DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály-tervezet 98. §-át érintő egyik módosító indítványhoz szeretnék támogatólag hozzászólni. Nevezetesen a Házszabályról szóló H/28/60. számú együttes jelentés 136. pontjában foglalt, dr. Rubovszky György képviselő által benyújtott módosító indítványról van szó.
(18.20)
Az egyébként összességében jó színvonalú és az ellenzék számára is elfogadható Házszabály-tervezetben a 98. § az, amely rendkívül súlyosan korlátozza az ellenzék jogosítványait. A 98. § rendelkezései szerint ugyanis az országgyűlési képviselő által benyújtott törvényjavaslatot az Országgyűlés csak abban az esetben veszi tárgysorozatba, ha a törvényjavaslatot a kijelölt bizottság támogatja.
Az ellenzéket sújtó ezen korlátozás beleütközik a képviseleti demokrácia alapelveibe, a demokrácia játékszabályaiba. A képviseleti demokrácia alapelvei szerint ugyanis a döntés joga az Országgyűlést mint egészet illeti meg, nem pedig annak valamely bizottságát. A választók a népszuverenitást megtestesítő Országgyűlést mint egészet jogosítják fel a döntésre, nem pedig annak valamely részét; ugyanúgy, mint ahogy az önkormányzatok esetében is a választók az önkormányzati képviselő-testületet mint egészet ruházzák fel a döntés jogával, nem pedig a képviselő-testület valamely bizottságát. Az önkormányzati törvény tehát nagyon helyesen szabályozza ezt a kérdést, amikor a 11. §-ában kimondja, hogy a képviselő-testület bizottságának önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen a képviselő-testülethez lehet fellebbezést benyújtani, a 19. § szerint pedig a települési képviselő kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül bizottságának az önkormányzati ügyben hozott döntését. A képviselő-testület bizottsága a képviselő-testület által átruházott, tehát származékos hatáskörben hozhat ugyan döntést, de e döntés tekintetében a végső szót a képviselő-testület mint egész mondja ki.
Éppen így az Országgyűlés esetében is az felelne meg a képviseleti demokrácia alapelveinek, ha az Országgyűlés bizottságai elsősorban döntés-előkészítő szerepet játszanának csak, amikor pedig döntést is hozhatnak, a döntésükkel szemben legyen lehetőség a plenáris üléshez fordulni. Mindezekből következik, hogy minden országgyűlési képviselőnek jogos igénye van arra, hogy az általa benyújtott törvényjavaslat tekintetében a végső döntést az Országgyűlés plenáris ülése mondja ki, ne pedig egy bizottság.
Az ellenzék jogait súlyosan korlátozza tehát a Házszabály-tervezetnek az a megoldása, amely szerint egy parlamenti bizottság, a képviselők körülbelül egytizenötöd része egyszerűen megfojthatja adott esetben az ellenzéki országgyűlési képviselő által benyújtott törvényjavaslatot, úgy, hogy az nem is kerülhet az Országgyűlés egésze, a plenáris ülés nyilvánossága elé. A Házszabály-tervezet ezzel megakadályozza, illetve formálissá teszi az országgyűlési képviselőnek az alkotmány 25. §-ában biztosított törvénykezdeményezési jogát.
A Házszabály-tervezet egyúttal súlyosan korlátozza az ellenzék egyik legfontosabb jogának érvényesülését is, nevezetesen, hogy a kormányzati elképzelésekkel szemben ellenzéki alternatívát állítson a plenáris ülés nyilvánossága, s ezzel a közvélemény elé. Megakadályozza, mert a törvényjavaslatot a koalíciós többség már a bizottsági ülésen végérvényesen elvetheti, s így az ellenzéki képviselő által benyújtott törvényjavaslatban foglalt ellenzéki alternatíva már meg sem jelenhet a plenáris ülés nyilvánossága, a közvélemény előtt. Ezáltal súlyosan meg van nehezítve az ellenzéknek az a demokratikus joga, hogy álláspontjának a nyilvánosságot megnyerve a következő választásra a parlamenti kisebbségből többséggé fejlődjön.
Ugyancsak ebben a jogában és lehetőségében korlátozza az ellenzéket a Házszabály-tervezet 46. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezés is, hogy az országgyűlési képviselő az általa benyújtott törvényjavaslatot maximum két percben indokolhatja meg a plenáris ülés nyilvánossága előtt. Ez visszalépés az eddigi házszabályi gyakorlathoz képest is, ugyanis eddig a képviselő a plenáris ülés előtt nem két perc, hanem öt perc időtartamban indokolhatta az általa előterjesztett törvényjavaslatot. Nyilvánvaló, hogy két percben nem lehet alaposan megindokolni egy törvényjavaslat célját és azt, hogy milyen okok tették szükségessé a törvényjavaslat benyújtását. Két percben nem lehet meggyőzően érvelni és nem lehet meggyőző erővel kifejteni a plenáris ülés nyilvánossága előtt azt az ellenzéki alternatívát, amelyet a törvényjavaslat magában foglal, s így nem lehet megnyerni annak a nyilvánosságot.
Az ellenzéki álláspont megismertetésére tett azon módosító javaslat, amely szerint a bizottság által elutasított törvényjavaslat esetében a következő plenáris ülésen a jegyző bejelenti a törvényjavaslat címét, a törvényjavaslat benyújtójának nevét és az elutasító bizottsági határozathozatal időpontját, javít a Házszabály-tervezet 98. §-án, ugyanis a bizottság által elutasított törvényjavaslat címéből, a benyújtó képviselő nevéből és a bizottsági elutasító döntés időpontjának ismertetéséből nyilvánvalóan nem derül ki a plenáris ülés nyilvánossága előtt a bizottság által elutasított törvényjavaslat célja, az abban foglalt javasolt szabályozás lényege, a javasolt ellenzéki alternatíva.
Dr. Rubovszky György már említett módosító indítványa kiküszöböli azt a lehetőséget, hogy egy bizottság, vagyis a parlamenti képviselők töredéke végérvényesen eldönthesse egy képviselői törvényjavaslat sorsát, kiküszöböli azt a lehetőséget, hogy a képviselőnek az alkotmányban biztosított törvénykezdeményezési jogát semmivé tegye egy parlamenti kisebbség. A módosító indítvány lehetővé teszi tehát, hogy a frakcióvezető rendes ülésszakonként ne csupán öt alkalommal, hanem minden törvényjavaslat esetében a plenáris ülés nyilvánossága elé vihesse végső döntésre a képviselő által benyújtott törvényjavaslatot, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy az ellenzék élhessen a szinte legfontosabb ellenzéki jogával, a törvénykezdeményezési joggal, az ellenzéki alternatíva nyilvánosság előtti megismertetésének jogával.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa dr. Rubovszky György említett módosító indítványát, ellenkező esetben ugyanis az ellenzéki jogok gyakorlása súlyos sérelmet szenved. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
