PÁL LÁSZLÓ
PÁL LÁSZLÓ
PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony!
Tisztelt Ház! A kormány a Ház elé T/93. szám alatt törvényjavaslatot terjesztett, amelyben javasolja, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül az expó 1996-ban történő megrendezéséről 1991-ben hozott törvényét. Javasolja továbbá, hogy rendelkezzen a Világkiállítási Alap felszámolásáról, és határozza meg az expó lemondásából következő további feladatokat.
Az önök elé terjesztett törvényjavaslat le kívánja állítani az ideiglenes vásárváros építését, de a kormány gondoskodni kíván valamennyi olyan munka folytatásáról, amely az expóval összefüggésben indult be, hasznosítása ugyanakkor messze túlmutat a '96-ra tervezett néhány hónapos rendezvénysorozaton.
Ennek megfelelően a kormány javaslatot tesz arra, hogy folytatódjanak a fővárosi infrastruktúra-fejlesztési beruházások - különösen a lágymányosi híd és a Hungária körút építése -, folytatódjanak a felsőoktatási intézmények céljait szolgáló építkezések, folytatódjanak és a millecentenáriumi ünnepségekre fejeződjenek be a múzeumi rekonstrukciók megkezdett munkálatai.
A beterjesztett törvényjavaslatban foglaltakon túlmenően a kormány saját hatáskörben állást foglalt a millecentenáriumi rendezvények kiterjesztése és kiterjesztett támogatása, valamint az 1996. év idegenforgalom-fejlesztési feladatairól és ennek keretében eredetileg az expóhoz kapcsolódó rendezvények "Vendégségben Magyarországon" cím alatt történő megrendezéséről, továbbá a Hungexpó 1996. évi rendezvénysorozatának az expóra tervezett tematikával történő kibővítéséről.
A kormány által beterjesztett javaslat elfogadása esetén tehát az ország jövőjét szolgáló befektetések befejezésére a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek megfelelő ütemben, de legkésőbb 1999-ig sor kerül, és a tervezettnél nagyobb támogatással hasznosulnak azok a rendkívül jelentős társadalmi erőfeszítések is, amelyeket elsősorban a vidék Magyarországa eredetileg az expóhoz kapcsolódva vállalt magára.
Javaslatának előterjesztésében a kormányt számos megfontolás vezérli, de biztosíthatom a tisztelt Házat, hogy ezen megfontolások között sem politikai, sem pedig ideológiai szempontok nincsenek.
Javaslataink legfontosabb és közvetlen kiváltó oka az ország, az államháztartás és különösen a költségvetés gazdasági helyzete. Önök már a pótköltségvetés indokolásából, valamint a miniszterelnöki expozéból jól ismerik azt a helyzetet, amely a kormányt a legszigorúbb takarékosságra kényszeríti.
A beterjesztett törvényjavaslathoz csatolt tájékoztatóból kitűnik, hogy az expó elhagyása és ennek kapcsán az ideiglenes vásárváros építésének elhagyása esetén - számolva a megkezdett fővárosi felsőoktatási és kulturális létesítmények javasolt ütemű továbbépítésével - az 1994., '95., illetve '96. évek költségvetésében mintegy 43 milliárd forint megtakarításra lesz lehetőség.
Az államháztartás jelenleg ismert terhei mellett a kormány nem lát lehetőséget arra, hogy ezen jelentős összeg fedezetét előteremtse - további társadalmi feszültségek kiváltása nélkül. Az államháztartás elodázhatatlan stabilizálásának időszakában a kormány nem tudja az expót prioritásként kezelni, más társadalmi szükségletek fedezésének rovására.
Rá kell ugyanakkor mutatni arra is, hogy a tervezett világkiállítás előkészületei körül a források biztosításán túlmutató bizonytalanságok is vannak. Feltételezhető, hogy a kiállítás számára biztosított területen belül a hátralévő időben be lehetne fejezni az építési munkálatokat, ugyanakkor - és ezt önök bizonyára jól tudják - az elmúlt évek a főváros, a kormány és a világkiállítási szervezetek állandó vitájával teltek. Annak ellenére, hogy a Világkiállítási Alap forrásaiból jelentős összegek szolgálták a fővárosi infrastruktúrák fejlesztését, megállapíthatjuk, hogy a főváros nincs felkészülve a tervezett méretű, időben és térben koncentrált vendégjárásra.
