KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Elnöknő! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót.
A Fidesz vezérszónokaként kívánok szólni egy olyan ügyben, amely már régi "ismerősünk" a parlament plenáris ülésén. Első alkalommal, nem is tudom, talán négy-öt évvel ezelőtt került terítékre ez az ügy, sőt már a két ciklussal megelőző parlament is foglalkozott az expó ügyével. Ugyanis itt olyan szellemről van szó, amelyet még igen régen, '88-ban engedett ki az a kormány, amelynek egyes tagjai most is kormányon vannak, és most kétségbe esve próbálják visszatuszmákolni azt a szellemet - ami igen nehezen megy.
(13.10)
Nem utolsósorban azért, mert ennek a szellemnek a nagyranövésében nem csekély szerepet játszottak ők maguk is.
Egyébként ez a második ilyen ügy a parlament előtt, mert Bős-Nagymarost szintén ugyanide lehetne sorolni. A párhuzam azonban az előttem szóló képviselőkkel ellentétben szerintem itt véget ér, úgyhogy nem is szeretnék hivatkozni tovább rá, ugyanis Bős-Nagymaros esetében nem szükséges bonyolult számításokat végezni, ott olyan környezeti értékek veszélyeztetődnek azzal a beruházással, aminek kapcsán mindenképpen azt kell mondani, hogy nem. Az expó nem ilyen, ezért aztán kénytelenek vagyunk az expót mint egyszerű beruházást, mint egy gazdaságpolitikai ügyet tekinteni, a számokat nézni, abban vizsgálódni, és azután tudjuk kijelenteni, hogy igen, vagy nem az expó.
Én azt hiszem, hogy néhány szót kell szólnom arról, hogy világos legyen az álláspontunk. Korábban mindig, és most is azon az állásponton vagyunk, hogyha tiszta lappal lehet kezdeni ezt a vitát, magyarul, most eljátszom a gondolattal, remélem, erre nem kerül sor, hogy az lenne a kormányfelvetés, hogy 2000-ben, most még nem történt semmi, és 2000-ben rendezzen-e Magyarország expót, vagy sem, mi azt mondanánk, amit mondtunk '90-ben is, vagy '89-ben, '88-ban: az expó egy költséges beruházás, a közpénzeknek egy olyan felhasználása, ami nem biztos, hogy a leghatékonyabban valósítja meg azokat a célokat, amelyeket az expó megrendezésekor a javaslattevő kitűzött, ezért próbáljuk meg megnézni, hogy van-e más alternatíva is, és azok közül próbáljunk választani.
Szeretném azonban mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy nem arról van szó, hogy a kormány most beterjesztett egy javaslatot arról, hogy legyen-e majd valamikor expó, vagy sem, hanem egy folyamat közepén vagyunk. Nem arról kell most beszélni, hogy az expót eredetileg ki támogatta, ki ellenezte, hanem egy olyan helyzetben vagyunk, amikor az a feladat, hogyha lehet, úgy jöjjünk ki az expóból, egy olyan megoldást válasszunk, amikor az országot érő károk a lehető legkisebbek, amikor a költségvetés kiadásai a lehető legkisebbek, a hasznok pedig a lehető legnagyobbak, ami az expó esetleges elutasítása, vagy elfogadása, vagy támogatása esetén az ország számára jelentkeznek. Hogy egy kicsit közérthetőbb legyen a hasonlat: egy olyan szituációban vagyunk, amikor Kolumbusz elindult Amerika felfedezésére, és minthogyha most újra visszatérnénk arra a vitára, miközben ő már az Azori-szigeteken jár, hogy most kell-e ilyen felfedező út, vagy nem kell ilyen felfedező út.
Ez nyílvánvalóan viszonylag képtelenség, azt kell megítélni, hogy menjen-e el az a szegény hajós Amerikába, vagy jöjjön vissza onnan.
