csak az az egy lehetőség van, hogy december 11-én kevés költséggel, fegyelmezetten döntünk az expóról. És ha úgy dönt a nép, hogy az expót meg kell rendezni, akkor önöknek, a kormánynak mint végrehajtó szervnek kutya kötelessége, hogy mindent megtegyen egy méltóságteljes, megfelelő expóért.
Befejezésül: tehát, Tisztelt László, várom a pozitív pálfordulást. Saulból lettek Pálok. Önnél ez nem igaz, hisz nem olyan nagy dolog. Lehet kis dolgoknál is jó pálfordulás. És én hiszek abban, hogy a kormányülés meg fogja hozni ezt a döntést, december 11-én expóügyben népszavazás fog történni, és utána az egész iszapbirkózás megszűnik.
Hass, alkoss, gyarapíts, a fényre derül! (Közbe-szólások: S a haza!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