A tervezett kiadások nem ölelik fel a vendégek közlekedéséhez szükséges fejlesztések jelentős hányadát. Időközben döntés született a dél-budai metróvonal építésének elhalasztásáról, nem kerülne sor a Duna-parti villamosvonalak és a csepeli gyorsvasút szükséges mértékű korszerűsítésére.
Nincs kellően előkészítve Budapest közbiztonsági és közegészségügyi fejlesztése sem. Bár folytak ilyen irányú előkészítő tárgyalások, ezek messze nem jutottak el a kielégítő megoldások színvonalára, anyagi fedezetük többnyire megoldatlan.
Számos kérdés maradt az eddigi munkálatok során megválaszolatlanul a világkiállítás környezetvédelmi biztosítása területén is.
Külön rá kell mutatni arra, hogy semmiféle fejlesztés nem folyt a budapesti szálloda- és vendéglátóiparban, és fenyegetett az a veszély is, hogy az expó alkalmából Budapestre látogató vendégek egy része ellátás nélkül marad.
A fővárosi nagy szállodák privatiziációs tervei késésben vannak, számos szálloda rekonstrukciója áll. Az expócélú szálláshely-biztosítás és -építés kérdése elveszett a programiroda, a főváros, az ÁVÜ és a szállodaipar szervezetei között.
A világkiállításhoz számos kulturális, tudományos, gazdasági és sportrendezvénynek kellett volna csatlakoznia. A hazai rendezvényekre hirdetett pályázatokra rendkívül sok önkormányzat és civil szervezet jelentkezett. Ezek megrendezésére azonban csak elenyésző forrás, mindössze 300 millió forint került elkülönítésre.
Az egyes külföldi résztvevők által biztosítandó nemzeti rendezvényeken túlmutató kulturális rendezvények előkészületei területén rendkívüli mértékű a lemaradás. Tudvalévő, hogy a kiemelkedő hazai és külföldi művészek és együttesek naptára sok évre előre telített.
Mindebből belátható, hogy az expó lemondására a kormány józan megfontolásból tesz javaslatot az Országgyűlésnek. A forráshiányon túlmenően erre kényszeríti az előkészületek értékelése és az előre belátható félsiker esélye is.
A világkiállítás eddigi története számos illúziót hordozott. A nyolcvanas évek második felében beérett gondolat egybeesett a társadalom akkori céljaival, különösen a rendszerváltás időszakában szimbolizálta az ország orientációváltására és a gazdaság fellendülésére irányuló törekvéseket.
Kizárólag gazdasági megfontolások azonban már abban az időszakban is megkérdőjelezték a vállalkozás értelmét, de a rendelkezésre álló évek, az Ausztriával közös rendezvény jó értelemben elvárt kényszerpályája és a várt gazdasági fejlődés esélye erősebb érveknek bizonyultak. Megjegyzem, hogy számos más magyar vállalkozóval, politikussal, értelmiségivel együtt, a nyolcvanas évek végén magam is készítettem koncepciókat arról, hogy miként lehetne olyan expót rendezni, amely valóban az ország jövőjét szolgálja. Az elgondolások között végeredményben egy kelet-európai pénzügyi, kereskedelmi, innovációs központ víziója is szerepelt.
Az expó körül kialakult politikai, szervezeti és érzelmi viták lényegében ellehetetlenítették az érdekeltek együttműködését, és gyakori koncepcióváltást kényszerítettek ki. Utólag értékelve az a véleményem, hogy a bécsi népszavazás eredményeinek ismeretében az ország számára az lett volna a megfelelő lépés, ha az osztrák kormánnyal közösen lemondja az expó megrendezését. Tekintettel arra, hogy az akkori kormány amellett foglalt állást, hogy egyedül is rendezzük meg az expót, a parlament 1991 végén - a szocialista párt frakciójának támogatásával, illetve a frakció többségének támogatásával - megszavazta ezt a kétharmados törvényt. A frakció hozzászólásaiban azonban aláhúztuk, hogy nagyon kevés a hátralevő idő, és hogy sikeres expót csak a kormány és a főváros megfelelő együttműködésében tudunk elképzelni - de még láttunk lehetőséget arra, hogy az előterjesztett feltételek mellett az expó megvalósuljon.
