ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
"Drága uram, minek ide világkiállítást építeni? Hagyjunk mindent úgy, ahogy van, semmihez se nyúljunk hozzá, csak írjuk ki a határra: ez itt 40 év szocializmus. Aztán jöhet a világ, nem kerül semmibe, és nézheti."
Ezt az eredeti, gazdaságos, mit mondjak: takarékos ötletet 1990 januárjában egy taxisofőr adta elő nekem.
"A társadalom felkészítése katasztrofális. Az emberek túlnyomó többsége valami istencsapásnak tekinti ezt az ügyet, ahelyett, hogy az előnyeiről hallhatott volna bármit." Ezt a mondatot viszont Békesi László pénzügyminiszter úrtól idéztem. Ő mondta ezt, amikor a világkiállítás előkészítését vizsgáló parlamenti bizottság 1990 februárjában meghallgatta őt.
Magam mindig expópárti voltam. Most immár a harmadik parlamenti ciklusban szólok mellette. Néhány társammal együtt, akik ma is tagjai a tisztelt Háznak, már kétszer szavaztunk igennel, és nem titok, most is ezt fogom tenni. Tehát, mint mondtam, mindig expópárti voltam, és most abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy nem kell mást tennem, mint Békesi László akkori aktív pénzügyminisztert szó szerint idézni a már említett jegyzőkönyvből. Hitelesnek kell elfogadnom mindenekelőtt azt, amit akkor, 1990 februárjában az ország gazdasági helyzetéről mondott. Kérem, hallgassák az idézeteket.
"... gazdasági válsággal küzdő ország" - minősítette hazánkat egy hónappal a rendszerváltás előtt. Másutt azt mondta:
"... azok a belső feszültségek, amelyek a négy évtizedes stagnálás, visszaesés, ilyen-olyan elhibázott program, vagy politika alapján kialakultak." Azután: "Az egész államháztartás elképesztő ingatag lábakon áll." És talán a legérdekesebb: "Mindenki szeretné viszonylag rövid idő alatt visszanyomni a jelenlegi 20 százalék fölötti inflációt."
Nem ismerős, hölgyeim, uraim, ez az örökifjú diagnózis ma? Ám mindezek ellenére akkor Békesi úr tovább érvelt a világkiállítás mellett. Ismét idézet következik.
"... a kormányban... Elég nagy az eltökéltség, hogy ilyen világkiállítás megrendezésének esélye egy évszázadban egyszer adatik meg, és az előnyöket ki kell használni. Tehát a kormány világkiállítás-párti, aggályaival, belső ellentmondásaival együtt. Ezt felelősséggel merem mondani."
"... a munkanélküliség levezetésének egyik kitűnő eszköze lehet. Hogy ez nem kapott elég hangsúlyt, ez persze a mi hibánk is. Ezt nagyon elismerem."
Ezt Békesi úr mondja, kedves képviselőtársam, mielőtt félreértené a helyzetet. Tehát idézet van, folyamatos idézet. "... Ezt nagyon elismerem. Nemcsak arról van szó, hogy a beruházás időszakában jelent egy levezető szelepet, mert minden közmű-beruházás, minden infrastruktúra-fejlesztés csökkenti a munkanélküliséget a világban mindenütt. Ha ez még konkrét célhoz kapcsolódik, mint amilyen egy világkiállítás, ez egyértelműen hasznos. De később is. Hiszen ez annyit jelent, hogy segít annak a tercier szektornak a fejlesztésében, amiben gyengék vagyunk. És az bizony élőmunkafelvevő, méghozzá nem kis mértékben. Akár a közlekedésről van szó, akár idegenforgalomról van szó, akár mindarról, ami ennek a vonzataként a működtetésben megjelenik később."
De konokul olvasom tovább az idézeteket a pénzügyminiszter úrtól.
"... 84 milliárdot ez az államkassza nem tud előteremteni..." Akkor ennyire értékelte. "Ugyanakkor nem tartom - és ez a dolog lényege - reménytelennek még ilyen körülmények között sem a vállalkozás finanszírozását."
"... valójában meg kell ragadni azt a néhány kulcspontot, ami miatt ennek a nemzetnek jó, hogy ekkora vállalkozásba fog." Bocsánat, pontosítok: "belefog", mert idézetről van szó.
"Az ezredfordulón belül nem lesz egy olyan ösztönző erő, amely a hihetetlenül elmaradott magyar infrastruktúra fejlesztésének a fellendítéséhez nélkülözhetetlen."
"... ami nélkül ennek az országnak a gazdasági fejlesztése elképzelhetetlen."
"Ez az, amire lehet vállalkozásokat találni. Ez az, amire van finanszírozási készség a világban."
"... világos, a világ számára meghirdetett program mellett egy szerény költségvetési vállalással is meg lehet csinálni a világkiállítást."
És megint mondom: ne felejtsük el, hölgyeim és uraim, tisztelt Ház, hogy a dátum 1990 februárja. A parlamenti bizottságnak arra a kérdésére, hogy milyen következményei lehetnek a világkiállítás lemondásának, Békesi László a következőket válaszolta:
"Tessék már végiggondolni: ha egy ilyen döntés után, egy ilyen vállalás után ez az ország visszalép, akkor vajon ez a külföldi, egyéb befektetők számára mit jelent. Azt fogják mondani, jó, jó, hát ezek azt is mondják, hogy biztosítékokat kapnak erre-arra, ötpercenként változtatják nézetüket, szóval azt gondolom: nagyon-nagyon hátrányos következmények lehetnek. Ez a véleményem. Nagyon hátrányos lenne az országra nézve, ha visszalépne."
Majd még fokozza: "Hogy milyen következménye lenne egy visszalépésnek? Hogy a nemzetközi megítélésünket drasztikusan rontaná, az nem kétséges."
(19.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Nagyon kérem, most az egyszer kivételesen kivétel nélkül hallgassanak Békesi László pénzügyminiszter úrra! Köszönöm a szót. (Taps az ellenzék soraiban.)