Éppen ezért a mi alapállásunk az expó kapcsán ez: mindig gazdaságpolitikai ügyként tekintettük az expót, nem értettünk soha egyet azokkal a megközelítésekkel, amelyek az expót a legkülönbözőbb színekben próbálták feltüntetni. Igazán nem akarok a teljességre törekedni, de az expó volt már a két, egymással akkor még ellenséges, vagy közepesen barátságos, ám létező világrendszer összefogásának a szép szimbóluma, volt a magyar életfa kivirágzásának gyönyörű szimbóluma, volt az európai csatlakozásunk első, talán második első lépése, hogy visszatérjek egy korábbi utalásra, amit Morvai úr megtett, és még sok minden más modernizációs aktus, az infrastruktúra fejlesztése, stb. Mi ezeket akkor is elutasítottuk, azt mondtuk, ne politikai ügy, ne eleve elhatározás legyen az expó kérdése. Vizsgáljuk meg a konkrét érveket, a gazdaságpolitikai számításokat, és azután nézzük meg, hogy mit tudunk mondani az expóról, szükségünk van-e erre vagy sem, megéri-e az országnak, vagy sem. Ez az alapálláspontunk változatlan maradt.
Én bevallom őszintén, nagyon reméltem, mindig is reméltem, hogy egy ilyen vitában a legkülönbözőbb parlamenti pártok, vagy politikusok, vállalkozók, szakemberek, vagy egyszerű laikusok is megpróbálnak valami ráció által felmérhető alapállásból indulni, és nagyon sokan hivatkoztak arra, hogy valóban ez az alapállás. De aztán mindig kiderült, hogy igazából nem erről van szó. És én attól félek, hogy itt sem erről van szó. Dacára annak, hogy a kormánypárti képviselőtársaim, akik az előterjesztés mellett felszólaltak, mind arra hivatkoztak, hogy ez bizony egy kizárólag racionális alapon, a számok tükrében mérlegelő döntés volt, amit, bár nekik ez nem tetszik, de meg kellett hozni.
Ennek ellentmondani látszik az a nyilatkozat, amit az egyik koalíciós párt elnöke tett szeptemberben egy, a Konrad Adenauer Alapítvány által megrendezett sajtóbeszélgetésen, ahol, engedjék meg, hogy szó szerint idézzem, "az expó lemondása a koalícióalkotás egyik feltétele volt." Most meg kell mondjam, ezek a nyilatkozatok ellentmondani látszanak annak az egyébként jól alátámasztott gazdaságpolitikai érvelésnek, ami itt sok oldalról elhangzott. És sajnos, hogy ez nemcsak ilyen félelem, azt nagyon jól alátámasztja az az előterjesztés, amit a kormány a parlament elé tárt. Nem sokan szóltak még arról a konkrét előterjesztésről, ami a Ház előtt igazából a vita valódi tárgyát képezi. Én szeretnék erről néhány modatot mondani.
Először is: korábban a parlamenti előterjesztésekben, amelyek az expóval foglalkoztak, mindig bíráltuk azt, hogy egyoldalúak, nem tartalmaznak megfelelő mennyiségű adatot, sőt én most szívesen hivatkozom Pál László képviselőtársamra, aki '92 novemberében ugyanezeket mondta el, sőt Békesi László '91 decemberében hasonlóképpen hivatkozott arra, hogy akkor lehet dönteni jó szívvel az expó mellett, vagy ellen, hogyha az ember világosan látja az alternatívákat, világosan választ kap a felteendő kérdésekre a kormány által beterjesztett anyagokból, és ez alapján valódi döntési helyzet elé kerül. Most ez az anyag, amit tárgyalunk, egyáltalán nem ilyen. Egész egyszerűen azért, mert például arról, hogy az expó megrendezése esetén bizonyos közvetlen költségvetési és egyéb bevételek származnak, csak egy olyan fél mondatban emlékszik meg a szöveges részben, hogy a kormány számolt azzal, hogy esetleg néhány bevétel kiesik, hogyha az expót az ország lemondja. Ez nem túlságosan bőbeszédű kifejtése annak, hogy igazából az expó lemondásából milyen károk és milyen veszteségek származnak, melyek azok, amelyeket mindenképpen realizálni kell.