(10.30)
Nem szavazta meg ezt a törvényt annak idején a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz frakciója.
Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy ez a törvény vállalkozói expóról beszélt, arról, hogy költségvetési forrást csak 17 milliárd forint összegben vesz igénybe, arról, hogy a rendelkezésre álló ingatlanok fejlesztéséből származó bevételek hozzájárulnak majd a szükséges források biztosításához.
Egy év elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az országban a várt gazdasági fejlődés helyett gyors ütemű és nagy léptékű visszaesés megy végbe. A kormány azt is felismerte, mármint az akkori kormány, hogy az expótörvényben foglalt koncepció megbukott, de ezt beismerni nem volt hajlandó. Inkább új, immáron feles törvényt terjesztett az Országgyűlés elé az úgynevezett Világkiállítási Alapról.
Ennek az volt a lényege, hogy új állami forrásokhoz kell nyúlni az expó érdekében. Már nyilvánvaló volt, hogy az ingatlanüzletek nem realizálódnak, a vállalkozók szívesen fogadnak el megrendeléseket, de a megrendelés kockázatából nem vállalnak érdemlegesen részt, a külföldi befektetőkbe vetett hit is tévesnek bizonyult. Ezeket próbálta meg a kormány a felsőoktatásinak nevezett államkötvény kibocsátásával, privatizációs bevételek átadásával, különböző alapok közötti átcsoportosítás jogával, szerencsejáték-bevételek átengedésével és más, trükkös módszerekkel helyettesíteni. Ezen az úton el lehetett érni azt, hogy a költségvetési források ugyan közvetett módon, de az eredeti törvényben elfogadott mértéket magasan meghaladva álljanak az expó kormánybiztosa rendelkezésére.
Ez volt az a törvény, amelynek a vitájában és szavazása során az SZDSZ és a Fidesz mellett az MSZP frakciója is bejelentette, illetve kifejezte, hogy ilyen módosított koncepciójú expót már nem tud támogatni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe azokat az akkori Országgyűlésben elmondott miniszteri és vállalkozói beszédeket, amelyek már nem a tényekről szóltak, hanem el kívánták terelni a valós helyzetről a képviselők és az Országgyűlés figyelmét.
Az azóta eltelt közel két év alatt a finanszírozási problémák minden valószínűség szerint tovább éleződtek. Nem lehet ugyanis véletlen az, hogy számos, nem nyilvános, úgynevezett 3000-es kormányhatározat született az expó programirodája, illetve az expóalap működési feltételeinek további javítása céljából. Ezek közül talán a legjellemzőbb az az állásfoglalás, amelyik kezdeményezni kívánta az áfa- és vámmentességet az expóhoz kötődő beszerzésekhez. Ez további több milliárd forintnyi közvetett költségvetési támogatást jelentett volna, amelyet feltételezésem szerint más végeredményű választások esetén az 1995. évi költségvetési törvény keretében terjesztettek volna a tisztelt Ház elé.
A forrásoldali problémán kívül azonban más természetű gondok is beláthatóvá váltak. Kiderült, hogy sem a beígért vállalkozás-élénkítést, sem pedig a nagyszámú munkahelyet nem hozza az expó. Az idő múlásával egyre növekedett azon feladatok száma, amelyeket túl kockázatos lenne kizárólag hazai vállalkozókra bízni, és csökkent egyúttal az expóval összefüggésben teremthető munkahelyek száma is. Jellemzésül hadd mondjam el önöknek, hogy a programiroda becslése szerint az építkezések csúcsidőszakában, mintegy három hónapig legfeljebb 2300 fő foglalkoztatásával számoltak, míg az üzemeltetés néhány hónapja során mindössze maximálisan 700-1200 fő volt a létszám-előirányzat. Ha a programiroda által összeállított létszámadatokkal számolunk, akkor egy munkahely a költségvetésnek közel 20 millió forintjába kerülne, de miután csak ideiglenes munkahelyekről van szó, egy ember egyhavi munkája körülbelül egymillió forint állami kiadást eredményezett volna. Meggyőződésem, hogy ennél lényegesen hatékonyabban lehet ma Magyarországon munkahelyet teremteni.