Hosonlóképpen a tájékoztató végén szereplő anyagban is csak annyi szerepel, hogy egyéb elmaradt haszon, nem ezzel a címszóval természetesen, mert egész más terminus technicusokat használ az anyag, de az elmaradt haszon 31 milliárd forint. Hogy az hogyan jön össze, arról igazából pontos kimutatást nem tudunk kapni ebből az anyagból, és megjegyzem, más anyagokból sem, mert mondom, ez az előterjesztés nagyon egyoldalú.
Nagyon egyoldalú ez az előterjesztés, azt a gyanunkat támasztja alá, miszerint politikai ügy az expó, most más oldalról politikai ügy, a koalíció-kötésnek az alapfeltétele volt, és éppen ezért egy olyan előterjesztést kell írni, ami ezt támasztja alá. És nem véletlen az, hogy a Ház nem olyan előterjesztést kapott, amiben alternatívák voltak felsorolva. Mondjuk, talán egy kicsit úgy, ahogy a kormány első döntését megelőző kormányzati előterjesztés ezt tette, A, B, C, D variáns. Olyanok voltak benne, hogy az expó lemondása, az expó csökkentett kivitelezése, az expó lemondása, egyetemi épületek kivitelezése, stb. Nem akarom mindezt felsorolni, de ott valódi alternatívák voltak. Nem mondom azt, hogy ez egy bőbeszédű anyag volt, vagy igazából nagyon részletező számításokat végzett, de mégis mutatta, hogy valódi alternatívákat próbált még akkor a kormány áttekinteni.
Azóta ez az állapot lényegében megszünt. A parlament ilyen értelemben ezen anyag alapján nincs döntési helyzetben, egy csomó kérdésre nem tudunk választ kapni, nem tudjuk azt eldönteni jó szívvel, hogy most miből származik kevesebb kár, az expó megrendezéséből, vagy a lemondásából.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán elhiszik nekem azt, hogy tekintettel arra, hogy az előző vitákban végig ellenezte a Fidesz az expót, most sem dicsérni jöttem az expót, és végképp nem vagyok az expó iránti elfogultsággal vádolható. Azonban ahhoz, hogy véleményt alkossunk erről az ügyről, a következő nagyon fontos dolgokat fel kellene mérni, pontosan: melyek azok a kötelezettség-vállalások, szerződéskötések, amelyek megtörténtek? Ezeknek a lemondása milyen költségvetési vonzattal jár, milyen kiadásokkal jár? Nagyon fontos dolog lenne tudnunk azt, hogy az az úgynevezett millecentenáris kiegészítő rendezvénysorozat, amiről az előterjesztő is beszélt, vajon mit is takar valójában. És a számszerű adatokat is tekintve mit takar. Különösen fontos azért ezt tudni, mert mint hallottuk, 43 milliárd, 45 milliárd forint az, amit az expó lemondása kapcsán, úgymond, közpénzekből, mert itt nemcsak költségvetési pénzekről, de államháztartási bevételeket érintő pénzekről is van szó, tehát 45 milliárd forint az, amit ez az előterjesztés megtakarítani vél. De arról nem szól, hogy a millecentenáris eseménysorozat megrendezése a korábbi számítások, a kormányzati korábbi számítások szerint körülbelül 10 milliárdba kerül.
(13.20)
És most már nem a korábbi álláspontot hallottuk, hanem az előterjesztésben az szerepelt, hogy kibővített millecentenáris eseménysorozat megrendezése. Erre pénz kell - tudnunk kellene, hogy mennyi. A kibővített az most 10 milliárdot jelent, 20-at vagy mennyit? Akkor lehet eldönteni azt, hogy vajon az a valódi megtakarítás hogyan alakul, ami ebben az anyagban szerepel.