Arra kérem tehát önöket, hogy számoljanak, és számoljanak le az illúziókkal is.
Tisztelt Ház! Az alábbiakban arról szeretnék beszámolni önöknek, hogy milyen fogadtatás kísérte a kormány állásfoglalását az expó ügyében. A lakosság véleménye, amint ez várható volt, rendkívül megosztott. Az 1996-ra tervezett expó sokakban az ország millenniumi fejlődését idézte, sőt idézi ma is. A politikusok nem világosították fel az országot arról, hogy mnnyire megalapozatlan ez az elvárás. Arról, hogy nem épül az expóra új Andrássy út, új Hősök tere, nem épülnek új múzeumok, új parlament vagy új földalatti. Sőt, egyesek azt a hitet keltették, hogy az ország legalább akkora fejlődés előtt áll az expó révén, mint 1896 táján. A lakosság másik része eleve nem érti, hogy miért foglalkozunk az expó gondolatával, miért költünk rá milliárdokat, amikor szaporodnak a társadalom égető és megoldatlan gondjai. Várható módon reagáltak a legaktívabb expópárti csoportok. Az ellenzék jelenlegi pártjainak többsége egyfelől politikai kérdésként kezeli a kormánynak az expó lemondására irányuló javaslatát, másfelől pedig saját korábbi állásfoglalásaira keres mentségértékű magyarázatot. Természetes módon ellenzik a kormány javaslatát azok a tisztességes vállalkozók, akik állami megrendelésekre számítottak az expó építése és üzemeltetése kapcsán, és azok is, akik ma is hisznek egy sikeres expó megvalósíthatóságában. Ez a vélemény politikai beállítottságtól, pártállástól teljesen független. Csakis tisztelettel lehet értékelni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket például a Világkiállítási Fórum aktivistái tettek azért, hogy egy költségeiben és persze látványosságaiban redukált expó körvonalait kidolgozzák. Több olyan próbálkozással találkoztunk, amelyben külföldi vállalkozói forrásokat kíséreltek meg mozgósítani az expó érdekében. Ezek elől a kormány nem zárkózott el. Azonban amelyekről érdemben tudtunk tárgyalni, azok vagy a jelenlegitől teljes egészében eltérő projekt megvalósításában lennének érdekeltek, és erre ma már nincs idő, vagy nem rendelkeznek a kormány számára értékelhető pénzügyi garanciákkal. Érthetőek azoknak a jó értelemben vett telekspekulánsoknak a megnyilvánulásai is, akik nem fognak nyerni az üzleten, esetleg veszítenek is rajta.
A kormányállásfoglalást a külföldi kormányok többsége és a nemzetközi pénzvilág többségében megértéssel, sőt egyetértéssel fogadta. Kisebb fenntartásokat azok a kormányok jeleztek, véleményem szerint teljesen jogosan, amelyeket, kis túlzással ugyan, de agresszívnek mondható kormányzati fellépésünkkel sikerült korábban rávennünk az ország részvételére a '96-os expón. Amikor a kormány tájékoztatta a Kiállítások Nemzetközi Irodáját, közismert nevén a BIE-t arról, hogy milyen javaslattal kíván élni a parlament felé, a BIE megértéséről és további együttműködési készségéről tájékoztatott bennünket. Meglepő nyilatkozatok érkeztek egyes olyan közismert külföldi szervezetektől, amelyek részt vállaltak a budapesti expó előkészítésében. Van közöttük olyan szervező cég is, amelyik kifejezetten gratulált a kormány állásfoglalásához. Amint kiderült, ennél a cégnél már jóval a választások előtt az a vélemény alakult ki, hogy az új kormánynak nem lesz más választása, mint az, hogy sürgősen le kell mondania majd az expót, avagy szembe kell néznie a megrendezés várható kudarcaival.