Nem szerepel ebben az anyagban továbbá az sem - ami szintén nagyon fontos lenne az álláspont kialakításakor -: hogyan kell azt értékelni, hogy természetesen a megkezdett felsőoktatási fejlesztéseket a kormány, a gazdaság teljesítőképességének figyelembevételével folytatni fogja, illetőleg a budapesti infrastrukturális fejlesztéseket is folytatni fogja, csak korlátozott mértékben.
Az a tábla, ami ebben az anyagban szerepel, a kormányzati előterjesztés, egész egyszerűen soványka. Főleg ha ahhoz vetjük, hogy például az E-variánst készítő Világkiállítási Fórum anyaga ennél messze részletezőbben tárja elénk azokat a beruházásokat, azokat az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyeket el lehetne hagyni, illetőleg meg lehetne tartani attól függően, hogy elvetjük vagy megrendezzük az expót. Ez egy olyan alternatívát jelent, amiről a kormányzat ugyan azt állította, hogy igen, késve kapta meg, de azért átgondolta és elvetette - ebben az előterjesztésben ez alig követhető nyomon.
Tisztelt Ház! Nehéz dilemma előtt áll akkor a parlament, amikor ebben a kérdésben állást kíván foglalni, mert nincs valódi döntési helyzetben. Ez az anyag, amit a Képviselőház megkapott, erre alkalmatlan.
De még egy nagyon fontos probléma van ezzel az anyaggal. Az én megítélésem szerint még az sem tudja ezt jó szívvel megszavazni, aki egyébként azon az állásponton van, hogy nem kell megrendezni az expót. Ennek az az egyszerű oka, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat, a T/93-as olyan megoldásokat javasol a Háznak elfogadni, ami szerintem megengedhetetlen. Csak egy kivételes és nagyon kirívó esetre szeretnék utalni.
Annak idején az Ötv. szabályozta azt, hogy az önkormányzatok hogyan jutnak vagyonhoz. Akkor a világkiállítás megrendezhetősége címszó alatt a kormány bizonyos, akkor állami, illetőleg önkormányzati tulajdonban lévő vállalati ingatlanokat, amelyek nem voltak beépítve, eleve kivonta az illetékes önkormányzatok tulajdonosi köréből, pontosan azért, mert az expót meg kell rendezni és ezért ez a különös közérdek, ami az expó megrendezéséhez az akkori kormányzat szerint fűződött, ez tette indokolttá, hogy az érintett önkormányzatok ne kapják meg azt a vagyont, amit egyébként minden más önkormányzat megkapott, mert pont az ő területükön lesz az expó. Ezenkívül más olyan ingatlanok is vannak igen komoly mennyiségben, amelyet egyébként a Programiroda kezel, mint állami vagyont. Ezt is azért kezeli a Programiroda, és azért nem végezte el a parlament, illetőleg a kormányzat az Ötv. alapján ennek a felülvizsgálatát, mert az expót mint különös közérdeket tekintette az akkori kormány, az akkori parlamenti többség, s erre hivatkozván nem juttatta ezeket az önkormányzatokat tulajdonhoz.
Mit tesz ez az előterjesztés? Azt mondja, jó, expó nincs, de azt sem mondja, hogy ingatlan van, hanem azt mondja, hogy igen, vannak valóban ilyen ingatlanok, nagy értékű ingatlanok vannak, ezeknek a felhasználásáról - és itt szeretném aláhúzni: értékmegkötöttség nélkül - a kormányzat dönt, az eladásukról is a kormány dönt, s a kormány fogja a befolyt pénzek felhasználását is eldönteni.