Az expó megrendezése, illetve lemondása költségeiről rendkívül sok adat terjedt el a sajtóban és szakmai körökben. Ezek közül mutatunk be néhányat az országgyűlési képviselőkhöz eljuttatott tájékoztatóban. A számok körüli bizonytalanság több forrásból ered.
Az ismertetett helyzet következtében a Világkiállítási Alap forrásai számos különböző címen jelennek meg.
Másodszor: természetesen eltérnek egymástól az 1996-ig, illetve az azt követő időszakban várhatóan felvetődő kiadások.
Harmadszor: a főváros és az egyetemek építkezései csak részben jelennek meg a világkiállításhoz kapcsolódó költségként, ezek forrásai között egyaránt vannak költségvetési, önkormányzati, világkiállítási és egyéb, címzetten juttatott támogatások.
Negyedszer: a kiadások egy része beruházásokhoz, egy másik része pedig az üzemeltetéshez kötődik. Ez utóbbiakkal szemben bizonyosan megjelenne persze 1996-ban, illetve azt követően valamilyen, előre csak nagy vonalakban becsülhető bevétel is.
Végül: a lemondás esetén várható kiadások egy része szintén csak becsült, mivel a magánjogi szerződések kifuttatásának, illetve felbontásának feltételeiről értelemszerűen nem folytathattunk tárgyalásokat az Országgyűlés határozatát megelőzően.
Minderre tekintettel a különböző számoknak lehet egyidejű létjogosultsága, de természetesen nem zárható ki azok vitatása sem. Biztosak vagyunk ugyanakkor abban, hogy az expó lemondása esetén az államháztartás várható megtakarítása a jelzett időszakban mintegy 43 milliárd forint körül alakul.
Ebben a tájékoztatóban megkíséreltük közös nevező alá hozni a rendelkezésünkre álló tényt, illetve becsült adatokat. Ehhez illesztettük a Világkiállítási Fórum által kidolgozott számításokat is. Erre az illesztésre azért volt szükség, mert a fórum talán a kép kedvezőbbé tétele érdekében a számításai során eltekintett a fővárosi és a főiskolai fejlesztések költségeitől.
Amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a kormány által előterjesztett javaslatot, ebből számos további feladat következik a kormány számára.
(10.40)
Meg kell szerveznünk azt, hogy a fővárosi és főiskolai építkezések folytatódjanak és, az anyagban szereplő módon, legkésőbb 1999-re befejeződjenek.
Gondoskodnunk kell arról, hogy a millecentenáriumi rendezvények kibővített terjedelemben, nagyobb támogatással és a múzeumi rekonstrukció befejezésével kerüljenek megrendezésre.
Ki kell dolgoznunk azokat a tételes rendezvényeket, amelyeket eredetileg az expóhoz kapcsolódó pályázatokra dolgoztak ki az önkormányzatok és a civil szervezetek, ezeknek a támogatási rendezvényeit és az 1996-ra tervezett turisztikai év megszervezésének a körülményeit.
Szeretném jelezni azt: a kormány eldöntötte, hogy a 300 millió forint eredetileg tervezett támogatáson túlmenően, lényegesen nagyobb összeggel fogja támogatni ezeket a vidéki, illetve kisebb részben budapesti rendezvényeket.
Mindent meg kell tennie a kormánynak azért, hogy az expó lemondásából eredő kártérítési kötelezettségek minimálisak legyenek, illetve a már megkötött vállalkozói és szponzorálási szerződések a lehető legnagyobb mértékben hasznosuljanak.
Tisztelt Ház! Szólni kell végül arról, hogy a kormány által beterjesztett javaslat nem értékelhető az expó megrendezésért fáradozó kormánybiztosok, vállalkozók, a Programiroda munkatársai és a kivitelezésen dolgozó munkatársak munkájának kritikájaként. Lehetőségük szerint odaadással végezték a munkájukat, és a munkáért köszönet illeti őket. Az expó gondolata megfelelt eredetileg a nyolcvanas évek második fele történelmi helyzetének, de a politikai, gazdasági környezet változása túllépett ezen a koncepción.
Kérem a tisztelt Házat, hogy mérlegelve az elmondottakat, vitassa meg a beterjesztett törvényjavaslatot és fogadja el azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