Azt gondolom, hogy ez egyrészt az Ötv. elfogadásakor megnyilvánuló törvényalkotói szándékkal szögesen ellentétes, másrészt pedig azért is elfogadhatatlan, mert ha az expó valóban megszűnik, mint fontos közérdek, akkor nincs ok arra, hogy az érintett önkormányzatoknak azokat az ingatlanokat, amelyeket most a kormány magának akar megtartani és a saját hatáskörében akarja felhasználni, ezeket magánál tartsa. Ez egész egyszerűen az államosításnak egy ravasz formája. Csak azért nem akarok ilyen erős jelzőt használni, mert tudom, hogy közben kormányváltás történt, és igazából feltételezem, hogy ezt a vádat első kézből meg fogják cáfolni és azt mondják, dehogy, ez valami félreértés, szó sincs államosításról, visszaadjuk a tulajdont az önkormányzatoknak. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Amennyiben ez nem következik be, akkor mégiscsak fenn kellene tartanom azt a véleményemet, hogy ez az államosításnak egy ravaszabb formája, dehát én ezt nem is merem megkockáztatni sem.
Összefoglalóan - véleményünk szerint - a helyzet a következő: Nem voltunk sohasem világkiállítás pártiak és ha tiszta lappal indulna a kérdés megvitatása, akkor sem lennénk valószínűleg. Ilyen értelemben a véleményünk nem változott. Azonban a hajó elment, nem arról kell vitatkozni, hogy elmenjen-e a hajó vagy sem, elindult legalábbis, a kármentés az ország és a kormány feladata. Az a feladat, hogy megnézzük: mely alternatíva kiválasztása jelenti a legnagyobb hasznot vagy okozza a legkisebb kárt. Ezt a célt, ami szerintünk a valóban a kérdést pragmatikus alapon megközelítő álláspont sajátja, ez a törvényjavaslat, amit a kormány beterjesztett, nem támasztja alá. Ez azt a pártelnöki nyilatkozatot támasztja alá, ami szerint a világkiállítás ridegen és magyarul megfogalmazva a koalícióalkotás feltétele volt. Ez egy olyan politikai üzenetet, amit pesze tudomásul lehetne venni, és mit is tehetne egy választásokon vereséget szenvedett párt képviselője ilyen ügyben. Azt mondja, kérem, önök vannak többségben, tegyék ezt meg, csak ne próbálják velünk elhitetni, hogy közben mindenféle számításokat végeztek. Végeztek számításokat, és lehet is végezni, csak ezek nem jönnek annyira össze, hogy ne lógna ki a lóláb.
Éppen ezért a Fidesz ezt a törvényjavaslatot határozottan elutasítja. A Fidesz szeretné megkérni a kormányt arra, hogy ha lehet, próbáljon meg olyan alternatív javaslatot behozni a Ház elé, ami valóban számba veszi a kiállítás lemondásából adódó veszteségeket, ami valóban számba veszi az alternatívákat, mert adott esetben urambocsá! még azt is el tudjuk képzelni, hogy a jelen helyzetben a világkiállítás megrendezése több haszonnal jár az országnak, mint amennyi veszteséget ez a törvényjavaslat jelent az ország számára.
Éppen ezért én nagyon remélem, hogy a vita későbbi szakaszában valamilyen úton-módon kapunk olyan alternatívákat a kormányzati oldalról és az ő apparátusukat is felhasználva, hiszen tudom, hogy vannak a kormánypárti oldalról is olyanok, akik korábban - igaz akkor még egy más kormány alkalmazásában - a világkiállítás ügye körül tevékenykedtek. Tehát feltételezem, hogy valamilyen módon mégiscsak lehet arra sort keríteni, hogy előrevigyük ezt az ügyet úgy, hogy jó lelkiismerettel lehessen dönteni ebben a kérdésben.
Ha ez a törvényjavaslat marad, ezt el kell utasítani, és tudjuk azt, hogy nem tettünk az ügy érdekében semmit. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a jobb oldalon.)
